[Ajánlom]

All Stars K

2019. november 05.

Kádár János örökéletet nyert a Kárpát-medencében. Az egyik legerősebb, egyben vitathatatlan állítása a Drakulics elvtárs című új magyar filmnek, ami kellő iróniával helyezi a kort egy fergeteges feketekomédiába. A Kádár-kor után indult színészgeneráció legjobbjait felvonultatva.

Nem tudom, hogy az évtized elején készült Isteni műszak máig tartó hatása vonzott-e kifejezetten sok nézőt a Tisza moziba Bodzsár Márk új filmjére, avagy a Kádár-kori nosztalgia, netán a jól eltalált netes reklámkampány. Mindenesetre tény, hogy országos premier után egy nappal régen voltak ennyien kíváncsiak új magyar filmre Szolnokon. Aki ott volt - a reakciókból ítélve - szerintem nem csalódott. Mert miközben egy ízig-vérig feketekomédiát láthattunk, megfelelően adagolva elmerülhettünk a Kádár-kor hülyeségbugyraiban is. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a Drakulics elvtárs az év egyik, hanem a legjobb magyar filmje lett. Persze sok ok miatt.

Elsősorban talán a zseniális történet és a becsületesen megírt forgatókönyv révén. Annak ellenére, hogy sokszor szokott rosszul elsülni, amikor a rendező és a forgatókönyv írója ugyanaz. Itt azonban Bodzsár Márk munkáját olyan dramaturgok segítették, mint az egyébként színészként sokkal jobban ismert Jakab Juli, vagy korunk egyik legkiválóbb színházi és filmes forgatókönyvírója, az olykor önállóan is rendező Tasnádi István. Akik hárman úgy hoztak össze egy vámpírmeséken alapuló, azonban a Kádár-kor, ma már megmosolyogtató működési mechanizmusait kikarikírozó krimit, hogy egyik összetevőt sem érezzük soknak, vagy kevésnek, és nem elmeséletlenül ér véget a történet. Mindeközben pedig fergeteges, akár idővel szállóigévé is csontosodó dialógusok hangoznak el, nemcsak Kádár János szájából, aki maga mondja, hogy örökéletet nyert a Kárpát-medencében, de szinte valamennyi szereplőtől.

És igen, a remek sztori sikeres filmmé válásának másik összetevője a színészgárda. A legkisebb szerepekben is a Kádár-kor után indult, ma harmincas-negyvenes generáció legjobbjai tűnnek fel Rezes Judittól, Pálos Hannán keresztül Borbély Alexandráig. Akiknek többsége vagy a fővárosi Katona József Színházhoz, vagy a kőszínházakon kívüli alternatív társulatokhoz is köthető tagként vagy alkalmi fellépőként. Mellettük - talán a reklám kedvéért - Bödőcs Tibor humorista is kapott egy testhezálló szerepet, illetve, talán a szemfüleseknek majd az is feltűnik, hogy a fájóan fiatalon elhunyt Térey János, író, költő, műfordító is feltűnik a Drakulicsban egy jelenet erejéig.

A film legnagyobb meglepetése egyértelműen a film női főszerepét alakító, fiatal Walters Lili - a legtöbben talán az Egy nyári kaland utolsó évadából emlékezhetnek rá -, aki méltó partnere az annak idején a Szezonnal berobbanó Nagy Zsoltnak és Nagy Ervinnek. Reménykedem, hogy a filmkritikusok legjobb férfi és női mellékszereplők díjára méltó színészeket is ebből a filmből választanak majd. Mert az egyébként színházrendező és egykor direktor Znamenák István és Szűcs Nelli, mint folyamatosan figyelő és mindent tudó házfelügyelő házaspárja a legérdemesebbek erre az elismerésre. Persze Thuróczy Szabolcs és Kerekes Éva főrendőr-titkárnő párosa elég komoly kihívást jelent majd nekik, miként Rába Roland Kádár Jánosa és Balsai Móni kádári tolmácsa is ott kell, legyen a jelöltek között. Ja, és akkor a Trill Zsolt-féle három titkos ügynökről még nem is beszéltem.

A magam részéről komolyan díjaznám Ágh Márton látványtervezőt és mindenkit, aki a Drakulics jelmezeiben, díszleteiben és kellékeiben közreműködött, mert egyszerűen hibátlan, semmibe sem lehet belekötni. A hetvenes évek elejének autóparkja rendszámostól éppúgy rendben van, mint az összes szereplő, valamennyi ruhája, vagy éppen az olyan kiegészítők, mint a szalagos magnó vagy a varroda, esetleg a TSZ ünnepség berendezése.

Ám számomra a film legnagyobb erénye, hogy végre se nem nosztalgiával, se nem a teljes elutasítással kezeli a Kádár-kort, hanem a saját történetéhez szükséges groteszk humorral. Nagyon remélem, hogy végre valóban felnőtt egy olyan filmes generáció, amelyiknek nem ívódott be a bőre alá a Kádár-kor, így bátran, a kortársak számára akár szemtelenül, mégsem ész nélkül pocskondiázva billenti fenéken azokat az éveket. Eddig azt hittem, Lengyel Balázs Lajkó - Cigány az űrben című filmje egyszeri lépés volt ezen az úton. Bodzsár Márk Drakulics elvtársa viszont azt mutatja, van remény. Mert volna még miről ilyen formában mesélni. A kérdés, hogy az Andy Vajna korszakot kényszerűen lezáró magyar filmipar merre veszi az irányt. Ám, amíg ez kiderül, ne hagyják ki Drakulics elvtárs történetét!

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A Tanácsköztársaság útja 40 éve
A talán még át sem adott Jubileum téri toronyház tetejéről készült ez a fotó, ami a Szolnok alapításának 900. évfordulójára kiadott könyvben jelent meg 1975-ben. A könyvből kimásolva nem a legjobb minőségű, de annyi érdekességet látni rajta, hogy nem bírtam kihagyni a bemutatását.

Az Album további képei
 

AKB

Újrahasznosítás
Néhány funkció nélkül maradt oszlopnak új szerepet találtak az utcára üldözött dohányosok, a Madách utca elején, az egykori telefonközpont bejáratánál. Mert hová is lehetne itt dobni a csikket? A földre? Onnan egyszerűen össze lehet söpörni. A kukába? Az nincs a környéken. Valami saját kis csikktartóba? Az túl európai lenne. A legkézenfekvőbb helyre? Igen. Be kell gyömöszölni a cigarettavégeket a régi oszlopok tetejébe. Majd csak lesz velük valami.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A Tiszai hajósok emlékműve
A Tiszaparti - és benne a Béres József - sétány megújulásával a Tisza-híd belvárosi lábánál lévő Lajos József dombormű környéke is megszépült. Esti megvilágításban, mintha gyertyák lennének előtte, különös a hangulata. Ezért gondoltam, hogy érdemes egy kicsit beszélni is róla.

A Szoborpark további képei