[vendegoldal]

Klisé: Nincsenek plafonok

2024. június 11.

A Klisé nyerte a Szolnokon rendezett IX. AztaQ könnyűzenei tehetségkutatót, így ősszel ott lehetnek az Öröm a Zene országos döntőjében, de addig is találkozhatunk velük a Művészetek Völgyében vagy a Petőfi Rádióban. Molnár Alizzal (MA) és Bagi Bálinttal (BB), a Klisé tagjaival beszélgettünk.

- Miért éppen Klisé?

MA: Bálinttal a Bartók konziban ismerkedtünk meg, véletlenül ugyanarra a zenekari gyakorlat órára osztottak be bennünket, és már ott érződött, hogy jól tudunk együttműködni. Először jazzduóban gondolkodtunk, aztán, amikor kiderült, hogy mindketten próbálkozunk a dalírással, elkezdtünk más utakat keresni. Még egy előző felállással, tulajdonképpen 2022 őszén jött létre a Klisé, aminek annyi ideig kerestük a nevét, hogy a végére teljesen belefáradtunk, és valahogy a hangzása miatt ez tűnt a legjobbnak, ezért ez maradt.

- Azért ennél jóval tudatosabban építkeztek. Mi minden történt a Klisé körül az elmúlt két évben?

BB: Folyamatosan figyeljük az előttünk járókat, próbáljuk követni, milyen lehetőségek vannak, milyen irányokba érdemes menni. Amikor Alizzal elkezdtünk dolgozni, először egy producer segített nekünk, aztán, ahogy ő kiszállt, rájöttünk, a zenekar az igazi közegünk. Ekkor jött létre a Klisé, amivel először felvettünk két dalt, és csak utána kezdtünk koncertezni, tehetségkutatókra jelentkezni. Tavaly is voltunk a szolnoki AztaQ-n. Utána azonban új tagok kerültek a zenekarba, ami a hangzásunknak, a dalainknak is új irányt adott. Szerencsére közben felléphettünk pesti klubokban, többször előzenekar is lehettünk és Erdélyben is turnéztunk.

- Az idei AztaQ-t Arató Illés dobossal, Vörös Zsolt basszusgitárossal és Korbeli Ferenc gitárossal nyertétek meg. Ők hogyan kerültek a Klisébe?

MA: Mind az öten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékének hallgatói vagyunk, de korábbról is ismertük egymást a Bartók konziból vagy éppen Kőbányáról. Amikor szóba került, hogy cserélődik a tagság, egyértelmű volt, hogy innen merítünk, hiszen ugyanaz érdekel bennünket, ugyanúgy élvezzük a zenélést.

- Az esetetekben egyértelmű volt a pályaválasztás?

MA: Első vagyok a családban, aki zenével foglalkozik. Szegeden születtem, de Szabadkára jártam gimnáziumba, ahol jazzéneket is lehetett tanulni. Bár nyolcadik után is felvettek a Bartók konziba, de csak érettségi után iratkoztam be, majd pedig bekerültem a zeneakadémiára jazzének és tanári szakra.

BB: Én sem zenész családból jövök, de gyerekkoromtól énekeltem, úgyhogy a szüleim terelgettek a zenei pálya felé. Klasszikusgitárral kezdtem, aztán gimiben rockgitárra váltottam, és tulajdonképpen ott dőlt el, hogy ebben az irányba szeretnék továbbmenni. Most jazzgitár és zenetanár szakos vanok a zeneakadémián, és nagyon jól érzem magam.

- Az AztaQ-n elárultátok, hogy a Klisé dalok szövegeit Aliz írja, míg a zenéket Bálint. Hogyan indult nálatok a dalszerzés?

MA: Sokan mondják, hogy gyerekként verseket írnak, ami rám nem igaz, legfeljebb, amikor zongorán valamit játszottam magamnak, ahhoz próbáltam rímeket keresni. Nem tudom, hogyan jött, talán a tapasztalatok, az élmények hozták, de úgy tűnik, működik. Persze csak akkor, ha történik valami, ha van mondanivaló. Bálint sokszor sürget is, mert ő már küldött dallamötleteket, én meg még nem írtam semmit. Ezzel együtt is nagyon szeretem csinálni.

BB: A zeneszerzést inkább úgy értsük, hogy az ötleteimet próbálom minél kerekebbre, dalszerűbbre megcsinálni, hogy érezni lehessen, hol lehetne egy verze vagy akár egy gitárszóló. Ének dallamot azonban soha nem írok, mert azokra Aliz nagyon jól ráérez. Szóval én indítom el az alapokat, Aliz ezekre ráénekel, majd ebből születik egy olyan vázlat, amit már le lehet vinni a próbaterembe, ahol a srácokkal tovább ötletelünk. Eszembe nem jutna minden hangszert kitalálni, hiszen a többiek kiválóak a maguk hangszerén, és nagyon jó látni, ahogy az általam kitalált dal kapcsán kibontják a saját ötleteiket.

- Ez azt is jelenti, hogy sokat próbáltok?

BB: A próbák mennyisége mindig az előttünk álló feladatoktól függ, ha koncert lesz vagy tehetségkutatóra megyünk, akkor akár többször is próbálunk egy héten. És általában ilyenkor kerülnek elő az új dalok. Igyekszünk tudatosak lenni abban is, hogy egy új dalt mikor akarunk először bemutatni.

- Miért érdemes egy induló formációnak tehetségkutatóra jelentkezni?

MA: Az Öröm a Zene rengeteg zenekarnak teremtett már kiugrási lehetőséget, úgyhogy a Klisé indulása óta egyértelmű volt, hogy jelentkezni fogunk a versenyeikre. Volt, ahová nem jutottunk be, amire ma már azt mondom, nem baj, mert közben más lett a felfogásunk és sokat fejlődtünk.

- Mi kell ma ahhoz, hogy egy hozzátok hasonló zenekar karrierje beinduljon?

BB: Rengeteg munka és talán nem kevés szerencse.

MA: Alázat, kitartás és kompromisszumkészség. Nem egyszerű sok művészlélekkel, zenésszel együttműködni, közben meg hosszasan próbálni egy-egy koncert miatt. Ez tényleg rengeteg munka, amit megkönnyítenek az olyan visszaigazolások, mint a szolnoki AztaQ, amit nemcsak megnyertünk, de a zsűritől is olyan szavakat kaptunk, ami után azt érzi az ember, megéri dolgozni.

- Mik a Klisé álmai?

MA: Minél több helyen fellépni. És persze mi is álmodunk olyasmiről, ami ma szerintem minden magyar zenekar vágya, hogy koncertezhessünk a Budapest Parkban vagy a Barba Negrában.

BB: Én úgy gondolok a Klisére, hogy nincsenek plafonok. Csak rajtunk múlik, mennyi energiát és minőségi munkát teszünk bele, és akkor bárhová kifuthat a történetünk.

 
hirdetésApache WebSevice - Weboldal készítés, webdizájn, tarhely szolgáltatás

Album

A Szapáry út 1899-ben
Lehet, hogy Csuday Miczike őnagysága az előző századfordulón már képeslapgyűjtő volt? Avagy a budapesti Szapáry utcában lakó hölgy gyűjtötte az azonos nevű utcákat mutató anzikszokat? Netán csak kötődött Szolnokhoz? Mindenesetre egy fiatalember kedvességének köszönhetően fennmaradt ez az 1899-ben készült szolnoki kép.

Az Album további képei
 

AKB

Apró figyelmetlenség
Mikor lettünk beoltva gondolkodás ellen? Egy rendelő felújítása mindig öröm. Szandaszőlősön is. A bekerítést ugyan meg tudom érteni, de van vele problémám. Adott esetben a bezárt kerítéskapu és a bejárati ajtó közötti távolság. Merthogy felújítás ide, drága beruházás oda, maradtak az ajtóra ragasztott tacepaók. Rajtuk a rendelési idővel. Ami a kerítésen túlról elolvashatatlan. Ha már kerítésre futotta, egy vállalható hirdetőtábla sokba került volna? Apró, de hasznos figyelmesség lenne.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Nagy Lajosra emlékezve
Az egykori Nemzeti Szálló - ma két bank - falán, a Szapáry utcában van egy emléktábla, ami Nagy Lajosra, a neves íróra emlékeztet, aki 1932-ben három hetet töltött városunkban. A tábla helye és szinte minden sora magyarázatra szorul.

A Szoborpark további képei