[Ajánlom]

Megállt az idő

2022. május 23.

Az államérdekre hivatkozva melyik ütődött dughatja meg a táncosnőből lett dúsgazdag özvegyet? Nagyjából ennyi A víg özvegy bonyodalma, aminek szolnoki előadásába a nők fogdosása éppúgy belefér, mint a "tálalása". Ezzel együtt maga a csoda, hogy közel száz ember felfér a színpadra.

Fejes Katica éneklő szobalányként a majdnem végig néma Vándor Attila oldalán A víg özvegy szolnoki premierjének legnagyobb meglepetése. Az elsőre foglalkoztatási kényszernek tűnő szerepükből mindketten parádés magánszámokat varázsolnak, miközben erről a törékeny kis színésznőről kiderül, hogy nemcsak remek komika, de kiváló énekes is. Azaz van remény, és az idei utolsó szolnoki premier után se kell azt mondani, hogy nálunk nem kellene a zenés színházzal próbálkozni. Főleg, mert a zenés színház, az operett, a magyar operett akár korszerű és mai is lehet, lásd a Vígszínház legutóbbi Mágnás Miskáját, a kaposváriak legendás és a kecskemétiek pár évvel ezelőtti Állami áruházát vagy éppen a Mohácsi testvérek különböző adaptációit. Csak nem szabad úgy megállítani az időt, ahogy a szolnoki előadás második felvonásában a színpad közepén állt a díszletóra.

Szívem szerint most a két szólótáncos nevének kellene itt állnia, akiknek kétszer is volt alkalmuk elkápráztatni a közönséget, igaz, ezzel a műsorfüzetbe nem fértek be. Miként a tánckar tagjai is megérnének egy felsorolást, hisz ebben az évadban talán először léphettek együtt színre, és az kevés, hogy nem okoztak csalódást. Tömegben, talpalatnyi területen, eldugott zenekar hangját követve játszottak a testükkel. És itt a talpalatnyi helyre hívnám fel a figyelmet. A víg özvegy szolnoki bemutatójának ugyanis a legnagyobb bravúrja, hogy a 46 (!) szereplő, a legalább tíz díszítő és a körülbelül 35-40 fő Szolnoki Szimfonikus Zenekar is felfér a színpadra. Igaz, a zenekarból alig látni valamit, és a magam részéről azt se mondanám, hogy túl sokat hallottam belőlük a bemutatón. Az egyébként is katasztrofális akusztikájú Agóra nagytermében ugyanis egy fal mögött játszanak, és követik mindazt, ami a fal túloldalán, a nézők előtt történik. Értem én, hogy mindenki azzal számolt, ez a premier már nem itt lesz. De itt lett. Elképesztő, szerintem olykor megalázó körülmények között.

A társulat szolnoki tagjai persze mindent megtesznek azért, hogy ebből a fura és olykor szomorú helyzetből kihozzák a legtöbbet. A Kertész Marcella, Lugosi Claudia, Gombos Judit trió nemcsak szerepük szerint idézik a régi szép időket. Ónodi Gábor pedig az arcpirítóan fikarsznyi szerepében is képes nagy lenni. Mészáros István Pulcher pedig talán csak azért nem lesz főszereplője a darabnak - pedig az egésznek jót tenne -, mert van benne alázat a szakmája, a többiek és a rendező iránt. Azaz félre ne értsenek: ez az előadás számomra nem a színészeken és a közreműködőkön megy el, hanem az adaptáción és a rendezésen! Tudomásul kellene venni, hogy 2022-t írunk, és nemhogy nem 1905-öt, de 1960-at, vagy 1980-at sem.

Elfogadom, hogy ennek a darabnak nem én vagyok a célközönsége, és azt is aláírom, nem minden előadásnak kell gondolkodtatnia, olykor elég csak a szórakoztatás. De hát mi szórakoztató van egy olyan történetben, ami akörül forog, hogy a haza üdvére való tekintettel ki kaparintja meg a táncosnőből lett gazdag özvegyet a vagyonával együtt? Miközben a darab férfi szereplőinek a többsége félkegyelmű, az asszonyokat meg leginkább a hűtlenség lehetőségének a kergetése motiválja. (És akkor még úriember próbáltam maradni.) Közben pedig a nőket tényleg "feltálalható" tárgynak, fogdosható, mutogatható kellékként használja az előadás. Pedig esküszöm, ha mindezt nem akarta volna komolyan venni a rendezés, és csak egy picit is mer karikírozni, olyan a mára reflektáló, kortárs, zenés előadás születhetett volna, hogy a zenekart elrejtő fal adja a másikat. Gondoljanak csak a jól házasodó gazdag özvegy és az örökségének a haza üdvére való megszerzésére! Hát nem a 21. századi Magyarország?

Persze lehet azt mondani, hogy a taps, a közönség ovációja mindent igazol. (Szerintem nem.) Ez túl drága mulatság ahhoz, hogy ennyivel intézzük el. Mert csak a színpadi szereplők és a láthatatlan kiszolgálóik bérével számolva is nyugodtan kijelenhetjük, hogy A víg özvegy minden egyes nézőjének a székére 5 ezer forintot raknak le a közösből, ha pedig a bődületesen drága jelmezek árát és az egyéb járulékos költségeket is hozzáadjuk, akkor valahol a 10 ezer forint körül járhatunk. Lehet, hogy előbb-utóbb mégiscsak aktuális lesz A víg özvegy alapszituációja, és az államcsődtől csak a gazdag özvegyasszonyok menthetnek meg minket? Ezt is tekinthetjük aktualizálásnak.

(Az illusztrációk az előadás műsorfüzetéből valók.)

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A Madas-ház emléke
Tévedtem. Eddig azt gondoltam, hogy a szolnoki főutca és a Csarnok utca sarkán 1973 karácsonyáig álló Madas-ház később épült, mint a bauhaus stílusú nagypostánk. Aztán megvettem ezt a balatoni nyaralást tervezgető 1937-es képeslapot, és jobban megnézve kiderült: rosszul tudtam.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

De miért pont ott?
Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Szolnok első reklámozója
Az 1848-49-es szabadságharcban az osztrákok oldalán harcolt. Két évvel később már képein örökíti meg Szolnokot. Első szobrát 1913-ban avatták a városban, a ma is látható emléktábláját 2004-ben. Ennek érdekessége, hogy nem azon az épületen van, ahol egykor August von Pettenkofen is lakott.

A Szoborpark további képei