[Ajánlom]

Szolnoki Sztálin és Czinege

2019. május 06.

A szolnoki Sztálin-szobor ötlete nem legenda. Ha kisebbet álmodnak, akkor ma a Megyeháza és a Szigligeti utca között tér nyúlik a Tiszáig, ahol 1956-ban ugyanúgy ledöntik Dzsugasvilit, mint Budapesten. A Kommunista kiskirályok című kötet azonban nemcsak erről szól és nem ezért fontos.

A Libri gondozásában megjelent Kommunista kiskirályok című könyv iránti érdeklődésemet először az egyik szerkesztő, Majtényi György neve keltette fel. A fiatal kutató ugyanis eddig olyan köteteket publikált, mint például a K-vonal, Uralmi elit és luxus a szocializmusban, a Vezércsel, Kádár János mindennapjai vagy az Egy forint a krumplis lángos, a Kádár- kor társadalma című munkák. Azaz, aki kicsit objektívebben szeretné megérteni, mi is történt ebben az országban 1956 és 1989 között - amiről a lakosság kétharmadának még mindig személyes emlékei vannak -, nem kerülheti meg Majtényi György könyveit.

Lelkesedésemet csak fokozta, amikor kiderült, hogy a szocialista elit umbuldáit, bűncselekményeit, elsikálhatatlan stiklijeit feldolgozó könyvet hárman szerkesztették. Majtényi György mellett a Magyar Nemzeti Levéltárat sokáig irányító Mikó Zsuzsanna, illetve Szabó Csaba, akiknek a neve, tudása és főleg a múlt megőrzése iránti elhivatottságuk garancia számomra. Amiben nem is csalódtam. Ez a könyv ugyanis nemcsak a hatalmi elit disznóságainak példatára, hanem azt is nagyon pontosan megmutatja, hogy nemcsak az internet nem felejt, de a hazai levéltári rendszer sem. Ezért minden értelmiséginek feladata óvni, sőt gyarapítani ezeket az intézményeket.

Ám mindez még nem késztetett volna arra, hogy erről a remek könyvről a blogSzolnokon is írjak. Az ugyanis csak a könyvesboltban derült ki számomra, hogy a három remek szerkesztő szinte minden megyei levéltártól kért dolgozatot. A Kádár-kori apparatcsikok, elsősorban zsebre menő túlkapásai ugyanis az egész országra jellemzőek voltak. Így a könyvesboltban majdnem felsikítottam örömömben, amikor megláttam, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye sem maradt ki. Ráadásul Cseh Géza, a Laki Kálmán-díjjal is kitüntetett, Szolnok XX. századi történetéről rengeteget publikáló helyi főlevéltáros két munkát is jegyez a tizenhét dolgozatból. Természetesen nem kevés szolnoki vonatkozással.

Cseh Géza és Majtényi György közösen írták meg a Czinege Lajos, egykori honvédelmi miniszter, azt megelőzően Szolnok megyei elsőtitkár vadászatokkal, Rózsadombi villákkal szegélyezett speciális életútját. Amiből végre az is kiderült számomra, hogy középiskolai történelemórákon, Baranyi tanár úr által emlegetett szolnoki Sztálin-szobor terve nem legenda. A karcagi származású Czinege Lajos ugyanis 1950. április 3-án, mint a Magyar Dolgozók Pártjának megyei szervezőtitkára - azaz az állampárt második embere helyben - arra tett javaslatot, hogy Megyeháza mögött, a kaszinótól szinte a Szigligeti utcáig mindent eldózerolva, teret nyissanak, és a végébe állítsák fel az ország első Sztálin-szobrát. Czinege elvtárs azonban túl nagyot, pontosabban brutálisan drágát álmodott, sőt a budapesti szobrot is megelőzte ötletével, így nagy szerencsénkre a "nagy postarabló" szobra soha sem került a mai Verseghy-park helyére.

Persze Cseh Géza dolgozatai ezen kívül is rengeteg helytörténeti érdekességet tartalmaznak, ráadásul a legtöbb esetben nevekkel, pozíciókkal sorolva a szereplőket. És, mint a kötet valamennyi dolgozata, ezek sem légből kapott történetek és állítások, hanem komoly forrásokkal, jegyzetekkel igazolt, csak a mából nézve szórakoztató esetek. Mert azért az milyen szép, amikor Mezőtúr egykori téeszelnöke, párttitkára és rendőrkapitánya, a helyiek által csak Nyalka Tetűnek nevezett étteremben lényegében elkártyázták vagy legalábbis a szanálás szélére sodorták a termelőszövetkezetet, miközben éjjel-nappal piáltak, arrogánsak voltak, és tettek azokra, akiket elvileg képviselniük kellett volna. A szolnoki elvtársaknak pedig hosszú hónapok kellett, hogy rendet rakjanak a kisvárosban, aminek arcpirító történetét még Hofi Géza is pellengére állította.

A mából nézve kicsit bulvár ízűek, sőt nagyon szórakoztatóak ezek a történetek. Kicsit jobban belegondolva viszont szomorúak és elképesztőek. Kortársként megélve, vagy esetleg bármelyik elszenvedőjének lenni pedig gyalázatos és embert próbáló élmény lehetett. Amire csak azért akarok utalni, mert a Kommunista kiskirályok című kötetben leírtak alig negyven-ötven éve történtek. És többségükről akkor úgy tűnhetett, hogy a hatalmon lévők, az összefonódó elit elsikálhatja, eltitkolhatja őket, vagy ha mégsem, hát ki fog rájuk emlékezni. A Majtényi György, Mikó Zsuzsanna, Szabó Csaba trió által összeállított és további tizenhét szerző által megírt kötet azonban azt bizonyítja: a történelem nem felejt. Nincs az a megdönthetetlennek hit hatalom vagy pozíció, aminek az aljasságait a dokumentumok ne tudnák később felvázolni. A kérdés már csak az, képesek vagyunk-e az ilyenekből tanulni.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Boldog békeidők
"Jöjjenek, mert itt a fotográfus" - terjedhetett futótűzként a hír 1894 nyarán a 68-as gyalogezred újonnan elkészült szolnoki laktanyájában, és mire Szigeti Henrik felállította masináját a főépülettel és tiszti körlettel szemben, már vagy két tucat ember nézett a kamerájába.

Az Album további képei
 

AKB

Bringázz a dzsungelben?
Szeszélyes és csapadékos a június. Ezt fűkaszával és kaszát fogó emberrel se lehet bírni. Avagy tekintsük extra szolgáltatásnak, szolnoki turisztikai attrakciónak, hogy a déli városrészben embermagasságú gazdzsungelen át vezet a kerékpárút. Nem csodálkoznék, ha valamelyik bozótból Sir David Attenborough lépne ki kamerával, mert itt forgatja a legújabb, vadvilágban játszódó természetfilmjét.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A legszolnokibb költő emlékezete
A Szabadság tér 2. szám alatti ház falán egy olyan nagyszerű szolnokira emlékeztet a lassan tízéves tábla, aki nemcsak költőként, közéleti személyiségként, de a legnehezebb időkben emberként is példát mutatott. És a kommunizmus egyfajta áldozataként fejezte be életét.

A Szoborpark további képei