[Ajánlom]

Hely és történet - A Tabán megidézése

2019. június 24.

Szolnok egyik legrégebbi városrésze, ahol már csak egyetlen régi ház áll. A Tabán, amit szívesen örökítettek meg a Művésztelep festői, amiről az egykor ott élők ma is legendákat mesélnek. A Damjanich Múzeum összetett feladatait is érzékeltető kiállítás nyílt a Tabánról a Galériában.

A Tabán Szolnok legrégebb óta, elsősorban lakóövezetként funkcionáló városrésze, ami annak idején jóval nagyobb kiterjedésű volt, mint amit ma így emlegetünk. A még öt évtizeddel ezelőtt is álló régi Tabán a Zagyvától a mai Balogh Kálmán útig, illetve egészen a Várkonyi térig a jelenlegi Móra Ferenc úti lakótelep helyét is elfoglalta. Kacskaringós kis utcáin közel száz házból állhatott, és a XX. században magáénak tekinthette a Sipos téri iskolát is. Ennek a több száz éves városrésznek a történetét, elsősorban az elmúlt másfél évszázados múltját, és a magyar festészetben hagyott nyomait igyekszik bemutatni a Damjanich János Múzeum új időszaki kiállítása, a Tabán (p)anno a Szolnoki Galériában.

A kiállítás egyik különlegessége, hogy óhatatlanul is némi képet ad a Damjanich Múzeum rendkívül összetett feladatairól. Mert miközben a Tabán (p)anno egy helytörténeti kiállítás, aközben nagyon széles palettán mozgó néprajzi bemutató, nem megfeledkezve a Tabán Szolnokon alkotó művészekre gyakorolt hatásáról, azaz egyben képzőművészeti tárlat is. Ha pedig mindehhez hozzáteszem, hogy egy olyan kiállításról van szó, ahol a kisebbek játékos foglalkoztatására is gondoltak, akkor az egyre fontosabb múzeumpedagógia, azaz a tudomány könnyed megértetése is helyet kapott a Galériában. Emlékeim szerint régen volt ennyire összetett kiállítása a Damjanich János Múzeum munkatársainak.

A Tabán (p)anno a nagyközönség számára azonban nem ezért lehet érdekes. Sokkal inkább egy eltűnt, de szinte minden szolnoki emlékezetében vagy lelkében élő városrész, és a sokunk által keresett régi Szolnok megidézése miatt. Mert a Galéria földszintjén az egykori tabáni embereken keresztül, megőrződött családneveken, mesterségeken, régi fotókon és szobabelsőkön át idéződik meg a városrész és a múltja. Amiből az rajzolódik ki, hogy a belváros közelében fekvő, de szinte önálló városként működő Tabánban volt minden, ami a korabeli emberek ellátásához kellett. Sőt, olyan mesterek is lakták, akiknek a portékáit nemcsak a Tabánban, talán nemcsak Szolnokon keresték. Nagyon szimpatikus a kiállítótér közepén elhelyezett, a mára eltűnt tabáni házakat megidéző installáció, ami nemcsak a hely zegzugosságát, de épített emlékeit is megidézi, miközben nagyon jól betölti a teret.

Az pedig, hogy a Galéria emeletén a Tabánhoz kapcsolódó kultúra kapott helyet, nagyon jól megmutatja a materiális és szellemi dolgok viszonyát. Miközben letekinthetünk a hétköznapi Tabánra, több tucat festmény révén ízelítőt kapunk a városrész képzőművészetre gyakorolt hatásáról. És ez alkalommal nem, vagy nem elsősorban a legnagyobb, legismertebb művészek képein keresztül. Ráadásul a legtöbb festmény esetében úgy, hogy a képek mellett fotók mutatják a művész által megörökített utca- vagy házrészletet. Mindemellett pedig szó esik a máig legendás Sipos téri iskoláról, azaz a "Tabáni műegyetemről", illetve a tabáni kötődésű muzsikusokról, akik Szolnok több vendéglőjében is szórakoztatták a közönséget.

A kiállítás egyetlen dologra mesél keveset: a régi Tabán évtizedekkel ezelőtti pusztulásáról, elpusztításáról, elfoglalásáról. Talán mert nem is a feladata, vagy, mert objektíven a mai napig nincs feldolgozva, mi is történt ott. Mert azt tudjuk, hogy 1968-ban 14 kijelölt tabáni házzal skanzent szerettek volna kialakítani. Azt azonban nem, mi vagy ki torpedózta meg ezt a máig remeknek mondható ötletet, és hogyan lett ?Rózsadomb? Szolnok egykori falujából, azaz a kapzsiság miként falta fel a múltunk egy darabját.

(A Tabán (p)anno című kiállítás 2019. szeptember 30-ig, hétfői kivételével minden nap 9-17 óráig várja a látogatókat a Szolnoki Galériában.)

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Alapkő a régi házak helyén
Bontják a régi várost, hogy helye legyen az újnak. Ráadásul ünnepélyesen. Hogy mindenki ünnepelt-e a hatvanas évek végén, nem derül ki a képről, amit elsőre nem volt könnyű azonosítani. (Javított verzió!)

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Plakátmagány
Beruházni, kivitelezni nagyon tudunk. Működtetni már nem annyira. Néhány évvel ezelőtt viszonylag esztétikus hirdetőtáblák kerültek a Szapáry út megújult burkolatára. Hogy milyen pénzből, mára nem érdekes. Az azonban érdekelne, kié lehet ez a néhány hirdetőtábla. Kit nem zavar, hogy hónapos plakátok rohadnak rajtuk? Ki nem veszi észre, hogy van, amelyikre vállalhatatlan kiegészítések kerültek? Szolnok közepén. Vagy ezek magányos plakáthelyek, gazdátlan plakátokkal? Kellemetlen ez a tulajdonosra, a hirdetőkre, a plakátokon szereplőkre, de ránk, szolnokiakra nézve is.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Nyoma sincs emlékkő
Annyira nyoma veszett, mintha soha nem is állt volna Szolnok határában, az Abonyi út végén, a Tanácsköztársasági emlékkő. A város eltűnt szobrai, Szolnok szocialista emlékművei közül is mindig kifelejtődik, pedig legalább húsz éven keresztül volt egyik helyszíne a Forradalmi Ifjúsági Napok eseményeinek.

A Szoborpark további képei