[vendegoldal]

Barcelonát látni és tapasztalni

2023. május 18.

Szerintem Szolnok (is) boldog lenne, ha egyszer eljutna odáig, hogy megöli a turizmus. Persze Szolnok és Barcelona ezen a téren sem összevethető, de azért a katalán fővárosban is van néhány dolog, amit szívesen hazahozna egy "gyilkos". Megelőzés vagy azonnali alkalmazás céljából.

Mellbevágó a zseniális Gaudi által megálmodott Parc Güell felé sétálva egy olyan portálráccsal szembesülni, amin - feltételezem - a helyiek azon vitatkoznak, hogy a turizmus megöli vagy sem a várost. Szolnokiként biztos vagyok benne, hogy ez egy olyan vita, amit nagyon szívesen lefolytatnánk, ha csak egy picit is érintene bennünket. Nem vitatom, hogy a turisták áradata átszabja a városokot, megváltoztatja a helyieket, autentikus helyet kirakattá változtat sok mindent. Ugyanakkor a helyiek nagyon jól élnek a "gyilkosokból", én pedig nagyon sajnálnám, ha olykor nem lehetnék ilyen "gyilkos". Mert az utazás, a turistáskodás egy fontos tapasztalás, amikor nemcsak a szépet érdemes észrevenni, hanem azt is, ami nem feltétlenül a kirándulóknak szól, mégis jó lenne valahogy hazahozni.

Csak utólag jöttünk rá, hogy a tánc világnapján jártunk a barcelonai Citadella parkba, ahol a művízesés építményének tetején tangózó emberekbe botlottunk. Egyáltalán nem biztos, hogy a világnap miatt voltak ott - lehet, hogy rendszeresen használják ilyesmire a köztereket -, de szólt a vérpezsdítő zene, és eltérő színvonalon, de táncoltak a párok. Idősebbek, fiatalabbak, nők-nőkkel, sőt még egy kispapa is a kenguruban a hasán szundikáló babával. Szombaton délután, amikor Szolnok vagy kihalt, vagy maximum családok sétálnak együtt a városban. Pedig annyira jó volt nézni azokat a felszabadult, boldog embereket, akik szerintem csak úgy, sehol be nem jelentve táncra perdültek, és helyiként mégiscsak turistákat szórakoztattak.

A parktól nem messze található a néhai kereskedők tere, végében az 1888-ban épült diadalívvel, amit a hosszú, vékony placc tenger felőli végéről lehet a legjobban látni. Már, ha az ember nem néz a lába elé, mert akkor belebotlik és - én legalábbis - megbabonázódik a földre festett régi várostérképtől. Barcelona (is) már réges rég túlnőtt középkori határain, és talán nehéz is elképzelni, egykor mi, hol lehetett. Az a térre festett térkép azonban egy kicsit visszarepít a múltba, és segít beleélni magunkat a turizmus előtti világba. És bocsánat, ott állok a térkép közepén, és egy idő után azon gondolkodom, hol lehetne Szolnokon hasonlót csinálni. Mert milyen klassz lenne, ha valahol meg lehetne mutatni, a várost akár a törökkorban, akár a megyeszékhellyé válás vagy éppen a 900 éves építkezések megindulása előtt. Szerintem helyi turistamágnes lenne.

Azért mást is szívesen hazahoznék Barcelonából, és nemcsak Szolnokra. Például a várost átszövő alagutakat, amelyek a föld alá rejtik az óriási forgalmat. Nem mondom, hogy Szolnokon ilyenek kellenének - bár a Széchenyi lakótelep és a belváros között legalább egy elkélne -, de hogy Pesten jól jönnének, az biztos. A kilencvenes évek elején Párizsban láttam először ilyeneket, és azt gondoltam - tévedtem -, hogy a Nyugathoz való felzárkózásunk egyik jele lesz, ha Budapesten is megépülnek a praktikus alagutak. Hagyjuk, nem hiszem, hogy ilyeneket én még fogok látni itthon! Miként távoli álomnak tűnik az a barcelonai gyakorlat is, hogy lakóház csak úgy épül, ha alatta minden lakónak jut parkolóhely. De erre át kell állítani az agyakat, és nem a beruházói haszonkulcsnak, hanem a köz érdekének kellene minden projekt megvalósításakor az elsődleges szempontnak lennie.

Tudom, hol vagyunk még ettől. Meg azt is, hol vagyunk attól, hogy a 20. század ikonikus sztárjairól, a világot tényleg alapjaiban átalakító művészekről, netán zenészekről és zenekarokról közterületeket nevezzünk el. Barcelonában van például Beatles tér. Emléktáblával meg graffitisok vállalható alkotásaival. Őszintén mondom, nem tudom, mi kellene ahhoz, hogy Szolnokon akár csak egy Illés vagy Omega tér legyen, hogy a négy liverpooliról már ne is beszéljünk. (Jó, most ne rugózzunk, hogy kinek, mi a kedvence!)

Találtam valami hasonlóságot is Barcelonában. Ahogy nálunk, úgy náluk is szinte nyomtalanul tűnnek el a régi autók az utakról. Pedig a spanyolok nálunk régebb óta gyártanak autókat, sőt saját márkájuk is van. Sokadszor arra járva először tudtam régi SEAT-ot fotózni. Ráadásul pont a 124-est, aminek "testvérei" egykor nálunk is benépesítették a parkolókat. A 1966-ben az Év autójának választott FIAT 124 licencét sokfelé eladták az olaszok, így a típusjelzésen kívül csak apróságok jelzik, mit is látunk. A szívem megszakadt ezért a barcelonai utcán pusztuló veteránért, aminek lökhárítója és kilincsei azért azonnal elárulták, hogy nem egy Zsigulival van dolgunk.

 
hirdetésApache WebSevice - Weboldal készítés, webdizájn, tarhely szolgáltatás

Album

Szolnokiak 1901-ből
Szigeti Henrik, Kalmár Miksa, Károlyi Adolf, a Scheftsik család és a Kintzler testvérek. Régi szolnokiak, akiknek közük van ehhez az 1901. december 21-én Csáby N-né Ilon tanítónőnek, Tiszaigarra küldött képeslaphoz. A lassan százhúsz évvel ezelőtti Kossuth utcára és térre pillanthatunk be.

Az Album további képei
 

AKB

Tiszaligeti félmunka
Szolnok a félmunkák városa. A tiszaligeti Aréna utcában - a pólócsarnok mellet visz a futópályához - nagyjából 3 hónapja ritkították az erdőt, és azonnal aprították a nyesedéket. Aztán hazamentek a legények. A nyesedékhalmok egy része pedig azóta is ott rohad az út szélén. A fűrészre, az aprítógépre volt pénz, a szállításra nem? Vagy más dolga lett volna? Netán ez valami terv? A város rendjéért felelősek közül 3 hónapja senki nem járt arra? Gyorsan-gyorsan egy képviselőjelölt kamerával szaladjon, mert három hétig még bennük bízhatunk!

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Alapos emléktábla
A Baross utca 9. számú ház utcafrontján május 14-én helyezte el a Szolnoki Római Katolikus Egyházközség Dr. Tóth Tihamér, az 1939-ben elhunyt veszprémi püspök emléktábláját, ami jelenleg nemcsak a város legújabb ilyen mementója, de talán a legalaposabb is.

A Szoborpark további képei