Az ittre terápia ott

Van a belpolitikai fertőzöttségnek egy olyan foka, amikor az embernek már mindenről csak az jut eszébe. Ennek következtében pedig képtelen kikapcsolódni, mert óhatatlanul is pillanatok alatt fel tudja magát húzni, és levonja a következtetést, hogy egy társadalmi kapcsolatokban rémisztően megnyomorított, megosztott helyen él. Amiért persze ő maga is felelős. Nekem erre a "betegségre" ugyanaz a gyógyírom van jelenleg, mint a munkamániára, ami leginkább abban mutatkozik meg, hogy Szolnokon képtelen vagyok nem dolgozni, csupán csak lustálkodni, semmit tenni. Mert mindig ott a lehetőség, és mindig van, mit tenni. De ez hosszú távon nem megy. Terápiát kell alkalmazni. Mindkét bajra. Időnként le kell lépni. Régi vágyam volt, hogy az ébredező tavasz idején lássam az Adriát.

Nem volt a legjobb ötlet nagypénteken útra kelni. Egyrészt, mert sokaknak jutott ugyanez az eszébe, másrészt meg a legtöbb autópályán még zajlanak a majd a nyári csúcsra elkészülő felújítások. Persze a magyar és a szlovén autópályák között van egy alapvető különbség: a szomszédban nemcsak lezárnak pályaszakaszokat, hanem azokon ünnepek alatt is dolgoznak. Talán mert olcsóbb a túlórákat kifizetni, mint a közlekedést megbénítani. Ó, a gyógyuláshoz idő kell. Mert az is nagyon hamar feltűnik, hogy a kis szomszédaink az elmúlt három és fél évtizedben mekkora infrastrukturális ugrást hajtottak végre. Igaz, volt hegy és völgy, amit át kellett hidalni, meg talán akarat is, hogy a magánzsebek megtöltése előtt vagy közben a közt is lehet szolgálni. Jaj, de nehezen gyógyul az ember!

Ljubljana, Szlovénia fővárosa egy kellemes kis ékszerdoboz, ha nem számítjuk az idióta graffitiseket, akiket valamiért nem tudnak vagy akarnak megfékezni. Ettől függetlenül "Kisbécs" a kávézóival, sétálóutcáival, kellemes turistaáradatával. Közben pedig még mindig érződik a volt Jugoszlávia olvasztótégelye, különösen az éttermekben. A Balkán határa valóban ott lehet a Száván, aminek egyik partján a néhai Dél-szláv szövetségi állam, másikon pedig a soknemzetiségű Monarchia fekszik. Biztos, sok hely van még a környéken, ahol az egykori Osztrák-Magyar Monarchia nagyon erősen visszaköszön, de a Ljubljanától talán 40 kilométerre fekvő Bledi-tó partja nekem ebben az élen jár. Bármelyik parkolóban pillanatok alatt összegyűjthető az utódállamok valamennyi rendszáma. Dédapáink hányszor gyepálták egymást? Mi most jól megférünk. Körbesétáljuk a gyönyörű tavat, és mi alföldiként nem tudunk betelni a hófödte Alpokkal. Majd soknemzetiségű konyha települ az asztalunkra. Végül pedig ugyanazt a krémest esszük, amiről ők azt állítják egyedi, nálunk meg mindenhol kapható. Tökéletes kikapcsolódás.

Miként a Monarchia egykori nagy kikötővárosa Trieszt is, ahol a húsvéti hétvégén annyi turista volt, hogy annak Budapest is örült volna. Nem kevés találékonyság kellett a megfelelő parkoló megtaláláshoz, de a tenger és a házak minden tortúráért kárpótoltak. Trieszt tengerparti belvárosa a Monarchia aranykorának építészeti lenyomata. Szerintem minden stílus és irányzat ott van a hol olaszosan szűk, hol bécsiesen tágas utcákon és tereken. Természetesen többségében vállalható állapotban. Galambszar nélkül. Amit Szolnokról nézve nagyon nehéz megérteni, pedig nem lehet atomfizika a probléma felszámolása. Hú, de nehéz ez a terápia! Miközben azt is észre kellene venni, hogy szinte art deco stílusban képesek a házak falain kívül elvinni a közművezetékeket! Vagy, hogy a parkolók mérete még mindig az ötvenes-hatvanas évek apró népautóihoz és nem a mai járgányokhoz igazodik. (Hopp egy tükör!) De spongya rá, hisz találtunk egy turistamentes, "no pizza" olasz éttermet is.

Négy napig nem kapcsoltam be a számítógépemet, nem böngésztem a közösségi oldalak bejegyzéseit, szinte semmit se tudtam, mi történik itthon. Kúráltam az agyam. A lelkem. Töltődtem. Sőt, a végén már egy kis honvágyam is volt. Az íróasztalom meg Szolnok iránt is. Mert itt van mit csinálnom.

Mindezt pedig csak azért írtam meg, mert némi magyarázattal tartoztam, hogy az elmúlt 10 napban miért is frissült kevésbé a blogSzolnok. Hol voltam elveszve? Hát ott.