Utcasoroló (62.): Mindig M utca

(Nyári ismétlés /NYI/: Ez az írás 206. február 25-én jelent meg először)

A Baross utcától induló és a Szentháromság térig tartó Mária utca a belváros egyik leghosszabb közterülete, amiről viszonylag nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy már XIX. század első felében is létezett, sőt lakott volt. Legalábbis erre utal, hogy a névadónak tekintett, a XX. században kalandos utat bejáró Mária-szobrot 1847. május 24-én, nagyjából a mai utca középső részén állították fel. Az egri Bauer György szobrász által készített alkotást, a korábban a várost pusztító két tűzvész sikeres megfékezése után, hálából készíttették, ezért is került a talapzatára Szent Flórián, a tűzoltók patrónusának a képe. Kaposvári Gyulától tudható, hogy a szobor az 1950-es években a 19-es számú ház ablakmélyedésében állt, kicsit úgy, mintha azt köré építették volna. Kalandos sorsa 2011-ben az utca végén zárult, ahová részben a Belvárosi nagytemplomból, részben a rákóczifalvai Macimúzeumból került Pogány Gábor Benő restaurátori munkájának köszönhetően.

Feltételezhetjük, hogy az utca Tisza felé eső vége, a Belvárosi templom, a rendház, az első középiskolánk és kórházunk közelsége, valamint az akkori állomást a belvárossal összekötő út miatt viszonylag fejlettebb lehetett a XIX. század első felében. Aztán a szolnoki állomás új helyre költöztetése, illetve az azt a belvárossal összekötő Baross utca fejlődése miatt a Mária utca eleje kapott nagyobb lendületet. Ami aztán az első világháborúig az egész utcában kitartott, és így kerültek a szérűskertek és nádfedeles parasztházak helyére a számomra klasszikus szolnokinak tekinthető, hosszú utcafrontos, stukkós, klinkertéglás polgárházak. Amikből egyébként viszonylag sokat találunk még ma is az utcában.

Mellettük természetesen az elmúlt hét évtized épületei is megtalálhatóak itt. A 7-es szám társasháza például az ötvenes évek alkotásának tűnik. Létrehozása összefügghetett azzal, hogy az utca elején álló tornyos épület akkoriban pártbizottságként, míg a 8-as szám alatt lévő, háború előtti épület az SZTK elődjeként szolgált. Ha nem tévedek, a következő "modern" házra a hatvanas évek második feléig kellett várni, ami a 37-es számú telekre épült máig vállalható terméskő homlokzattal. Az igazi társasház építési hullám azonban a hetvenes években éri el az árnyas fáiról ismert utcát, így sorra épültek a különböző vállalatokhoz köthető, többlakásos, a beépítési magasságra még figyelő házak. Hogy aztán az elmúlt 25-30 évben ormótlanabb épület - például a 48. szám -, számtalan mai, változó küllemű polgárház, néhány viszonylag kulturált homlokzatú társasház, és az utca legismertebb épületének számító Hozam Hotel is elkészüljön. Mindezekkel lett a Mária utca mára Szolnok egyik viszonylag nagy forgalmú, gyönyörű fái miatt mégis kellemes, régi és új házai miatt kifejezetten szép utcája.

Az első utcajegyzékben, 1863-ban már Mária utcaként jelölik, amit megkímél a következő száz év két nagy, szolnoki közterület-átnevezési hulláma. A Rákosi-kor kezdetén bekövetkező harmadikat azonban már nem úszhatta meg, így Máriából Malinovszkij utca lett. (Az ezt bizonyító tábla a mai napig látható a 14-es számú házon!)

Az 1898-ban született Jakovlevics Rogyin Malinovszkij a szovjet Vörös Hadsereg érdekes figurája volt. A cári hadseregben kezdte a pályáját, és csak 1919-ben csatlakozik Leninékhez, ám a harmincas évek tisztogatásait megúszta. Talán, mert épp a spanyol polgárháborúban volt rá szükség. A második világháborút végigharcolja, ráadásul nemcsak a sztálingrádi csata kiemelkedő tisztjeként, de a Magyarországra érkező II. Ukrán Front parancsnokaként is számon tartja a hadtörténet. Ebben a minőségében levezényli a debreceni csatát és foglalja el Budapestet, de sokan nekik "köszönhetik" a Malenkij robotban való részvétel lehetőségét is. Minden bizonnyal azonban inkább az előbbiek okán döntött úgy Szolnok városa, hogy a még élő, talán a városban is megforduló tábornokról utcát nevez el 1950-ben.

Számomra roppant érdekes, hogy Malinovszkij neve 1963-ban tűnik el a szolnoki térképről, és átadja helyét a Május 1. elnevezésnek. Malinovszkij ugyanis ekkor nemcsak a Szovjet Kommunista Párt (SZKP) legfőbb döntéshozó szervezetének a tagja, de egyben a világ legnagyobb hadseregét is irányító hadügyminiszter. Nem hinném, hogy a majdnem a harmadik világháborúhoz vezető kubai válságban játszott szerepe miatt szerelték le a nevét viselő utcatáblákat Szolnokon. Mindenesetre érdekes, a mából nézve már-már komikus pillanata lehetett a kibontakozó Kádár-kornak, amikor mindez megtörtént.

A Mária, Malinovszkij, Május 1. elnevezések után 1990-ben kapta vissza eredeti nevét ez a régi szolnoki, az elmúlt közel két évszázadból sok mindent megőrző utca.