Utcasoroló (34.): Városmajor út

A Városmajor út 1926-tól 1950-ig, majd a rendszerváltás óta jelenleg is használt neve nagyjából pontosan utal arra, hogy mi is volt ez a környék azt megelőzően, hogy a terebélyesedő város maga alá gyűrte utcáival és házaival. A XIX. század közepéig leginkább egy mocsaras-lápos terület, talán kisebb kertekkel, gyümölcsösökkel és legelőkkel, viszonylag messze a korabeli város belterületének határaitól. Ne felejtsük el ugyanis, hogy a mai MÁV Kórház előtti tó a szolnoki várat védő árok maradványa - ami egyben a Zagyva fő medre lehetett -, amin túl már tényleg a puszta kezdődött.

A környék arculatán a Szolnok-Debrecen vasútvonal megépítése, illetve majd a folyószabályozások és a gátépítések hagytak érdemi nyomokat. Egy 1860-as térképen, amelyen a vasútvonalat már feltüntetik, a sínek és a Zagyva közötti részen mocsaras részt jelöltek. Viszont a Városmajor út helye, talán nyomvonala már felfedezhető az elnagyolt rajzon.

Azt gondolom, hogy a Városmajor út és a környék fejlődésnek indulása szorosan összefügg Szolnok kiegyezés utáni aranykorával, illetve Scheftsik István működésével. Az ugye nyilvánvaló, hogy a vasúti csomóponttá váló, iparosodó Szolnok a XIX. század második felére kinőtte a korábbi "városfal" által kijelölt határait, és a fejlődéséhez új területekre volt szükség. Szerintem logikus az is, hogy a fejlődés a természetes vagy a már-már azzal felérő határok között zajlott nagyjából az 1960-as, 70-es éveikig. Azaz a Tisza és a vasút által körbezárt területekre kezdett terjeszkedni a város, és ami régen puszta volt, abból később legelő, kertek - azaz a város majorságai - lettek, majd esetleg korabeli ipari területek, aztán házhelyek.

Ezt a folyamatot nagyban befolyásolni tudták az aranykor olyan feltörekvő, sikeres vállalkozói, akik már nem a kutyabőrrel, hanem a tőkével, a pénz forgatásával próbáltak érvényesülni. Ilyen volt a XIX. század közepén Szolnokra kerülő Scheftsik István, aki gyógyszerészként kezdte, végül azonban már földbirtokos és számtalan vállalkozás tulajdonosa lett. Sőt, nem mellesleg kétszeres polgármester is, akit azonban inkább emlegetünk malom tulajdonosként, gőz- és kádfürdő üzemeltetőként, az első szolnoki villanytelep gazdájaként, vagy éppen még az 1920-as években is a város I. kerületének a névadójaként (Scheftsik-telep).

A leszármazottak Városmajor út környéki birtokait 1926-ban vette meg a város. Abban az évben, amikor Scheftsik Istvánról elnevezték a mai Kellner utcát, illetve a cikkünk tárgyát képező közterület is hivatalos nevet kapott. Egy nem sokkal később készült térkép tanúsága szerint, a Városmajor út környékén ekkor már voltak kiosztott házhelyek, illetve ilyen célra szánt területek. Továbbá már itt működött a városi kertészet, és különböző célokra - például közkórház építésére - telkeket jelöltek ki. De ahogy sok 20-as, 30-as évekbeli tervvel lenni szokott, a második világháború és az azt követő átrendeződés alaposan felforgatta a korábbi elképzeléseket.

A háború után gyorsan eldőlt, hogy a Városmajor út és környéke lehet Szolnok első nagyarányú lakásfejlesztésének a helyszíne. A már álló tüdőkórház közelében 1300 lakás felépítéséről döntenek 1945-ben, ami igazán 1950-ben kezdődhetett el. Ekkor épülnek az első négyszintes lakássorok. Az ötvenes évek közepén megtorpanó lakásépítés 1960-ban kap újabb lendületet, és lényegében 1970-ig, a Városmajor út utolsó házának számító tizennyolcemeletes átadásáig tart. Érdekességként tegyük hozzá, hogy míg a Várkonyi téren álló párja a felszabadulás 25. évfordulója, ez Lenin születésének centenáriuma előtt tisztelgett.

A két lakásépítési hullámmal együtt természetesen szociális intézmények is épültek a Vosztoknak vagy Vosztok lakótelepnek nevezett részen. Nemcsak óvoda, bölcsőde készült a Városmajor úton, de például szolgálati lakások, üzletek, busz állomás és a város egyik legszebb orvosi rendelője is. Közéjük pedig beékelődtek a város első, mai értelemben vett társasházai, azaz 6-8 lakásos, saját kerttel rendelkező ingatlanjai. Sőt, rejtélyes módon a Városmajor utcában kapott helyet a megyei napilap nyomdája is.

Az 1950-ben Vöröscsillag - máshol Vörös csillag - útra keresztelt közterületről a legmeghatározóbb emlékeim egy egykori Vörös hadsereg két bázisa. Az egyik a mai lakópark helyén álló kórház volt, bejárata előtt méretes Lenin-szoborral. A másik pedig a Sebestyén körúti kereszteződéssel szemben lévő laktanya, aminek utolsó falmaradványit a szovjetek kivonulása után 23 évvel is megtaláljuk az utcán. Érdekes, hogy a megszálló csapatok a Városmajor utcában foglaltak maguknak területet, majd a Vöröscsillag úton állomásoztak bő négy évtizedig, hogy aztán az utolsó egységeik újra csak a Városmajor utat hagyják el.