[Ajánlom]

Lehetetlen helyen Vesztegzár

2021. december 20.

Azt kívánom, hogy a Vesztegzár a Grand Hotelben legyen az utolsó premier, amit a Szigligeti társulatának az Aba-Novák színpadán kellett prezentálnia. Mert ez az előadás minden eddiginél jobban bizonyítja, hogy hiába a jó darab, a kiváló rendezői ötletek, a remek játék, a hely minderre alkalmatlan.

Vida Péter, mint rendező, a Vesztegzár a Grand Hotelben első színpadi képével megmutatja, mit gondol erről a darabról. Vagyis, hogy milyen szándékai lennének a Rejtő Jenő örökbecsűjéből írt zenés vígjátékkal: vállalhatóan modern operett, fiatalokat is megszólító musical, a szó legjobb értelmében vett revüszínház pazar ruhákkal, táncokkal, vidám színészi játékkal. Zenekarral és nagyjából negyven szereplővel a színpadon, köztük két silk táncossal - azaz magasból lelógó drapériákon légtornász mutatványnak beillő attrakciókat bemutató hölgyekkel. Szerencsére a színész-rendező később sem tesz le a szándékáról, sőt, a lendülete és az ötletei a darab végéig kitartanak. Ezért miként a nyitó jelenetre azt mondhatjuk, na így kell színházi előadást elkezdeni, az utolsó kép után is csettinthetünk, hogy nem csak elkezdeni, de befejezni is nagyon tud. Ráadásul a közte eltelő majdnem három órán is nagyon látszik, hogy a rendező ezt az előadást nemcsak letudta, kipipálta, odavágta, hanem a leírtakhoz hozzátette, gondolkodott, alkotott, a színészeit szeretettel vezette, sőt bakot tartott nekik a nagy dobáshoz. A gyufás skatulya ellenére.

A szolnoki Vesztegzár a Grand Hotelben egyértelműen Mészáros Pulcher István jutalomjátéka azzal, ahogy a rejtői kisembert álmodni sem mert kalandokba csöppenti, közben pedig meghagyja annak a háború előtti kávéházi figurának, amilyenekkel P. Howard megajándékozott bennünket. Pulcher mellett a legnagyobbat Vándor Attila alakítja, aki tulajdonképpen második főszerepet csinál Elder felügyelő alakjából. Vida Péternek köszönhetően végre ő sem a harminckettedik alabárdos, miként Horváth György sem, aki a sok alakban feltűnő nemzetközi szélhámosként, sőt szellemként is megmutathatja, hogy sokkal többre képes és alkalmas, mint az elmúlt években láthattuk. De ugyanezt mondhatom a tüneményes Odette-t alakító Sárvári Diánáról, a szállodatulajdonos Zelei Gáborról, vagy éppen az egészségügyi tanácsos Horváth Gáborról is. Hogy a fiatalokról, Polgár Kristófról, Posgai Mártonról és Szél Noémiről se feledkezzünk meg. Meg szinte az egész társulatról, hiszen az Öldöklés istene szereplőin és Pertics Villőn kívül mindenki játszik a Vesztegzárban.

Ami óriási mutatvány, tekintettel az Aba-Novák Agóra sok mindenre alkalmatlan, de nagyszínházi produkciókra kifejezetten használhatatlan színpadára. Hiába a tulajdonképpeni forgószínpad, a szereplők megszólalását kiemelő zseniális világítás, végig azt éreztem, hogy vagy leesik valaki a színpadról, vagy kidöntik a ház falát. A felhőtlen szórakozásom legnagyobb akadálya éppen az volt, hogy minden jelenetnél arra is kellett gondolnom: csoda, ha baj nélkül lemegy egy előadás. Abba pedig bele se merek gondolni, hogy milyen körülmények lehetnek a színfalak mögött, az öltözőkben. Mert az azért a premieren olykor a 13. sorban is hallatszott, hogy a láthatatlan segítők matatnak a takarásban, leesik, eldől valami. Tényleg azt kívánom magamnak, de főleg a társulatnak, hogy ez a darab mielőbb mehessen a Táncsics utcai épület nagyszínpadán.

És akkor én is újra meg fogom nézni, mert szeretném Varró Dániel dalszövegeit is hallani, érteni és azokkal együtt élvezni a szolnoki Vesztegzár a Grand Hotelben előadást. Ezekből ugyanis az Aba-Novákban csak foszlányok jutottak el hozzám, és nemcsak azért, mert voltak recsegő mikrofonok, hanem mert a hely alkalmatlan ennyi embert megmozgató, zenés színházra. Utána olvasva Varró szövegeinek, a szívem vérzik, hogy nem érthettem őket az előadáson, a színészek tolmácsolásában. Pedig lassan két év után ismét élő zenekari kísérettel énekeltek a szolnoki színészek, ami legalább akkora truváj volt, mint a nyitójelenet két nem létező zsinórpadlásról lelógó akrobatája.

(A fotók a Szigligeti Színház honlapjáról valók.)

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Fiatal múlt
Amikor ránézek erre a képre, az jut róla eszembe, hogy ha három és fél évtizede így nézett ki a város, akkor vajon milyen lesz újabb néhány évtized múltán. És mivel ma már alig készülnek képeslapok, mi őrzi majd a város mai képét?

Az Album további képei
 

AKB

MÁV álláspont
A szolnoki vasútállomás 1-es vágánya mellett lévő táblára festett felszólítást tekinthetjük a Magyar Államvasutak hivatalos álláspontjának vagy új szlogenjének. Mert ugye az elég valószínűtlen, hogy az elmúlt 4 hónapban nem járt arra vasutas, vasúti vezető, és nem tudott volna intézkedni a mocsok eltüntetéséről. Szolnokra is szégyen, hogy a város egyik kapujában így hirdetik az állami vállalat immár hivatalosnak tekinthető álláspontját.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Azért az ember az úr
Nehéz eldönteni, hogy Szolnokot, lassan ezer éves történelme során a háborúk, a tűzvészek vagy az árvizek pusztították, illetve veszélyeztették-e többször. Azt azonban akár tényként is kezelhetjük, hogy az utóbbi kétszáz év nagy árvizeinek többségéből az ember került ki győztesen. Engem erre emlékeztet a Történelmi vízmérce.

A Szoborpark további képei