[vendegoldal]

A ceglédi csoda

2016. január 26.

A lélegzetem elakadt, amikor beléptem a Cegléd főterén található Dobmúzeum kiállítóterébe. Ne csak akkor nézzék meg, ha arra járnak, hanem kifejezetten emiatt menjenek át Ceglédre! A Kossuth-szobor mögött találják az ajtót, amin túl olyasmit láthatnak, amit a világon sehol máshol.

Vessenek meg érte a hozzáértők és a dobosok, de mindeddig a lábgép számomra egy szimpla pedál volt, ami a lábdob megszólaltatásához kell. Soha bele nem gondoltam, hogy a mai modern dobfelszerelések miként születtek, és a lábdob lényegében a katonazenekarok földre rakott nagydobja, amit a lábgép segítségével, a kezek szabadon hagyása mellett lehet megszólaltatni. Ahogy a pergő és a lábcin is egy-egy külön hangszerből lett a mai dobfelszerelés része, mondjuk, 125 évvel ezelőtt. Szóval el nem tudtam képzelni, hogy ez az egyszerűnek tűnő hangszertartozék - mármint a lábgép -, hányféle lehet, micsoda kidolgozottságban készülhet, és nemcsak egy mechanikai, gépészeti csoda, de némelyik iparművészeti remek. Most, hogy két órát eltöltötten a ceglédi Dobmúzeumban, mindezt már tudom. Annak ellenére, hogy a 360 darabos lábgép kollekcióból csak alig néhányat volt alkalmam szemügyre venni.

Mert annyi látnivaló van az egykori nyomda helyén berendezett, kétszáz négyzetméteres magángyűjteményben.

Például rá kellett csodálkoznom a hazai dobkészítő mesterek emlékeire. Akik annak idején egyedi darabként, mesterműként készítették azokat a hangszereket, amelyek helyett jó ideje tucatárukat importálunk a Távol-Keletről. Ahogy tátva maradt a szám a nagy világmárkák ritkaságai láttán is, amelyek között olyanokat is találni, ami magának a gyártó cégnek sincs meg a saját gyűjteményében. De mondhatnám a Leonardo da Vinci rajza alapján rekonstruált dobgépet, netán az Edda első dobfelszerelését vagy éppen azt a 24 karátos arannyal futtatott pergődobot, amit a gyűjteményt létrehozó Kármán Sándornak, névre szólóan gyártottak. Részben talán azért, mert Kármán Sándor gyűjteményében 200 különböző pergő van, elképesztő mennyiségű dobverő, nyolc üstdob, kettő vibrafon, ja és például 14-15 ezer hangszerkatalógus, ami a világ 64 ütőhangszer gyártójának az elmúlt 40 évét öleli fel. És persze ez a felsorolásom nem teljes.

Igen, erre mondják, hogy eldobom az agyam, ilyen nincs.

És mégis van. Mert az egyébként a szolnoki Gépipariban érettségizett, Cegléden élő Kármán Sándor lényegében 1971 óta építgeti gyűjteményét. Amit először 1992-ben, szülei garázsában mutatott meg a nagyközönségnek, hogy aztán 2000-ben a mai helyére - Cegléd, Szabadság tér 5. - költözzön. Amit persze már alaposan kinőtt, hiszen Nyugaton egy ilyen darabszámú gyűjteménynek ezer négyzetméteres kiállítóteret építenének könyvtárral, kutatóhelyekkel és restaurátorműhellyel, meg persze koncertteremmel, jó nagy étteremmel és boltokkal. Mert, ami a világon egyedülálló, azt egyedülállóan kell megmutatni.

Igaz, Kármán Sándor kiállítóterméről így is sok állami fenntartású múzeumunk példát vehetne. Az egyre szűkösebbnek tűnő térben ugyanis nemcsak a hangszerek és tartozékaik ritkák és különlegesek, de az installációk, a fotók és a számtalan kiegészítő is. A dekoratőr végzettségű, megszállott, éppen ezért tisztelendő gyűjtő például az egyik falra megépítette a fővárosi Sternberg hangszerbolt Rákóczi úti portáljának hiteles másolatát, hogy a legrégebbi dobok lényegében a kirakat mögött legyenek. Minden olyan precíz, alapos és minőségi, ami tényleg csak akkor születhet, ha valakinek ez az élete.

Ha van egy-két szabad órájuk, vegyék az irányt Cegléd felé. A mindenhonnan látható nagytemplomot vegyék célba, mert a tövében álló Kossuth Lajos szobor háta mögött megtalálják a Magyar Ütőhangszer Kultúráért Alapítvány, azaz Kármán Sándor által működtetett Dobmúzeumot. Amit, ha maga a gyűjtő mutat be, olyan dobprodukcióval zárul a tárlatvezetés, hogy attól körülbelül úgy áll el a szavuk, mint a kiállítótér első megpillantásától.

 
hirdetésApache WebSevice - Weboldal készítés, webdizájn, tarhely szolgáltatás

Album

A régi Centrum feléledése
Az egykori Pártház előtt állva készült mind a két fotó, nagyjából két év különbséggel, szerintem 1973-ban és 1975-ben. Érdekességük abban rejlik, hogy a képek tanúsága szerint, a kiégett Centrum áruház helyén, fél évtizeddel a tűzeset után ismét boltot nyitottak. Azaz a Nerfeld-palotának nem az 1969-es tűz miatt kellett pusztulnia.

Az Album további képei
 

AKB

Rómaiak vagy gyógymód?
A régi rómaiak tudták. Csak nem árulták el. Nekünk. Mármint, hogy miként lehet olyan tartós utakat és hidakat építeni, amelyek 10 évnél tovább bírják. A szolnoki "százlábú" hidat ugyanis bő évtizeden belül felújították, majd garanciálisan javították, de ma nagyjából olyan, mint előtte volt. De az is lehet, hogy ez egy új egészségügyi fejlesztés. Vesekővel bajlódó betegek bringára! Párszor oda-vissza tekerés a "százlábún", és nincs szükség drága műtétre. Csak nehogy fizetni kelljen érte!

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Fáklyavivő (fagyis ember)
A mai napig Szolnok egyik legvitatottabb szobra a Tiszaliget bejáratánál álló Fáklyavivő. Többször felvetődött már áthelyezésének az ötlete, de szerintem ez csak akkor fog megtörténni, ha a láthatóan egyre rosszabb állapotban lévő alkotás veszélyessé válik.

A Szoborpark további képei