Album



A szép híd kiskerttel

2018. március 10.

Szolnok első vasból és betonból épült közúti Tisza-hídja az első újjáépítését követően is kedvelt képeslap téma volt. A mellékelt anzikszhoz használt fotó érdekessége, hogy a híd mellett annak a torkolathoz közelebb eső tövét is megmutatja. Ott, ahol ma a Tisza Evező Egylet csónakháza áll, egykor kiskerteket műveltek.

Azt hiszem, nehéz elvitatni, hogy az 1909. március 15-én a jeges tiszai ár által elsodort, utolsó fahidunk helyére felépített közúti átkelő, küllemében az eddigi legszebb szolnoki híd volt. Az 1911-ben átadott, beton pillérekre állított, vasból készült szerkezet leginkább a fővárosi Ferenc József-hídra - ma Szabadsághíd - emlékeztetett, bár jóval kisebb méretű volt, és a pillérek tetejét sem vigyázták Turul madarak. Tudomásom szerint színes felvétel nem maradt fenn az átkelőről, így csak a későbbi hidakból táplálkozó fantáziámra támaszkodva mondom azt, hogy ez a gyönyörű szerkezet is zöldben pompázhatott. A szolnoki, közúti Tisza-hidat 33 éves létezése alatt egyszer kellett újjáépíteni, 1919 után, amikor a Tanácsköztársaság utolsó napjaiban találatot kapott. Ha jól sejtem, az ezt követő újjáépítés alkalmával változott meg a híd felhajtója, és nyerte el azt a formát, amit ezen az 1930-ban postára adott képeslapon is láthatunk.

Ez a felvétel azonban legalább öt évvel a képeslap postára adása előtt kellett, hogy készüljön. A kép előterében látható, a torkolatnál, a Zagyva jobb partján található telken ugyanis még egy kiskertek láthatók. Márpedig tudjuk, hogy ide, 1926-ban felépült az egyébként 1901-ben alapított Tisza Evezős Egylet második csónakháza. Ami a hivatalosan Szabadság tér 9. szám alatt lévő telken ma is áll, és meghatározója a torkolat képének. Tehát ennek a fotónak legkésőbb az előző év nyarán el kellett készülni, különben már látszódnia kellene a szolnoki polgárok adakozásából készülő csónakház építésének. És mivel az is sejthető, hogy az 1919-es ostrom utáni nyáron még nem nézhetett ki így a terület, talán nem tévedünk, ha azt mondjuk: ezt a felvétel 1921 és 1925 között készítették az akkor még fából lévő Zagyva-hídról.

A Tisza Evezős Egylet második otthonával kapcsoltban érdemes megemlíteni, hogy a korabeli civil szervezet első csónakháza 1901 és 1919 között a folyó másik partján, a híd túloldalán, tehát a Tiszaliget - akkor még Móricz-liget - elején állt. Az egylet honlapján olvasható leírás szerint az az épület ugyanúgy a román ostrom idején sérült meg, mint maga a híd.

Talán azt is érdemes megjegyezni, hogy a torkolatban lévő kiskertet valamikor az első világháború kitörése után alakíthatták ki. A hídról, nagyjából ugyanebből a szögből, 1913-ban készült, szintén képeslapon fennmaradt felvételen ugyanis jól látható, hogy akkoriban, azon a helyen még egy tipikus, ártéri "erdő", bozótos volt. A magam részéről azt tartom legvalószínűbbnek, hogy a torkolatban lévő, gondosan bekerített és ápolt telkeket - minimum hármat meg lehet különböztetni a képen - inkább a Tanácsköztársaságot követően alakították ki. Vagy legalábbis élesztették fel, mert az ostrom idején ezen a helyen sok minden nem maradhatott.

Érdemes még egy dolgot észrevenni ezen a lapon. A Tisza túlpartján horgonyzó uszályokat, amelyeket nagyjából a mai Touring szállóval egyvonalban kötöttek ki, és pont a belváros felé eső pillér és partfal között, a hídszerkezet alatt láthatóak. Két, magas kormánykabinos, akkoriban kifejezetten modernnek számító vízijárműről van szó, amelyek minden bizonnyal rakodásra várakoztak Szolnoknál. Ne felejtsük el, hogy a kép készítésekor még nem volt kiépítve a mai Verseghy-park és a belvárosi oldalon a sétány, tehát akár azok helyéről is rakodhatták a hajókat. Illetve azt is érdemes elmondani, hogy még a tárház sem volt kész, tehát legfeljebb a kanyarban, a mai Repülőmúzeum helyén működő teherpályaudvarról - az akkori Erzsébet királyné rakpartról - rakodhatták az uszályokat.

És, ha már a híd alatt átnéztünk a túlsó partra. A két pillér között egy kisházzal kiegészített stég is látható. Talán nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy az evezős egylet építményéről van szó, ahonnan esetleg a fotózás után nem sokkal felépülő, új csónakház helyét is kinézte valaki.

 

 

 

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Piac, fiákerek, hirdetőoszlop
Ennek a több mint százéves, meglehetősen rossz minőségű képeslapnak számomra az a legnagyobb értéke, hogy a mai Damjanich múzeum melletti, a Múzeum étteremnek helyet adó lakóház helyén egykor álló épületet is megmutatja. Így kicsit teljesebb a kép a Kossuth tér 1900-as évekbeli állapotáról.

Az Album további képei
 

AKB

Minek a hírmondója?
"Úgy is mondhatnám, hogy én vagyok az utca hírmondója." Mit szólna Lópici Gáspár, ha látná, mivé vált a szakmája? Vagy a Vadliba őrsnek örömmel nyilatkozna arról is, hogy a szolnoki Baross utcán még olyan plakátokra is bukkanhat az újak alatt, amiket még az ő idejében ragasztottak ki? Nem olcsó ilyen helyekre plakátokat kihelyezni. A profitráta azonban nem engedi, hogy időnként letakarítsák a hirdetőoszlopokat. Persze, ha nincs a városházán senki, akinek ez bántaná a szépérzékét, és merne szólni is a gazdának, akkor maradnak a "plakátmagányban ázó éjjelek" - és nappalok.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Kisherceg és a róka
Nem hittem volna, hogy a város egyik legkedvesebb szoborkompozíciójának a múltjában is vannak idióta pillanatok, és bár alig négy évtizede állították fel, a leleplezés dátuma sem egyértelmű. Még szerencse, hogy mindez a Kisherceget és a rókát legtöbbször látó gyerekeket egyáltalán nem érdekli.

A Szoborpark további képei