Szobor Park Szolnok



Szomorú lány a Vegyinél

2015. április 10.

Hamarosan 40 éves lesz a mohásodó fejjel szomorkodó lány a Tiszai Vegyiművek főbejárata közelében lévő, ma már gondozatlan parkban. Az idén elhunyt Simon Ferenc alkotása még akkor született, amikor a beruházók és az nagy cégek költöttek a képzőművészetre.

Kora tavasszal, a kopár növényzet között még könnyen észrevehető a Leányfigura vagy Kuporgó leányka címen emlegetett kőszobor a Tiszai Vegyiművek (TVM) egykori focipályája előtti néhai parkban. Tökéletesen megformált női aktról van szó, amelyik hátát mutatja a focipálya bejáratának, miközben arcát a gyár főbejárata felé fordítja. Ha legendát kellene kitalálni, azt mondanám: azoknak sértődött vagy szomorú lányoknak állít emléket, akiknek gyönyörű teste helyett inkább a focit választotta a párjuk. Ezért ül pucéran, háttal a focipálya bejáratának. De magasztosabb magyarázatot is képes kiadni az agyam, miszerint azért tekint sóvárogva a gyár bejáratára és fordít hátat a játéktérnek, mert azt akarja üzenni, hogy előbb a munka és csak aztán a játék. Persze biztos vagyok abban, hogy sem az alkotó, sem a felállítók nem szántak az elhelyezésnek ilyesféle üzeneteket, ezeket csak az én fantáziám adja ki.

A több címen emlegetett szobor megrendelésének és felállításának ugyanis jóval prózaibb okai lehettek. A város alapításának 900. évfordulójához kapcsolódóan Szolnok egyik legfontosabb ipari üzemében, a vegyiművekben is komoly termelési és szociális beruházásokat hajtottak végre. Amiknek a költségvetésébe annak is bele kellett férnie, hogy a beruházók vagy a kivitelezők képzőművészeti alkotásokat rendeltek. Nem elsősorban vagy nemcsak azért, mert támogatandónak tekintették a művészeteket, hanem mert a Magyar Népköztársaság ilyen módon támogatta - azaz juttatta megrendeléshez - az ország művészeit. Természetesen azokat, akik belefértek a korabeli kultúrpolitika világába.

Azt hiszem, Szolnokon, a hetvenes évek közepén nem lehetett kétséges, hogy ha már műalkotást lehet vagy kell rendelni, akkor a helyi művésztelep alkotóiban gondolkodjanak. A Tiszai Vegyiművek esetében Simon Ferenc pedig azért volt kézenfekvő, mert az akkor már közel két évtizede Szolnokon alkotó művésznek több hasonló szobra is állt addigra a városban. Gondoljunk csak a Tiszaparti Gimnázium előtt álló lányalakra, az egykori Egészségügyi Szakiskola kertjében lévő Ápolónő gyermekkel vagy éppen a kórház udvarán álló Hetényi Géza szoborra. A mester és a gyár közötti együttműködést nemcsak ez a szobor mutatja, de az is, hogy a Kuporgó leányka felállításának évében Simon Ferenc egyéni tárlatot is rendezhetett a TVM művelődési házában.

A szolnoki szobrok jeles gyűjtője, Tóth György-Gyigyi bácsi 2010-ben még azt írhatta a Köztérképen lévő műlapjára, hogy az 1976-ban felállított alkotás egy szépen gondozott parkban található. Ez ma már nem mondható el. Bár még kivehető a szobor körüli park kőből kirakott széle, sőt az autóút felőli kőlépcső is megtalálható még, ám a természet lassan visszaveszi a területét. Amiért nem hibáztathatunk senkit, hiszen nem lenne könnyű megmondani, kié is ez a szomorú leányka. Nem hinném, hogy Bige úr ezt is megvette volna a TVM-mel együtt. Talán a városé, azaz a miénk.

Bevallom, a tulajdonjognál sokkal jobban izgat, hogy ki volt negyven éve Simon Ferenc modellje. Lehet, hogy egy valamikori szolnoki szépség kőben őrzött mása kuporog a vegyi sportpályának háttal?

 
lap tetejére
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Dilettáns képeslap
E képeslap megjelentetéséhez minimum két dilettáns ember kellett a hetvenes évek második felében. A fotós, aki jónak gondolta azt a felvételt, aminek leghangsúlyosabb eleme egy pucér fenék, illetve minden egészalakos figura a nézőnek háttal van. Továbbá a szerkesztő, aki a képet elfogadta, és a hátuljára még a ?Felszabadulási emlékmű? feliratot is kitette.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Plakátmagány
Beruházni, kivitelezni nagyon tudunk. Működtetni már nem annyira. Néhány évvel ezelőtt viszonylag esztétikus hirdetőtáblák kerültek a Szapáry út megújult burkolatára. Hogy milyen pénzből, mára nem érdekes. Az azonban érdekelne, kié lehet ez a néhány hirdetőtábla. Kit nem zavar, hogy hónapos plakátok rohadnak rajtuk? Ki nem veszi észre, hogy van, amelyikre vállalhatatlan kiegészítések kerültek? Szolnok közepén. Vagy ezek magányos plakáthelyek, gazdátlan plakátokkal? Kellemetlen ez a tulajdonosra, a hirdetőkre, a plakátokon szereplőkre, de ránk, szolnokiakra nézve is.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Mit üzen egy tábla?
Szerényen húzódik meg a Gutenberg tér legrégebbi lakóházának falán az az emléktábla, amely a Rákóczi-szabadságharc egyik szolnoki eseményét idézi. Ha akarom, akár érdekes üzenete is lehetett 62 éve a táblának, ami előtt ma már nem nagyon emlékezik senki.

A Szoborpark további képei