[Ajánlom]

Maradj otthon mozi: Fábri kérdése

2020. április 27.

Embernek maradni és meghalni, vagy megalázottan életben maradni másokért? Király Lászlók vagy Gyuricza Miklósok leszünk? Hogyan lehet egy két helyszínen játszódó, tulajdonképpen színházért kiáltó történetből másfél órás, izgalmas, felejthetetlen mozit csinálni? Fábri tudta.

Tudtam, hogy nehéz film. Régóta halogattam, hogy majd egyszer, ha lesz időm, megnézem. A kicsomagolatlan DVD évek óta ott van a fiókban, a lejátszó alatt.

Lett időm. A Nemzeti Filmintézet pedig ezzel párhuzamosan, hetekkel ezelőtt könnyen elérhetővé tett klasszikus magyar filmeket, köztük Fábri Zoltán Az ötödik pecsét című alkotását is. Tényleg nehéz film. De kihagyhatatlan. Sőt, egészen biztos, hogy nálam benne van az öt legjobb magyar filmben. Az pedig ezek után nem lehet kérdés, hogy bár vannak és voltak jó filmrendezőink, de a XX. század legnagyobbja Fábri Zoltán.

Tomóceusz Katatiki, a legcsekélyebb lelkifurdalást sem érző, kegyetlenkedő rabszolgatartó diktátor, vagy a megnyomorított, megszégyenített rabszolga, Gyugyu lenne, ha újra megszülethetne? A Sánta Ferenc azonos című regényéből készült film központi kérdése, amire először csak egy kiskocsmai filozofálgatás közben keresi a választ négy barát. Négy átlagpolgár, akik valamilyen módon próbálnak életben maradni a második világháború utolsó hónapjaiban, a nyilas rémuralom tombolása közepette. Hogy aztán a következő napon a lehető legközelebbről megismerkedjenek a hozzájuk hasonló kisemberek által működtetett, eszetlen diktatúra kegyetlenségével, és egy félholt ember felpofozásának lehetőségét mérlegelve döntsenek saját sorsukról. Embernek maradni és meghalni, vagy vállalni az embertelenséget az életben maradásért, mások miatt? Hatalmas gyomros.

Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című 1963-ban megjelent regénye inkább kiált színpadért, mint filmért, hiszen lényegében két "felvonásban", két helyszínen is elmesélhető. Ráadásul az első rész az valóban mesélhető, a négy főhős - a kocsmáros, az asztalos, a könyvügynök és az órás - illetve alkalmai társuk, a művészi fényképész tulajdonképpen csak beszélgetnek, miközben megtudhatjuk róluk mindazt, amiket egymásnak se vallanak be. Például, hogy az órás, a házában, a vészkorszakban, egyedül maradt gyerekeket bújtat, akiknek az élete rajta múlik. Csak a második "felvonásban", amikor már a nyilasok karmai között vannak, akkor jövünk rá, ennek a jelentőségére. Meg a végén, amikor elgondolkodunk azon, hogy Gyuricza Miklós órás kisiparost megvethetjük-e azért, mert egy megkínzott, félholt ember felpofozása árán az életet választotta. (Mellékszál, de nagyon remélem, hogy valahol rábukkanok a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház 2016-os előadására, amit Hamvai Kornél átiratában Csiszár Imre állított színpadra.)

Az 1976-ban készült filmhez Fábri Zoltán maga írta a forgatókönyvet. A kamera mögött ezúttal is Illés György állt, a zenét pedig Vukán György szerezte. És igen, a szereplőket ebben az esetben is olyan színészek keltették életre, akiknek legalább olyan legendáknak kellene lenniük, mint a rendezőnek. Gyuricza Miklós órás Őze Lajos, akire, ha nem ebből a filémből, de A tanúból mindenkinek emlékeznie kell, és milyen furcsa az élet: utolsó filmes szerepe is egy órás lett volna, a végül Végvári Tamással elkészült Hány az óra Vekker úr?-ban. A könyvügynök, a pofont nem vállaló Király Lászlót Márkus László alakítja, akit hirtelen nem is tudom, hogy szinkronszerepei, kabaréjelenetei vagy filmes alakításai miatt kellene jobban ismerni. Kovács János asztalos Horváth Sándor, aki talán a Kántorból lehet a leginkább ismerős, Béla a kocsmáros pedig Bencze Ferenc, aki 1990 előtt talán a legtöbbet foglalkoztatott karakterszínész, azaz mellékszereplő volt a hazai filmekben.

És persze nem feledkezhetünk meg a nyilas főideológusról, Latinovits Zoltánról (például az Őrnagy, az Isten hozta őrnagy úrban) sem, aki hátborzongatóan világítja meg a diktatúra, az elnyomás, a terror lényegét a tejfeles szájú kisnyilasnak, Nagy Gábornak (A fekete város Fabriczius Antija).

Egy lassan fél évszázados film, ami leegyszerűsítve egy alig három évtizeddel korábbi időszakra és annak erkölcsi dilemmáira tekint vissza és reflektál. Holott nem. Egy kortalan alkotás, aminek minden kor, minden napjában van üzenete. Ami nélkülözhetetlen a legkisebb, legjelentéktelenebb diktatúra megértéséhez, ami elengedhetetlen, hogy ne ítéljünk azonnal, csak a látszat alapján. És soha ne felejtsük: a békés, kiskocsmai kvaterkázás másnapja bármikor állíthat szinte megoldhatatlan, erkölcsi kérdés elé bennünket. Nehéz tanmese.

A film elérhető: https://filmarchiv.hu/hu/alapfilmek/film/az-otodik-pecset-2

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Ünnep a hídon
A mellékelt képhez tartozó felirat az állítja, Szolnokon készült a fotó. Ha ez igaz, akkor csak a Várkonyi téri Zagyva-híd ábrázolhatja, a Tallinn városrész felől fotózva. De mikor?

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Hova lett a fatörzs?
Szolnok egyik különleges közterületi "szobra" volt (?) az a 120 éves fekete nyár törzsszelet, amely a Tisza árterében végzett helyreállítási munkáknak állított emléket. A fatörzset négy évvel ezelőtt egyszer már "renoválták", ám most ismét eltűnt. A mellette lévő ismertető tábla így most értelmetlenül áll a Vízügyi székház tövében. Reménykedjünk, hogy a 120 éves törzs ismét csak "felújításon" van, és nem valami végzetes baj érte, így hamarosan visszakerül a Boldog Sándor István útra. Persze, pár sort megérne, hogy ne aggódjunk, hisz az utóbbi hónapokban túl sok szolnoki "emlékműnek" kélt lába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A Gyermekév hercege
Negyven éve lesz 2019. május 26-án, hogy a Fiumei úti iskola előkertjében a kis herceg a rókával beszélget. Szöllőssy Enikő, Munkácsy-díjas szobrászművész pár évvel korábban készített alkotását a Gyermekek Nemzetközi Éve alkalmából állították fel az akkor még Ságvári úti iskola udvarán.

A Szoborpark további képei