Egy épület feltáruló titkai

Ha érdekel valakit, hogy 1943 őszén ki volt Szolnokon az állami ítéletvégrehajtó, magyarul ki volt az a hóhér, aki a statárium idején, egy "nemzetközi zsebtolvajt" a szolnoki bíróság belső udvarán felakasztott, akkor feltétlenül érdemes végigolvasnia A Szolnoki Törvényszék története 1945-ig című kis könyvecskét. Mondom ezt azért, mert bár sejtem, hogy az Országos Bírósági Hivatal pályázatának köszönhetően Bojtos Gábor, Kelemen-Nagy Orsolya és Dr. Pongrácz Zsolt szerkesztésében, a Szolnoki Törvényszék kiadásában megjelent kötet alkotói nem ezt tartják munkájuk legfontosabb "üzenetének", mégis élnék a bulvár eszközével, hogy minél többen elolvassák ezt a könyvet. Ugyanis Szolnok múltjának egy fontos mozaikdarabja, ami sorra tesz helyre olyan dolgokat, amelyekre sokan előszeretettel hivatkoznak - köztük jómagam is - hibásan.

Tehát miközben egy vallomásnak is tekinthető ez a könyvajánló, amiben elmondom, hogy eddig mit nem tudtam jól vagy pontosan a bíróság épületéről, a reménybeli olvasókat inkább azzal szeretném a könyv beszerzésére rávenni, hogy megtudhatják belőle azt is, ki volt a világhírű tiszazugi arzénes asszonyok perének végén a három asszonyt felakasztó hóhér. Akinél persze ezerszer fontosabb és érdekesebb a Szolnoki Törvényszék 1885 és 1945 közötti tíz elnökének személye és életrajza, ami hála a könyv szerkesztőinek jóval alaposabb - nekem nem egyszer érdekesebb is -, mint az egyébként jól válogatott, mégis kicsit bulváros sajtószemle. Bevallom, kívülállóként semmit vagy éppen alig tudtam valamit a város és a megye életében mégiscsak nagyon fontos szerepet játszó bírókról. Eddig!

Pedig köztük van az a két Törvényszéki elnök - Örley Béla és Virág Béla -, akiknek a Dózsa György és a Kossuth út sarkán álló bíróság épületének mai formáját is köszönhetjük. És természetesen Popovits Zsigmond is, aki a megyei törvényszék elhelyezéséért Jászberénnyel vívott harc után - egyébként a megyeszékhelyi címért korábban Szolnokkal szemben ugyancsak alulmaradó - Karcagról költözött hivatala miatt a városba. Itt kell megtennem az első vallomást. E könyv elolvasásáig abban hitben voltam, hogy a bíróság a megyeszékhellyé válással együtt került Szolnokra. Az igazság azonban az, hogy a jó pár éven át folyó parlamenti harc - a mából nézve is rendkívül érdekes és szórakoztató ezzel kapcsolatos országgyűlési jegyzőkönyvrészlet olvasható a könyvben - csak 1885-ben dőlt el Szolnok javára. Tehát azóta működik a városban a megyei hatókörű bíróság, ami akkor még nem a mai helyén székelt.

És akkor folytatom a beismerést. Eddig úgy tudtam, hogy a bíróság historizáló épületét valamikor 1891-92-ben adták át. Az igazság azonban az, hogy a Jirassek és Krausz vállalkozók - a két névvel is most találkoztam először - által felhúzott, eredetileg egyemeletes palotát csak 1893 szeptemberében adták át bíróságnak és fogháznak. Ráadásul a Wagner Gyula tervezte épület alig egy év alatt készült el, miután a város nyolc telek összevonásával és megvásárlásával - nem kevés pénz megmozgatásával - kialakított az épület leendő helyét.

Beismerem azt a tévedésemet is, ami arról szólt, hogy a bíróság emeletráépítését 1924-ben valósították meg. Az ugyan tény, hogy a tervezés, a szükséges Igazságügyi Miniszteri rendelet, és a munka elkezdődött abban az évben, ám a Sipos-Bogdánfy-Gerlóczy építőmesterek által "500.000 darab tégla, 11 waggon mész, 77 waggon kavics és homok" felhasználásával járó munka csak 1926 elejére fejeződött be.

Mondhatják, hogy ez a pár évnyi tévedés nem olyan érdekes. Mire azt válaszolnám, hogy, de, hiszen az akkoriban elterjedő, Szolnok utcáit és házait is megörökítő fotók időzítésének meghatározásánál nagyon is sokat számítanak. Miként azt is megkérdőjelezhetnék, hogy ennyi év távlatából fontos-e, ki, kicsoda volt a város történetében. Amire pedig csak azt mondhatom: olvassák el ezt a remekbe szabott kis könyvet, mert szinte minden oldalán találnak olyan apró információt, amelyek hatalmas történetekké duzzadhatnak a város múltjában. Igen, minden személy, történet és évszám fontos. De csak akkor kerülhetnek elő, épülhetnek be a közös emlékezetünkbe, ha vannak cégek és hivatalok, akik A Szolnoki Törvényszék története 1945-ig című kiadványhoz hasonló munkákra vállalkoznak. Legyen e példa ragadós!