[Ajánlom]

Családon belüli erőszak

2019. március 18.

A szolnoki Szász Attila új nagyjátékfilmje inkább szól a családon belüli erőszakról, mint a második világháború utáni időszakról. Mintha az elmúlt hetvenöt évben semmi sem változott volna. Mindezt egy rendkívül izgalmas, pszicho krimibe ágyazva meséli el négy remek főszereplő segítségével.

Ha majd valaki visszatekint a magyar film történetének 2010-es éveire, akkor biztos, hogy foglalkozni fog a Szász-Köbli páros munkáival. Merthogy A berni követtel 2014-ben jelentkező páros fél évtized alatt a magyar filmgyártás meghatározó alkotói lettek. Pedig vagy éppen emiatt, nem művészfilmeket, lila ködös köldöknézéseket akartak vászonra vinni, hanem történeteket. Amik ráadásul nemcsak addig érdeklik őket, amíg az utolsó vágással is elkészülnek, és fel lehetett venni a pénzt a gyártásért. A Félvilág - Mágnás Elza történetével -, az Örök tél - az első málenkíj robot film - és most az Apró mesék is olyan propagandát kapott, amit csak az nem érzékelt, aki be van oltva a magyar film ellen. Szász Attila és Köbli Norbert legújabb filmjéről nagyjából egy éve lehet tudni, hogy készül, hónapok óta láthatóak az előzetesek, a reklámok, születnek az alkotókkal az interjúk, azaz a leendő néző rá van hangolva az új történetre. Amit normál körülmények között nem kellene kiemelni, ám a magyar film egyik legnagyobb hiányossága, hogy az alkotókat csak a premier pillanatáig érdeklik a műveik, aztán hagynak mindent a forgalmazókra, az értetlen nézőke, kritikusokra és a süllyesztőkre.

Szász Attila filmjeivel azért is érdemes foglalkozni, mert a jól bevált, akár nézőcsalogatónak is nevezhető nevek mellett igyekszik viszonylag ismeretlen, ám elképesztően tehetséges színészeket is lehetőséghez juttatni. Ilyen volt A berni követben Kulka és Szabó Kimmel mellett Kádas József vagy éppen az akkor még vidéken játszó két színésznő: Lovas Rozi és Balsai Móni. A Félvilágban Kovács Patrícia mellett Döbrösi Laura, vagy az Örök télben Csányi Sándor mellett Gera Marina. Az Apró mesékben pedig a főszereplő Szabó Kimmel Tamás mellett az erdőben is díva Kerekes Vica - aki alig játszott még magyar moziban -, és kis túlzással Molnár Levente is. A fura szerelmi háromszögben társutas kisfiúval, Tóth Bercellel kiegészülve mind a négyen hatalmasat alakítanak, köszönhetően a jól kitalált forgatókönyvnek, és a színészeivel dolgozni képes rendezőnek is.

Az Apró mesék elsőre úgy tűnhet, hogy a második világháború utáni zavaros időszakról szól. Ami ráadásul a film első negyedében, a fővárosi jelenetekben elképesztő jó díszletek és trükkök között van életre keltve. Ám az ügyeskedőkkel, kényük-kedvük szerint igazoltató szovjetekkel, megtorlásokkal és aljas üzletekkel teli kor csak a keret egy olyan szerelmi drámához, amiben ott feszül a családon belüli erőszak, a fizikai és a lelki bántalmazás. Ami hetvenöt év alatt semmit nem változott, ami szinte bármelyik korban bemutatható lenne.

Ám mindez csak szép lassan bontakozik ki Szász Attila mozijában. A reményüket vesztetteket átvágó pitiáner szélhámosból, szép lassan lesz a megalázott asszony és gyerek védelmezője. A fegyvert profin forgató anya és fia párosról finoman adagolva derül ki, hogy egyáltalán nem várják haza a frontról a férjet és apát. És a mégiscsak betoppanó családfőről is több feszült jelenet után tudjuk meg a titkokat, amik miatt él benne az elhatározás, hogy megváltozzon, de a környezete mindenben pont ez ellen hat. Apró mesék, amelyeket a film háromnegyedében egy erdő mélyén lévő vadászház környékén mesél el a Szász-Köbli páros, nem feledkezve meg arról, hogy nem dokumentum vagy dokumentarista filmet, hanem játékfilmet készítenek. Mesteri a feszültség fokozása, izgalmas krimiket idézőek a lassan kibontakozó történetek, az utolsó percek pedig úgy hozzák a frászt az addigra beszippantott nézőre, mint Alfred Hitchcock.

Ha pedig mindehhez hozzáteszem, hogy remek trükkök, nagyon jó zene, pazar képek jellemzik az Apró meséket, akkor talán érthető: nemcsak a rendező szolnoki volta miatt vagyok ennyire elfogult és elégedett. Nem üres szórakozást kaptam. Nem értelmetlen művészfilmet láttam. Hanem sok kis történetből felépített, a valósággal sok hasonlóságot mutató mesét, amit hitelesen keltettek életre a szereplők. Beültem és egy perc után megszűnt a külvilág, 112 percig sodort, lekötött, felizgatott, szórakoztatott a történet. És én ezért szeretek moziba járni.

(A film alkotóival 2019. március 19-én este, a 18.00 órás filmvetítés után a Tisza moziban is találkozhat!)

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Nem Amjanich, Dami
Csak a fiatalabbak kedvéért. Ez a fotó a belvárosi Tisza-híd felhajtójáról készült, és azt a területet mutatja közel fél évszázaddal ezelőtt, ahol most a Rózsakert folytatásaként egy hatalmas, jobbára füves park található. Talán balról a második nagyobb fa még ma is a helyén van.

Az Album további képei
 
hirdetés BlogSzolnok ANNO - Meg nem valósult álmok

AKB

Hova visz?
Hova visz egy olyan aluljáró, amiben úgy tűnik, évek óta nem járt takarító, ami érezhetően inkább mellékhelyiség mintsem közlekedést segítő építmény, amire tényleg igaz, hogy "sz*-nak, bajnak nincs gazdája"? De ettől még Szolnokon van. Elvileg a Tiszaligetbe visz vagy onnan a belvárosi Tisza-hídra. A miénk. De mégis kié? Nem lehetne, hogy neki is fájjon egy kicsit? Mert hová visz egy ilyen elhanyagolt aluljáró? A jövőbe?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A haza mindenesének szolnoki emléke
Több oka is van annak, hogy ezt a képzőművészetileg jelentéktelen emléktáblát ezen a módon is meg szeretném örökíteni. Egyrészt félek, hogy Várkonyi István vagy Kandó Kálmán sorsára jut. Másrészt Szolnok történetében is fontos összefogásra emlékeztet. Harmadrészt pedig hamarosan itt a Takarékossági Világnap.

A Szoborpark további képei