[Ajánlom]

Női portrék a garázsfalon

2021. február 02.

A legalább öt négyzetméteres, az orrát és a száját ellentétes irányba húzó, grimaszoló lány portréját lehetetlen nem észrevenni a Bálvány utcai garázssor hátulján. Aztán a számomra érthetetlen és értelmetlen tag-ek között feltűnik egy másik, inkább szomorú lány arca is. Vállalható utcaművészet.

Tudom, hogy néhányak számára a graffiti egyfajta életérzés életszemlélet, másoknál félreértelmezett lázadás és rosszul átvett nyugati minták majmolása, sokaknál pedig múló agyatlanságból következő rombolás. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy a graffiti olyan a városokban, mint a szemetelés. Megszűntetni, felszámolni soha sem fogjuk tudni, de jó példával, lehetőségek teremtésével nemcsak kordában lehet tartani, de sok helyen még a város díszére is válhatnak. Persze ehhez előbb el kellene fogadtatni, hogy egy művész és a művészete nem lesz kevesebb attól, hogy másoknak nem okoz kárt, másokat nem bosszant. Sőt, talán bizonyos szabályok betartása mellett maradandót és elismerendőt is lehet alkotni.

Szolnokon is évek óta van már példa a graffitik értelmes "alkalmazására", aminek köszönhetően vállalható és bárkinek megmutatható alkotások születtek. Talán az első ilyen volt a tárház és a Reptár között, a Mártírok úti buszmegállónál lévő kerítésre festett "I love Szolnok" felirat 2014-ben. Nekem a legjobban tetsző a Tiszavirág-híd város felőli lábánál, a támfal, folyóra néző oldalára 2018-ben készített festmények. És egészen ki vagyok békülve az Árkád Magyar utcai kijáratához, a Szifonnal szemben tavaly elkészült képekkel is. Mert nem elvesznek, hanem hozzátesznek a városhoz.

Be kell vallanom, hogy miközben az értelmetlen, magamutogató, kifejezetten kárt okozó betűkombinációktól megőrülök, egy-egy jó helyen lévő, ötletes rajzért nagyon tudok lelkesedni. Évekig volt kedvenc fotótémám a ciprusi Limaszol régi negyedének szaporodó és változó graffitii, amelyek szerethetővé tettek néhány nem túl szép utcát. De Tallinnban, Groningenben, Marosvásárhelyen is fotóztam olyan képeket, amelyek turistalátványosságnak is beillettek. És az elmúlt években a blogSzolnokon is használtam olyan rajzok fotóit, amelyeket Szolnokon örökítettem meg. Sőt, ezek némelyikét azóta is rendszeresen felkeresem, hogy vajon a helyükön vannak-e még.

A fentiek alapján talán érthető, miért örültem meg annyira a Bálvány utcai társasházak mögötti garázssoron felbukkant rajzoknak. Világíthatna fehérre meszelve is annak a lassan hatvanéves garázssornak a hátulja, vagy mállhatna is róla a vakolat, mint sok helyen. Meg lehetne úgy összefirkálva, mint a mellette lévő trafóház, azaz a többség számára értelmetlenül. Ezen a talán közel száz négyzetméternyi összefüggő felületen már korábban is voltak graffitik, elsősorban nem túl nagy tehetséget igénylő betűkombinációk. Az elmúlt hónapokban viszont valaki - a képek stílusa alapján azt feltételezem, egy emberről lehet szó - felrakott három női portrét a tag-tengerbe. Nem tökéletes arcmásokat, hanem három különböző érzelmet sugárzó, picit mind a három esetben túlzó vagy groteszknek tűnő arcot. Amelyekből mégis süt valamiféle érzelem: a bohókás, az elveszett, az útkereső. Lehetetlen nem észrevenni a hatalmas arcokat, amiktől a garázssor hátulját, mint valami kiállítóhelyet kell értelmezni.

Nem tudom, hogy mindez a garázsok tulajdonosainak a beleegyezésével vagy anélkül történt-e. Azt sem, hogy az ismeretlen művész miből finanszírozta az ezekhez a hatalmas felületekhez szükséges festékeket. Azt meg pláne nem, milyen indíttatásból készültek a képek, és mi lesz a sorsuk. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy folytatni kellene a sorozatot. És ezen a szabad kiállítóhelyen mesélni még. Aztán meg rávenni a többieket, hogy tartsák tiszteletben ezeket a képeket. Mert akár valami maradandó is születhet.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Iparművészeti főiskola Szolnokon?
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a régi képeslapokon látható fotók és a meghatározásukra szolgáló feliratok nem mindig vágtak egybe. Avagy a csak gépipariként emlegetett, lassan évszázados történetű iskolaépületben valóban működött iparművészeti főiskola valamikor a harmincas években? Na, de hogy kapcsolódik mindehhez a szolnoki repülés története?

Az Album további képei
 

AKB

Régi hirdetések sorsa
Mi lesz a régi reklámokkal? Általában elfelejtsük és/vagy kidobjuk őket. De kinek a dolga kidobni egy elavult vagy leszakadt óriásplakátot? A hirdetésen szereplő cégé? A hirdetést kihelyező vállalkozásé? A táblahelyet bérbeadó tulajdonosé? Gát lévén a gátőré? Vagy a városi köztisztasági cégé? Netán az enyém, ha már észrevettem a Szandai rétre vezető lépcső mellett? Csak azért értetlenkedem, mert a szerintem egyértelmű válasz ellenére is ott éktelenkedik néhány óriási, plakátból gyűrt szemétgalacsin.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A sétány vasmacskája
A Tiszaparti gimnázium sarkánál immár 12 éve áll egy vasmacska vagy, ha úgy jobban hangzik, egy horgony. Előtte kis tábla hirdeti, hogy kinek az adománya. Ennél többet azonban eddig nem találtam a műtárgyról, így csak találgatni tudok a Szigony utcai horgonyról.

A Szoborpark további képei