[Ajánlom]

A gondolkodó - színésznő

2019. november 18.

Molnár Nikolett Névtelenül című produkciójában nemcsak a színésznő játszik, de a tárgyak, a fények és a tér is. Kívánom magunknak, hogy Molnár Nikolett minél többször rendezzen. Aki pedig nem látta a Rodin múzsájáról szóló monodrámát, kezdje követelni az újbóli műsorra tűzését.

A Molnár Nikolett által rendezett, kitalált és játszott Névtelenül című előadás végén úgy álltam fel a Szín-Mű-Hely nézőterén, hogy ilyet Szolnokon még nem láttam. Pedig az elmúlt tíz évben biztos, hogy legalább száz darabot megnéztem a Szigligeti Színház különböző játszóhelyein. Így azt is ki merem jelenteni, hogy a Rodin múzsájaként számon tartott Camille Claudel szobrászművésznő életéről szóló monodráma benne van a top 3-ban, és nemcsak Szolnokon állná meg a helyét, de bárhol a világban. Csupán annyiba tudok belekötni, hogy miért csak egyszer szerepel a műsorban ez a fantasztikus előadás?

Amit Molnár Nikolett nemcsak rendezett és játszott, hanem az utolsó "szögig" kitalált. Legyen szó díszletről, kellékekről, jelmezről, világításról, hangokról és mozgásról. És a játéktérbe kerülő tárgyakból, díszletekből, fényekből és zajokból semmi sem felesleges a színpadon vagy az előadásban. Mindennek szerepe és jelentősége van. Ugyanis miközben a színésznő a szó legjobb értelmében játszik a hangjával, az arcával, a testével, mindig csinál valamit a kezeivel is. Persze, hiszen egy szobrásznő élete szippant be bennünket, aki tárgyakat alkot. Így életre kell a liszt, a liszteszsák, a kovász, és minden, ami a keze ügyébe akad.

Egy fekete falú térben vagyunk, amiről azonban már az első percben elhiszem, hogy Camille szülőháza és környéke. Aztán pedig akár Rodin műterme, majd egy párizsi kávéház, vagy bármi, ahová Molnár Nikolett hőse élete során sodródik. Miként azt is, hogy a színésznő nem egyedül van a színen, hanem a kissé sötétebb helyeken ott van Camille anyja, Auguste Rodin, a kiállításának nézői vagy bárki, aki csak megjelenik ebben a történetben. Mert Molnár Nikolett valami elképesztő módon játszik mindennel és mindenkivel. Úgy váltogatjuk az időt és a helyszíneket, a tárgyakat és a szereplőket, és nézőként úgy esünk egyik ámulatból a másikba, ahogy a Színésznő akarja. Aki közel nyolcvan perc nagyon élvezetes játékkal, színpadi zakatolással úgy ránt magával, hogy egyetlen pillanatra sem lankad a figyelem.

Pörgetem vissza agyamban a legjobb jeleneteket. Ahogy Molnár Nikolett áll a fekete fal előtt, és miközben mesél, egy krétával körberajzolja magát, majd ellép, és az a sziluettből játszótárs lesz. Vagy, ahogy leveszi az egyik csizmáját, kihámozza a jobb lábát, ami a következő pillanatban a szobrásznő tökéletes alkotásaként kerül az asztalra. És ott van a jelenet, amikor Rodin múzsájaként felkuporodik az asztalra, és abban a pillanatban ott van előttünk a Danaida című szobor. Annál a jelenetnél pedig, amikor a falra ragasztott kamillák hirtelen egy mezővé válnak, ahonnan az eget bámulja Rodin és a múzsája, aztán meg egy hatalmas szerződés lesz az egész, alul A. Rodin aláírásával, hát majdnem felugrottam. Szavakat nem találok a minősítésére. Nem is tudok mindent felsorolni! Pedig ott van még az abortuszos jelenet a szívhanggal, és a megfelelő pillanatban földre zuhanó kovásszal. Sírni kellett volna!

Hálás vagyok a sorsnak és a Szigligeti szervezőinek, hogy ezt láthattam. És tényleg sajnálok minden szolnoki színházrajongót, aki nem lehetett ott. Életre szóló veszteség, ha ezt nem látják. Így őszintén bíztatok mindenkit, aki szeretne a szó legjobb értelmében, elképesztően jó színházi előadást látni, hogy követelje a Névtelenül újbóli műsorra tűzését. Egy ilyen produkciónak ugyanis évekig kellene mennie. Nemzedékeknek kellene úgy felnőnie, hogy elmondhassák magukról: láttam Molnár Nikolettát Camille Claudel-t életre kelteni.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Piac a századfordulón
Mármint az előzőn lehetett az a forró nyári hétköznap, amikor a Kossuth teret a Steiner és fia féle házból megörökítette egy fotós, hogy aztán színesre fesse az eredeti képet, így kínálva a mából nézve is különlegesen szép szolnoki anzikszot az azt megfizetni tudóknak.

Az Album további képei
 

AKB

Régi hirdetések sorsa
Mi lesz a régi reklámokkal? Általában elfelejtsük és/vagy kidobjuk őket. De kinek a dolga kidobni egy elavult vagy leszakadt óriásplakátot? A hirdetésen szereplő cégé? A hirdetést kihelyező vállalkozásé? A táblahelyet bérbeadó tulajdonosé? Gát lévén a gátőré? Vagy a városi köztisztasági cégé? Netán az enyém, ha már észrevettem a Szandai rétre vezető lépcső mellett? Csak azért értetlenkedem, mert a szerintem egyértelmű válasz ellenére is ott éktelenkedik néhány óriási, plakátból gyűrt szemétgalacsin.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Vízügyes emlék a parkoló szélén
Ledöntés, áthelyezés, lopás vagy csak felújítás. Egy elvitathatatlan szakember szerényen megbújó portréjának is lehet kalandos a sorsa Szolnokon. A Boldog Sándor István körút és az Ady Endre út kereszteződésénél, a "vízügyi" parkoló szélén álló Sajó Elemér szobornak legalábbis az lett.

A Szoborpark további képei