[1xvolt]
A közvilágítás első évtizede Szolnokon
2024. március 21.
Szolnok első elektromos lámpája a Nemzeti szálló megnyitásakor gyulladt fel 1895-ben. Négy évvel később a Kossuth tér és a Gorove utca már "tele" volt villanypóznákkal, ám a közvilágítást sokáig nem önálló lámpaoszlopokkal oldották meg. Erről is mesélnek a régi szolnoki fotók.
Bár a Szapáry utcában megnyílt Nemzeti szállóban gyúltak ki Szolnokon először elektromos fények, A Tiszántúl villamosításának története című könyvből tudható, hogy a város villamosenergiával való ellátása már 1894-95 körül téma volt. Sőt, a fiúgimnázium (később Verseghy) 1895-ös évkönyvében Szijjártó Mihály tollából tanulmány jelent meg Szolnok villamosításáról, benne az utcai közvilágítás kiépítésének kérdéséről. A korabeli helyi viszonyok alapján pedig nem lehetett véletlen, hogy a város korábbi, kétszeres polgármestere, Scheftsik István és családja szerzett koncessziót Szolnok villamosenergiával való ellátására - ezt elsőre a belügyminiszter "visszadobott", mert nem volt elég előnyös a városnak (!) -, amit aztán tíz éven keresztül a mai Verseghy park területén álló gőzmalomból teljesítettek. A hely mellett nemcsak az szólt, hogy az áramelőállítás technológiája ott állt rendelkezésre, hanem oda voltak közel a reménybeli nagyfogyasztók, például a városháza, a megyeháza és a bíróság is.
A 19. század utolsó éveiben elkezdték Szolnokot is behálózni a villanyvezetékek. Ennek egyenes következménye, hogy alig akad olyan korabeli szolnoki képeslap - talán csak a folyópartiak -, amelyeken ne tűnnének fel villanyoszlopok, vezetékek vagy különböző elektromos berendezések dobozai. A villanypóznák többsége ekkor még fából készült. A birtokomban lévő képeslapok alapján úgy tűnik, az első fém oszlopok csak 1905 körül jelentek meg a városban. Illetve nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy e korabeli fotók leginkább a város központi részét mutatták, a Kossuth teret, a Gorove, a Szapáry, a Templom és a Baross utcákat és környéküket, így ezekről a részekről állítható bizonyosan, hogy már az előző századfordulón is volt ott áram. A Tabán vagy akár a Templom és a Baross utca közötti belvárosi rész villamos energiával történi ellátása ezen a módon nem deríthető ki, így csupán a fent említett könyvre lehet hivatkozni, amiben azt írják, 10 év alatt 1 millió kilowattóra lett a város áramfogyasztása.
Hogy az első közvilágítási, azaz közterületet megvilágító, köztulajdonban lévő elektromos lámpa mikor lépett működésbe Szolnokon, sajnos nem tudni, de feltételezhető, hogy a Scheftsik-féle áramszolgáltatás 1895-ös megindulása után, a városháza hálózatra kötését követően nem sokkal a Kossuth téren jelenhetett meg az első ilyen eszköz. Az ugyanis biztos, hogy 1900-ben már ott állt a 68-as obeliszk közelében, nagyjából a mai múzeum főbejáratától húzott egyenes és a jelenlegi autóút tér felőli szélének a találkozásánál. A mellékelt, a városháza emeleti erkélyéről készül felvétel jobb oldalán is jól látható nem kevés villanyvezeték mögött. A dátumban pedig azért lehetek biztos, mert ez a fotó egy olyan képeslapon jelent meg, amit 1900. szeptember 22-én adtak postára Szolnokon.
A korabeli képeslapok alapján úgy tűnik, az előző századforduló környékén a Kossuth téren csak ez az egy ilyen lámpa volt, és a városban is csak egyetlen továbbit találtam. A mai Kossuth, eredetileg Gorove és Arany János út sarkán - a mai járda és autóút találkozásánál - örökítettek meg egy formája alapján nagyon hasonló közvilágítási lámpát, ami a mellékelt, 1904. november 26-án postára adott képeslap tanúsága szerint, legkésőbb annak az évnek a tavaszán már a helyén volt. Ezen látszik, hogy a míves kidolgozású keretbe helyezett lámpabúra még egy fa oszlop tetejére került, ami az áramot talán a tőle pár méterre látható villanyoszlopról kaphatta. Persze nem zárom ki, hogy tévedek, és ez esetleg mégsem elektromos lámpa, bár ennek kisebb esélyt adnék.
E kettőn kívül két további, de néhány évvel később megörökített, önálló oszlopon lévő közvilágítási lámpát sikerült még találnom 1910 előtti képeslapokon. Az egyik egy 1906-ban postára adott anzikszon fedezhető fel a megyeháza Lengyel légió utca felőli sarkán, és bár fölötte ott a villanyvezeték, azért kicsit bizonytalan vagyok, hogy ez valóban árammal működött-e. Ezzel szemben a Pfaff-féle vasútállomásról készült képeslapon megörökített kandeláber esetében már teljesen biztos, hogy az árammal működött az utasforgalmi épület főbejárata előtt. Sőt, nekem úgy tűnik, hogy ebben az esetben már nemcsak az oszlop felső része, de az egész fémből készült, a működéshez szükséges villamosenergiához pedig nem légkábelen, hanem a föld alatt jutott a szerkezet.
A fentiek alapján joggal tehető fel a kérdés, hogy ha villanyáram szolgáltatás 1895 óta volt Szolnokon, de 1910-ig alig találni közterületi, közvilágítási lámpát a korabeli fotókon, akkor napnyugta után sötétbe borult a megyeszékhely vagy máshogy oldották meg az utcák világítását. Jobban megnézve az előző századelőn készült képeslappá lett fotókat, viszonylag gyorsan rájöhetünk a megoldásra. A Kossuth tér, Gorove utca, de talán a Szapáry és a Baross utcák elején is a házak homlokzatára - elsősorban az utcára nyíló üzletek elé - szerelt lámpák küzdöttek Szolnokon a sötétség ellen. A mellékelt, 1909-ben postára adott képeslapon jól látszanak ezek a lámpák Mautner Arnold üzlete, illetve a Steiner-féle ház földszinti portáljai mellett. De hasonló képeket lehetne mutatni az utca másik oldaláról is, ahol nagyon hasonló kinézetű lámpák gondoskodtak a közvilágításról. Az természetesen érdekes kérdés, hogy vajon ki fizethette ezeknek a lámpáknak a költségét. Az üzlet vagy a város? Merthogy haszna mindkettőnek volt belőle.
Az azonban biztos, hogy Szolnok közvilágítása az 1900-as évek végén komoly fejlődésnek indult. Legalábbis erre utalnak azok az 1910-ből származó képeslapok, amelyeken már több Kossuth téri kandeláber is felfedezhető, illetve a mellékelt képen látható egy fém villanyoszlop, amire a fák lombkorona szintjénél lentebbre szereltek fel lámpatestet, ami később általános gyakorlattá vált Szolnokon is.
Mindezek alapján azt mondanám, hogy bár a villamosáram használata 1895-ben indult el Szolnokon, de annak közszolgálati elterjedése jó 10-15 évvel későbbre tehető. Akkora, amikor a városi villanytelep már Szolnok tulajdonában volt, nem a mostani Verseghy park területén működött, és amikorra a megfelelő szakembergárda is kinevelődött. Merthogy az első szolnoki áramszolgáltatás karbantartói - a fenteb citált könyv tanúsága szerint - még a vízvezeték-szerelő mesterek közül kerültek ki.
Album

Bontás a Beloianniszon 1965-ben
A kép jobb felső sarkában, felénk a nagy tűzfalával néző ház az egyetlen, amely e fotón megörökített épületek közül még ma is megtalálható Szolnokon. Ez a kép 1965 márciusában készült az akkori Beloiannisz út és Hősök tere sarkáról. Ahová évtizedekkel később épült bankszékház.
AKB

Így élünk
Egykor Kelet-Európa legmodernebb vasútállomás volt. Talán ezzel a kukával, oszloppal, a felső réteg alatt pedig még az eredeti festék is ott lehet. Mennyit fejlődött azóta a világ? Máshol. Igaz, nálunk már takarítószemélyzet is utazik az intercity járatokon, Szolnokon meg új a vécé az aluljáróban. A vágányok mellett tessék vigyázni, Szolnokra vendégek érkeznek! Hírünket viszik a világba. Kelet. Kelet-Európa. Egykor. Hát ez maradt.
SzoborPark

Szomorú lány a Vegyinél
Hamarosan 40 éves lesz a mohásodó fejjel szomorkodó lány a Tiszai Vegyiművek főbejárata közelében lévő, ma már gondozatlan parkban. Az idén elhunyt Simon Ferenc alkotása még akkor született, amikor a beruházók és az nagy cégek költöttek a képzőművészetre.