Egykori augusztusok: Tények és tervek

Hat évtizeddel ezelőtt, augusztus végére ígérték a Tiszaligeti strand kettőezer személyes nagymedencéjének és a kismedencének az átadását. A kisvasút készültségét 45%-osra jelentették, a Járműjavítóban pedig társadalmi munkában már dolgoztak a mozdonyon és a négy vagonon. Az biztos, hogy az úttörővárosig - később KISZ-tábor - vezető gerincút épült, hiszen erről fotók is maradtak fenn. Viszont nem tudom, hogy a hírekben már szereplő, ugyancsak a Járműben készülő óriáskerék mikor tehette meg az első kört a Tiszaligetben. Merthogy a korabeli napilap csak a tervekről számolt be 1963 augusztusában, átadásnak vagy avatásnak semmi nyoma abban a hónapban az újságban.

Márpedig ennél kisebb jelentőségű, befejezett beruházásokról is hírt adott a korabeli, egyetlen helyi sajtótermék. Mint például a torkolatban lévő kőolajos házak - máshol pontházak - tövében elkészült szökőkútról, vagy éppen a felújított színházban tartott társulati ülésről. Ez utóbbi esetben persze diszkréten hallgatva az előző év színházépítési kálváriáról, az átadás egy éves csúszásáról. Pedig ne higgyük, hogy 1963-ban, a Kádár-kor első "fordulatának" évében nem írt az újság a hibákról. Például arról, hogy a tervek szerint szétszerelendő régi, belvárosi Tisza-híd véletlenül, és elég nagy robajjal a folyóba zuhant. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy csak ketten sérültek meg, arról a munkásról pedig, akiről azt hitték, a folyóba zuhant, később kiderült, hogy ijedtében a közeli kocsmáig szaladt. A leszakadt hídrészt egyébként még 1963 augusztusában elszállították Szolnokról.

Tervekből, bejelenthető álmokból, vagy éppen zajló és többször bemutatható beruházásokból akkoriban sem volt hiány. Az Ady Endre utcai Köjál székház közelgő átadásáról például többször is írtak 1963 augusztusában is. A korábban vállalhatatlan állapotba került, torkolathoz közeli Zagyva-híd rekonstrukciója is sokszor és sok szempontból volt téma, egyszer például az ott dolgozó roma kubikusbrigádokat mutatták be. Természetesen az is kiemelt hír lehetett akkoriban, hogy a Vörös csillag - ma Városmajor - úton még éjszaka, reflektorok mellet is építették a lakóházakat. És hát komoly teret kapott az 5 millióból megvalósítani tervezett 8 tantermes, Ságvári úti iskola, aminek átadását 1966-ra tervezték - 1967-re készült el a mai Fiumei első szárnya -, miként a 10 millióból épülő új, 16 tantermes szakközépiskola is, ami szűk évtizeddel később a Pálfy lett. Azt nem tudom, hogy a 4-es és a 32-es főutak akkori kereszteződésénél mikorra készült el 8 millió forintból hazánk legnagyobb és legkorszerűbb gépkocsi szervíze, 1963-ban 1965-re ígérték, és ha nem tévedek, ez a Százados úti AFIT telep lett. (Mellékelt kép csak korabeli illusztráció: Fortepan 190056)

A tíz évvel későbbi augusztusi lapokban két elvitathatatlan sikerről is írtak, és természetesen mindkét esetben Alkotmányunk ünnepéhez igazították az avatásokat. Két hónappal az eredetileg tervezett határidő (november 7.) előtt adták át a forgalomnak a Barátság-felüljárót, ami az 1940-ben épült Kolozsvári-felüljárót váltotta ki. Az 1971-ben kezdett beruházás eredményeként egy 192 méter hosszú, 18,4 méter széles, négysávos és két járdás felüljáró került a csak 6 méter széles, régi mellé. Az augusztus 17-ei átadó rendkívül fontos volt a 4-es főút korszerűsítése, azon belül is a szolnoki átkelési szakasz miatt, ami ezt követően a Barátság-felüljáró és a belvárosi Tisza-híd között folytatódhatott. A másik nem kevésbé jelentős és örömteli beruházás a vásárcsarnok volt, amit a Mezőgép tröszti nyíregyházi és szolnoki egységei, no meg rengeteg társadalmi munkával a helyiek alig négy hónap alatt abszolváltak. A beruházás a szanálásokkal együtt 28 millió forintba került, az ünnepélyes avatásra pedig ugyancsak 1973. augusztus 17-én került sor, igaz, egy piachoz illően reggel fél nyolckor.

Tervekből és zajló beruházásokból ötven éve sem volt hiány. Utolsó szakaszánál tartott a 605-ös számú szakmunkásképző oktatási szárnyának az építése, miként gőzerővel folyt a kultúrcikk áruház - a későbbi Sportbolt a Ságvárin - építése. Ez utóbbi ugyancsak a 4-es főút korszerűsítése miatt volt fontos, hiszen a Beloiannisz - ma Baross - út páratlan oldalán lévő szaküzleteknek a bontása előtt új helyet kellett teremteni. A beharangozott tervek között említhetjük a Vosztok úton induló moziépítést, amivel úgy számoltak, hogy 10-12 millió forintból 1975-re lezárulhat. Ma már tudjuk, hogy a 300 nézős, akkor korszerűnek számító szélesvásznú mozi átadása, a területén lévő közművek áthelyezése miatt majdnem egy évet csúszott. Szintén 1973 augusztusában bejelentett terv volt a Mikszáth úti garzonház - ha jól gondolom, ezt ma már Bercsényi utcainak mondjuk - felépítése, amiben hetven egy- és négy darab másfélszobás lakást terveztek építeni 12,5 millió forintból, elsősorban a Szolnok iparosításához nélkülözhetetlen fiatal értelmiség lakásgondjainak enyhítésére.

A szolnoki beruházások szempontjából kiemelt jelentőséggel bírt a megyei Állami Építőipari Vállalat. Ennek tevékenységéről 1973 augusztusában hosszabb írás jelent meg az akkori megyei lapban, így nagyjából nyomon követhető, hogy a cég 4 ezer munkavállalója éppen hol dolgozott, illetve milyen feladatok előtt állt. A Zagyvaparti lakótelep - később Móra Ferenc úti - építésének a befejezését 1974-re ígérték, miközben az Ady Endre útra merőleges tízemeletesek közül az elsőt már 1973-ban át akarták adni, hogy nekikezdhessenek a másik kettőnek. Ekkor már dolgoztak a József Attila úti lakótelepen is, aminek öt darab, 64 lakásos tízemeletesének az átadását ugyancsak 1974-re ígérték a debreceni házgyár kapacitásának függvényében. A cég gőzerővel dolgozott a vasútállomás környékén is. Az állomásépülethez kapcsolódó postaszárny átadását 1973-ra prognosztizálták, ami a régi állomás épületének bontása miatt volt fontos, hiszen a posta előtt a vasúti pénztárak és büfék használták azt a részt. Ötven évvel ezelőtt már dolgoztak a 24 emeletes szerelőszintjén és a mellette lévő 120 lakásos MÁV-ház építésén is, merthogy mindkettőt 1975-re kellett átadniuk. És, ha mindez nem lett volna elég, az ÁÉV munkatásai éppen építették a Pelikán szállót, a Vízügyi székházat és már felvonultak az Ady Endre úti új vízügyi szakközépiskola és kollégium építéséhez is.

De zárjuk 1973 augusztusának megidézését egy akkor talán reális, a magából nézve kicsit megmosolyogtató távlati tervvel. Merthogy akkor vitatták meg tervezők, pénzügyi szakemberek és várospolitikusok Szolnok lakásépítési koncepcióját. Erre azért is volt szükség, mert 1973-ban Szolnok az ország négy leggyorsabban fejlődő városának egyike, ahol a megyeszékhelyek közül legtöbb a fiatal és legkevesebb hatvan év feletti, legtöbb házas és legkevesebb egyedülálló élt. A lakások azonban az országos átlagnál kisebbek, zsúfoltabbak, és a valamivel több, mint hatvanezer lakos összesen 4800 lakásigényt nyújtott be, azaz nagyjából a szolnokiak negyede szeretett volna lakáskörülményein változtatni. (Fotó: Pogány Gábor Benő)

A tervezők úgy számoltak, hogy 1975-ig 5900 lakás fog felépülni a városban - már akkor ezerrel kevesebb a tervezettnél -, ám mindeközben közel kétezer lakást meg is fognak szüntetni a Szolnokon zajló nagy beruházások - 4-es főút építése, új városközpont kialakítása - miatt. Ekkor már tényként kezelték a Kisgyep - ma Széchenyi lakótelep - várható beépítését, amire akkor már 50 millió forintot költöttek. Következő lakótelepépítési helyszínnek pedig az Alcsit - nagyjából a ma még üres Sebestény körút környékét - jelölték ki, ahol 2500 lakással számoltak. Úgy gondolták, hogy annak megtelése esetén, amikor Szolnok lakossága már eléri a 120 ezer főt, az Alcsiszigeten, azaz a Holt Tisza patkójában is lakótelepet kell építeni. Az ezredforduló környékén pedig sor kerülhet a Szandai rét ilyen jellegű beépítésére is. Ne nevessük ki az akkori tervezőket, mert nem lehettek jövőbe látók, viszont legalább akartak hosszútávon, koncepciók mentén gondolkodni.

Négy évtizeddel ezelőtt vagy nagyon nyár volt, vagy az újabb olajválság idején már érződött, hogy nagy terveket nem érdemes szövögetni. Mindenesetre az 1983. augusztusi lapokban sokkal kevesebb az ígéret. Viszont voltak kisebb-nagyobb eredmények. Például az oktatási intézmények terén. A Széchenyi lakótelepen - természetesen az Alkotmányunk ünnepén - új bölcsőde nyílt, nyáron lezajlott a Verseghy gimnázium rekonstrukciója, és az egykori Bajcsy úti iskolát alkalmassá tették a szép, új otthonából kiebrudalt Vízügyi Szakközépiskola befogadására. A szandaszőlősi általános iskola pedig új szárnyat kapott (a mellékelt fotón a régi szárnya látható) tantermekkel, előadóval, zsibongóval, könyvtárral, tanárival, igazgatói és úttörőszobával. Az alig egy évig zajló, 42 millió forintos beruházás egyetlen szépséghibája volt, hogy a tornatermet nem sikerült a tanévkezdésre befejezni.

Mindezek mellett kereskedelmi beruházásokról is beszámolt a negyven évvel ezelőtti újság. Valahol Szandaszőlősön - sajnos nem lehet azonosítani - új étterem nyílt. A Széchenyi lakótelepen 6,5 millióból sok társadalmi munkával elkészült a Léna étterem, ami augusztus 19-én nyitotta meg 200 négyzetméteres vendégterét és 120 négyzetméteres teraszát az étkezni és szórakozni vágyók előtt. Nem mellesleg pedig a Jász-Nagykun Vendélátó Vállalat által üzemeltetett étterem felkészült arra is, hogy az új tanév első napjától 3-400 diák étkeztetését is megoldja. Ami ugye a Széchenyi lakótelep fejlődésére is utal. De fejlődött a város is, hiszen lakosságszáma ekkor járt legközelebb a 80 ezerhez. Ennyi ember ellátásához pedig már kicsit volt a 10 évvel korábban átadott piac, így 1983 augusztusában megnyílt az úgynevezett Csirkepiac a Sólyom utcában, ott, ahol jó ideje már egy hatalmas társasház áll.