[Ajánlom]

Élő park és fényfestés

2019. június 19.

Nem ment a szandálomba kavics. Hatalmas megkönnyebbülés. Kolbász, rétes, barrikolt vörösbor. Gasztronómiai értelemben is megnyitottam a Tiszavirág Fesztivált. Udvaros Dorottya a múzeum udvarán. Az első élmény. Fényfestett Városháza. Hátrahőkölős, kihagyhatatlan varázslat.

Csak amikor végre elindultunk, akkor hasított belém, hogy nagyjából úgy vártam a pillanatot, mint valami kisgyerek az elérhető közelségbe került, régen áhított ajándékot. Már a Maláta tér közelébe jártunk, amikor szabályosan izgulni kezdtem, hogy vajon milyen lesz a Fesztivál részeként a megújult és féltett Tisza park. Bevallom, szinte csak végigrohantunk a még kipakoló vásározók között a Sóház utcán, két szóra lassítottunk a Református templom előtti Zenészmegállónál, mert mielőbb látni akartam a tavaly még fás-bokros-dzsumbujos hely új arcát.

Beléptünk. És nem telt meg a szandálom az apró, sárga gyöngykaviccsal. Hanem szinte süppedt a lábam a fűben. A lakókocsi színpad előtt könyöklők, némelyik műfűvel borítva. Mellette gyerekfoglalkoztató, azon túl a végre elkészült játszótér. Tömve. A Rotary emlékkő körül pedig a Pálinkaland büféi, meg a korábban a színház mellett álló színpad, a megszokott retró székek, és a fákon mindenütt lámpák. Az egész bejáratánál pedig egy kacatokból összerakott gyerekszórakoztató tábla, amivel csak azért nem kezdtem el játszani, mert akárhányszor csak arra mentünk, mindig használta valaki.

A szokott helyen pedig ott a kolbászos. Egy éve nem ettem papírtálcáról sültkolbászt mustárral, uborkával, meg kenyérrel. Gasztronómiai értelemben is meg kellett nyitni a Fesztivált. Nekem kihagyhatatlan élmény ülni abban a parkban, kolbászt enni, nézni a lassan hömpölygő szolnokiakat, és hallgatni, ahogy mögülem vagy oldalról szól a zene. Nem magnóról, felvételről, hanem élőben, valamelyik színpadról. És itt még be se fejezhetőek az asztali örömök. A rétesesre nagyjából annyira vártam, mint erre a szabadtéri kolbászozásra. Barackos-túróssal és meggyes-túróssal nyitottunk, merthogy van még négy este. A rétesek után pedig a Léránt Pincészet standja következett és barrikolt cabernet sauvignon fesztiválpohárban. Hogy még jusson, és ne legyen hiányos a gyűjteményem.

Igazság szerint jó lett volna a szemtelenül fiatal és elképesztően tehetséges Carson Coma formációval folytatni, de döntés elé állítottak a szervezők. Színház vagy rock and roll. És mivel úgy tűnt, a Carson Coma rajongói közül eléggé kilógtunk volna, Udvaros Dorottyát és Földes Esztert választottuk a Damjanich Múzeum udvarán. Amiről ismét csak le kell írni, hogy szerethető színházi helyszín, ahol, ha nem is egész évben, de a nyár nagy részében szabadtéri színpadnak kellene működnie. És hasonló daraboknak futnia. Nem mondom, hogy az Utolsó tűzijáték minden fordulatát azonnal követni tudtam, midig lejött, hogy Udvaros Dorottya éppen kinek a bőrébe bújt, de nem is ez volt a lényeg. Hanem a két színésznő játéka, érzelmi hullámvasútja. Tényleg parádés előadás volt.

Amit lehetett fokozni. Mert, ahogy kinyílt a múzeum kapuján, és hirtelen elénk tárult a fényfestéssel megvilágított Városháza, attól egy pillanatra megtorpantunk. Eszméletlen jól néz ki. Mint valami meseház vagy egy elvarázsolt kastély. Jöttek ki az emberek a múzeumból, és látszott, hogy hirtelen mindenki hátrahőköl, hogy aztán elinduljon a fotózás. Erre tényleg azt kell mondanom, hogy ha valakit hidegen hagy a fesztivál, nincs kedve zenét hallgatni, a parkban ülve dumálni, enni, legalább ezt ne hagyja ki.

Ja, és egy fontos szolgálati közlemény a végére. A szúnyogok is kint vannak a Fesztiválon, de jóval kulturáltabban viselkednek, mint vártam. Lehet, hogy azért, mert minden fesztiválozó ugyanazt a parfümöt használja, vagy, mert sokan vagyunk, és így kevesebb vérszívó jut egy-egy emberre. Nem tudom. A lényeg, hogy a szúnyogok miatt kár aggódni. Irány a Tiszavirág Fesztivál!

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Piac a századfordulón
Mármint az előzőn lehetett az a forró nyári hétköznap, amikor a Kossuth teret a Steiner és fia féle házból megörökítette egy fotós, hogy aztán színesre fesse az eredeti képet, így kínálva a mából nézve is különlegesen szép szolnoki anzikszot az azt megfizetni tudóknak.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Plakátmagány
Beruházni, kivitelezni nagyon tudunk. Működtetni már nem annyira. Néhány évvel ezelőtt viszonylag esztétikus hirdetőtáblák kerültek a Szapáry út megújult burkolatára. Hogy milyen pénzből, mára nem érdekes. Az azonban érdekelne, kié lehet ez a néhány hirdetőtábla. Kit nem zavar, hogy hónapos plakátok rohadnak rajtuk? Ki nem veszi észre, hogy van, amelyikre vállalhatatlan kiegészítések kerültek? Szolnok közepén. Vagy ezek magányos plakáthelyek, gazdátlan plakátokkal? Kellemetlen ez a tulajdonosra, a hirdetőkre, a plakátokon szereplőkre, de ránk, szolnokiakra nézve is.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Két emlék egyben
A Lengyel légió utca közepén van egy emléktábla, ami tulajdonképpen két dologra emlékeztet. Egyrészt egy nagyszerű férfira, aki két nemzet nevében kétszer szállt szembe az I. Miklós vezette Orosz Birodalommal. Másrészt a szabadságharcunk lengyel katonáira. De ez sem egyszerű történet.

A Szoborpark további képei