Szolnoki házak (42.): 30 éves, üres kollégium

(NYÁRI ISMÉTLÉS - Ez az írás 2018. április 25-én jelent meg először.)

Szolnokon először az ötvenes évek elején működött felsőoktatási intézmény, a bíróság épületében, a műszaki egyetem egyik kara. Aztán a hatvanas évek végén létrejött a repülőtiszti főiskola, majd 1976-ban döntés született a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatának az elindításáról. Az eredetileg vízügyi szakközépiskolának készült Ady Endre úti épületben - ma már kormányhivatal - először csak levelezőn, majd esti tagozaton is lehetett tanulni, végül 1979-ben elindult a nappalis képzés. Ez óhatatlanul azt is jelentette, hogy kollégiumi férőhelyek is kellettek, amit eleinte az Ady Endre úti épületben oldottak meg. A főiskola népszerűsége, és legalább hét megyére kiterjedő beiskolázási körzete miatt azonban hamarosan kevés lett a férőhely, amin a Tiszaligeti szálláshelyek sem segítettek. Így 1985-ben döntés született egy új, önálló kollégium felépítéséről.

A kollégium helyéül a Mártírok út 12-14. számú telket, az akkor már majdnem tíz éve álló ÁÉV munkásszálló és a még működő tárház közötti elhanyagolt, ipari területet jelölték ki. Akkoriban még nem sétány húzódott a Tisza-parton, hanem vasúti vágányok, amelyek a tárház be- és kitárolását, illetve a folyami szállítást is szolgálták. Az új kollégium tervezésével és kivitelezésével a Szolnok Megyei Tanács Tervező és Építő Vállalatát (SZOTÉV) bízták meg, míg a finanszírozásba a megyei tanács mellett beszállt a Kereskedelmi Minisztérium, az Országos Idegenforgalmi Hivatal, a Pelikán Szálloda és az a bizonyos hét megye, amelyekből a legtöbb hallgató érkezett Szolnokra.

A Mártírok úti épület terveit a néhány évvel korábban, a Dunántúlról Szolnokra került Temesvári László készítette, aki később egy interjúban arról beszélt, hogy a tervezés időszakában még nem volt szó az épület kettős funkciójáról. Ő arra törekedett, hogy egy korszerű, minden igényt kielégítő, a földszinten sokféle szolgáltatást nyújtó diákszállót tervezzen, ami a későbbi bővítés lehetőségét is magában hordozza. Mindez azért érdekes, mert mire 1986. június 1-jén elkezdődtek a munkák, majd két évvel később megtörtént az első átadás, már kollégium és hotel volt az épület.

A tervezett határidő előtt három hónappal elkészült beruházást először 1988. június 8-án avatták fel - avatóbeszédet Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese mondott -, amit leginkább a kettős funkció indokolt. A 101 millió forintba kerülő, hatezer négyzetméteres, 105 szobás épület ugyanis nyaranta teljes egészében, évközben pedig 22 szobával kétcsillagos hotelként, egyben az idegenforgalmat tanuló főiskolások gyakorlati helyeként is működött. A mából nézve is vállalható koncepciót a főiskola a Pelikán Szálloda Idegenforgalmi Leányvállalattal közösen kezdte megvalósítani, és az első évben egy kétágyas szobát reggelivel 690, nemzetközi diákigazolvánnyal 300 forintért lehetett kivenni. Arról a terv megálmodói igazán nem tehettek, hogy a legjelentősebb szolnoki beutaztatónak számító szocialista tábor két éven belül összeomlott, ami a város idegenforgalmát is úgy temette maga alá, hogy az alól - legalábbis, ami a szállodai vendégéjszakákat illeti - a mai napig nem sikerült kimászni.

A négyszintes, 300 fős konferenciateremmel, saját konyhával és étteremmel, konditeremmel felszerelt épületet 1988 szeptemberében is átadták, akkor már a benne lakó, kollégista főiskolásoknak. És onnantól kezdve az épület bő negyedszázadon keresztül szolgálta nemcsak a diákokat, de az egész várost. Földszinti helyiségeiben ugyanis rengeteg esküvőt, szalagavatót, céges bulit, pártrendezvényt tartottak. Az önállóvá lett Szolnoki Főiskola pedig olyan beiskolázási számokat produkált, hogy 2000-ben komolyan felmerült a Student melletti sportpályák beépítése egy újabb 300 fős kollégiummal. Ez volt az az időszak, amikor Szolnokon nemcsak a szórakozóhelyek, de az albérletek kiadói is a zsebükön érezték a helyi felsőoktatást. A lendület még egy évtizedig kitartott, 2008-ban például öt helyen volt kollégiuma a Szolnoki Főiskolának: a Student mellett az ÁÉV toronyházban, a tiszaligeti gyerektáborban és a néhai pártfőiskolán, sőt az egykori Pelikán szállóban is. Egy évvel később pedig 300 millió forintot költöttek a Student belső felújítására. A Tiszaligeti Campus megépítése előtt többször elhangzott az is, hogy a Tisza két partjára kerülő intézményt milyen jó lenne egy gyaloghíddal összekötni.

A gyaloghíd több mint fél évtizede áll, ám a szolnoki főiskolának már nem nagyon van szüksége a Mártírok úti diákszállásokra. Az ÁÉV toronyház még működik, a Student Hotel viszont évek óta üresen álló, egyetlen lakója az őrzésről gondoskodó biztonsági őr. Az egykor világos színű falak egyre koszosabbak, a tető héjazata sok helyen sérült, a "kertet" pedig felveri a dudva. Szomorú mementója ez az épület a lassan negyven éve indult, éppen negyedszázada önállóvá váló, ma viszont már csak a kecskeméti egyetem egyik karaként működő szolnoki, polgári felsőoktatásnak. Vajon mi lesz a sorsa?

(A fekete-fehér képek a korabli megyei napilapból valók.)