[Ajánlom]

Hely és történet - A Tabán megidézése

2019. június 24.

Szolnok egyik legrégebbi városrésze, ahol már csak egyetlen régi ház áll. A Tabán, amit szívesen örökítettek meg a Művésztelep festői, amiről az egykor ott élők ma is legendákat mesélnek. A Damjanich Múzeum összetett feladatait is érzékeltető kiállítás nyílt a Tabánról a Galériában.

A Tabán Szolnok legrégebb óta, elsősorban lakóövezetként funkcionáló városrésze, ami annak idején jóval nagyobb kiterjedésű volt, mint amit ma így emlegetünk. A még öt évtizeddel ezelőtt is álló régi Tabán a Zagyvától a mai Balogh Kálmán útig, illetve egészen a Várkonyi térig a jelenlegi Móra Ferenc úti lakótelep helyét is elfoglalta. Kacskaringós kis utcáin közel száz házból állhatott, és a XX. században magáénak tekinthette a Sipos téri iskolát is. Ennek a több száz éves városrésznek a történetét, elsősorban az elmúlt másfél évszázados múltját, és a magyar festészetben hagyott nyomait igyekszik bemutatni a Damjanich János Múzeum új időszaki kiállítása, a Tabán (p)anno a Szolnoki Galériában.

A kiállítás egyik különlegessége, hogy óhatatlanul is némi képet ad a Damjanich Múzeum rendkívül összetett feladatairól. Mert miközben a Tabán (p)anno egy helytörténeti kiállítás, aközben nagyon széles palettán mozgó néprajzi bemutató, nem megfeledkezve a Tabán Szolnokon alkotó művészekre gyakorolt hatásáról, azaz egyben képzőművészeti tárlat is. Ha pedig mindehhez hozzáteszem, hogy egy olyan kiállításról van szó, ahol a kisebbek játékos foglalkoztatására is gondoltak, akkor az egyre fontosabb múzeumpedagógia, azaz a tudomány könnyed megértetése is helyet kapott a Galériában. Emlékeim szerint régen volt ennyire összetett kiállítása a Damjanich János Múzeum munkatársainak.

A Tabán (p)anno a nagyközönség számára azonban nem ezért lehet érdekes. Sokkal inkább egy eltűnt, de szinte minden szolnoki emlékezetében vagy lelkében élő városrész, és a sokunk által keresett régi Szolnok megidézése miatt. Mert a Galéria földszintjén az egykori tabáni embereken keresztül, megőrződött családneveken, mesterségeken, régi fotókon és szobabelsőkön át idéződik meg a városrész és a múltja. Amiből az rajzolódik ki, hogy a belváros közelében fekvő, de szinte önálló városként működő Tabánban volt minden, ami a korabeli emberek ellátásához kellett. Sőt, olyan mesterek is lakták, akiknek a portékáit nemcsak a Tabánban, talán nemcsak Szolnokon keresték. Nagyon szimpatikus a kiállítótér közepén elhelyezett, a mára eltűnt tabáni házakat megidéző installáció, ami nemcsak a hely zegzugosságát, de épített emlékeit is megidézi, miközben nagyon jól betölti a teret.

Az pedig, hogy a Galéria emeletén a Tabánhoz kapcsolódó kultúra kapott helyet, nagyon jól megmutatja a materiális és szellemi dolgok viszonyát. Miközben letekinthetünk a hétköznapi Tabánra, több tucat festmény révén ízelítőt kapunk a városrész képzőművészetre gyakorolt hatásáról. És ez alkalommal nem, vagy nem elsősorban a legnagyobb, legismertebb művészek képein keresztül. Ráadásul a legtöbb festmény esetében úgy, hogy a képek mellett fotók mutatják a művész által megörökített utca- vagy házrészletet. Mindemellett pedig szó esik a máig legendás Sipos téri iskoláról, azaz a "Tabáni műegyetemről", illetve a tabáni kötődésű muzsikusokról, akik Szolnok több vendéglőjében is szórakoztatták a közönséget.

A kiállítás egyetlen dologra mesél keveset: a régi Tabán évtizedekkel ezelőtti pusztulásáról, elpusztításáról, elfoglalásáról. Talán mert nem is a feladata, vagy, mert objektíven a mai napig nincs feldolgozva, mi is történt ott. Mert azt tudjuk, hogy 1968-ban 14 kijelölt tabáni házzal skanzent szerettek volna kialakítani. Azt azonban nem, mi vagy ki torpedózta meg ezt a máig remeknek mondható ötletet, és hogyan lett ?Rózsadomb? Szolnok egykori falujából, azaz a kapzsiság miként falta fel a múltunk egy darabját.

(A Tabán (p)anno című kiállítás 2019. szeptember 30-ig, hétfői kivételével minden nap 9-17 óráig várja a látogatókat a Szolnoki Galériában.)

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Plusz vagy mínusz egy lámpa a Szapáryn
Faragó Sándor, aki egyébként a Kossuth úton, az egykori Steiner-féle ház melletti épületben működtette papíráruházát, valamikor 1912 és 1922 között jelentette meg ezt a fekete-fehér képeslapot. Illetve ugyanennek színes változatát is. Igaz, azon már egy plusz utcai lámpa is látható.

Az Album további képei
 

AKB

Félbemaradt pusztulás
Nemcsak az a baj, hogy a Mária utcában egy újabb régi, szolnoki ház tűnik el. Hanem az is, hogy az eltűnés milyen hosszú ideig tart. Hónapokkal ezelőtt kezdték a bontást, aztán félbemaradt. Így ma, a járda mellett egy kibelezett ház megmaradt főhomlokzata várja a sorsát. Amit reméljük, nem valami vihar fog beteljesíteni! És nem akkor, amikor valaki pont arra sétál! Mert ez a bontás már nemcsak ronda, de életveszélyes is. Hónapok óta. Szolnokon.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Várkonyi mellszobra
"Anya, kit ábrázol az a szobor?" - hangzik el a kérdés a 24-es buszon, Szolnok egyik legforgalmasabb kereszteződésében. "És ő ki volt?" - folytatja az érdeklődő, miután annyit megtud, hogy valami Várkonyit. Pár sor a névadójáról és szobráról.

A Szoborpark további képei