[Ajánlom]

Maradj otthon mozi: A szocializmus királysága

2020. május 18.

Erdőss Pál Adj király katonát! című játékfilmje egy olyan alkotás, aminek legalább két részletével, mint dokumentumfilmmel találkoztam azelőtt, hogy magát a filmdrámát láttam volna. Ráadásul olyan zenei ritkaságok bukkannak fel benne, mint néhány korai Neoton dal angol verziója.

Bízom benne, hogy az emlékek tényleg megszépülnek, és idővel úgy tekinthetek vissza a koronavírus miatti korlátozásokra - amikor hosszú heteken, hónapokon keresztül nem működhettek a mozik, nem voltak filmbemutatók -, mint a filmes elmaradásaim ledolgozásának időszakára. Mert, ha nem lett volna ez a kényszerű bezártság, ez a mozi elvonási időszak, ki tudja, mikor van időm megnézni például Erdőss Pál Adj király katonát! című filmdrámáját. Aminek a létezéséről persze tudtam, de valahogy soha se került az utamba. Az előző héten "bemutatott" Visszaszámlálás kapcsán viszont előkerült, és nem lehetett kétséges, hogy megnézzem. És, ha már a Visszaszámlálásról mertem azt írni, hogy Eperjes Károly legjobb filmje, akkor erről azt kell mondanom: Erdőss Pál legjobb alkotása, egy megkerülhetetlen alapfilm.

Végignézve arra is rá kellett döbbennem, hogy a filmnek legalább két olyan részlete van, amiket korábban dokumentumfilmként láttam. Az egyik mindjárt a nyitójelenet, amiben Nádudvar környéki fiatal lányokat próbálnak valamelyik budapesti szövőgyárba elcsábítani, merthogy akkoriban már honnan máshonnan lehetett volna melóst szerezni. Ezek a képsorok szerepelnek Papp Gábor Zsigmond valamelyik "retro" filmjében, amelyek a Kádár-kor mozgóképes terméseiből próbálják megrajzolni az időszak egy-egy jellegzetességét. Az Erdőss által is használt - sőt, azt gondolom: az általa felvett - képsorok talán a munka világáról, a munkához való szocialista hozzáállásról szóló részben szerepelnek. Mert megkerülhetetlenül mesélik el harminc másodpercben, hogy a képzetlen, fiatal, vidéki lányok előtt milyen alternatívák voltak a hetvenes évek Magyarországán.

A másik, sokkal ütősebb jelenetsor, az abortusz bizottságról szóló, dokumentumfilmként jelent meg a Nemzeti Filmintézet gyűjteményében is. Holott erről a párperces, eszméletlenül élethű jelenetről az Adj király katonát! után egyértelműen tudható, hogy ehhez a játékfilmhez készült. Igaz, ezt a játékfilmet a hazai dokumentumfilmezés - most már azt gondolom - egyik legnagyobb alakja készítette, és kitalált filmdrámája helyszíneiben, szereplőiben, szövegeiben nagyon sok dokumentarista elemet használt. Talán ezért is tűnik annyira élethűnek, amint Ozsda Erika - az Adj király katonát! főszereplőjeként - 16-17 évesen eljátssza a 16 éves, leányszálláson élő, egykori állami gondozott szövőnőt, aki a szigorú nénikből álló abortusz bizottság elé járul, és ott néhány perc adminisztrációval döntenek két ember sorsáról. Tömény valóság.

Mint az egész film. Az akkoriban itt dolgozó kubai vendégmunkás lányokkal, a betarthatatlan terveket hajtó művezetővel, a kilátástalanság és az élni akarás küzdelmével, a maszekvilág előnyeivel vagy éppen a vidéken hatalmas házat építő család Pestre menekülő egyetlen lányával. Mindezt egy tizenhat éves gyereklány kényszerű felnőtté-válásának történetén és szemüvegén keresztül elmesélve. Közben pedig minden kockában ott a nyolcvanas évek elejének szocialista Magyarországa. Ráadásul olyan zenékkel fűszerezve, amelyek a forgatás pillanatában voltak magyar slágerek, így nemcsak Eszményi Viktória és az ebben az esetben megkerülhetetlen Vidéki lány című sláger hangzik el, de például az éppen világsztárságra készülő Neoton família néhány dala is angolul.

Nem könnyű film. Nem vidám és nem szép. Inkább, amolyan gyomorszájon vágó. Mégis megkerülhetetlen, mert rengeteget megőrzött a négy évtizeddel ezelőtti Magyarországról. És ez évtizedek múlva is velünk lesz. Miközben nem vagyok biztos abban, hogy napjainkról marad egyetlen értékelhető képkocka.

A film itt nézhető meg: https://videa.hu/videok/film-animacio/adj-kiraly-katonat-1981-Ijk0D7fU10eEZXR8

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Gyér forgalom, sok hirdetés (400. kép)
Szolnok főtere valamikor az ötvenes évek közepén. Új világban, de még a nagy átalakítások előtt. Nyári hétköznap, kora délután, kevés autó, sok ember és még több hirdetés. Ezt a képet választottam az idén tízéves blogSzolnok Album rovat 400. fotójának. Mert sok mindenről mesél.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Tiszta fej?
"Egy pohár tej, tiszta fej!" Emlékeznek még erre a régi reklámra? Évek teltek el azóta, és feltehetnénk a kérdést, vajon sok pohár tej, mennyire tiszta fej? Már, ha valaki úgy dönt, hogy egy karton iskolatejtől (2dl/doboz) a természet lágy ölén szabadul meg. Hogy került hozzá ennyi iskolatej? És, akkor mit ittak a gyerekek? Ha neki már nem kellett, miért a Zagyva árterében dobta ki? Számtalan kérdés, amiket egy nem tiszta fejű embernek kellene feltenni. Ha tudnánk, ki ő. Jelentkezzen bátra! Biztos, van magyarázat.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Történelmi tényekről
Ma már csak azt tekinthetjük történelmi ténynek, hogy a Megyeháza - anno Szolnok Megye Tanácsának Székháza - főlépcsőházában úgy negyedszázada még látható volt két emléktábla, amelyek 1919-re és 1956-ra emlékeztettek. Persze nem a mai ismereteink szerint.

A Szoborpark további képei