Szobor Park Szolnok



A Tiszai hajósok emlékműve

2014. október 17.

A Tiszaparti - és benne a Béres József - sétány megújulásával a Tisza-híd belvárosi lábánál lévő Lajos József dombormű környéke is megszépült. Esti megvilágításban, mintha gyertyák lennének előtte, különös a hangulata. Ezért gondoltam, hogy érdemes egy kicsit beszélni is róla.

A Jubileum téri Tanúheggyel együtt a Tiszai hajósok emlékműve a hetvenes évek Szolnokának, a 900 éves évfordulóra átépülő városnak emblematikus köztéri, képzőművészeti alkotása. Őszintén megmondom, a fehér kőből faragott domborművek miatt azt hittem, nemcsak időben és stílusban mutatnak rokonságot, hanem esetleg az alkotó, alkotók személyében is. Ez utóbbi persze tévedés, hiszen amíg a Tisza-híd lábánál lévő, nyolc önálló képből a feliratból álló alkotás Lajos József munkája, addig a vasútállomásnál látható, kilenc tömbből felépített Gyurcsek Ferenc és Kampis Miklós műve.

Korban azonban közel állnak egymáshoz. A Tanúhegyet 1975-ben, a város fennállásának 900 éves évfordulóján adták át, míg Lajos József munkája 1973 és 1979 között készült. Ez utóbbi kissé meglepő adat - forrása az Art Portál -, hiszen mindenütt csak az átadás dátumát tüntetik fel. Én viszont nem tartom kizártnak, hogy az alkotást valóban 1973-ban, a 900 éves évforduló felbuzdulásában rendelték meg, ám akár mérete, akár más okból kifolyólag csak lassan készült el. Hogy miért éppen 1979-ben avatták fel, azt két okkal tudnám esetleg magyarázni: Szolnok felszabadulásának 35., vagy a Tanácsköztársaság 60. évfordulójával. A szolnoki, közúti Tisza-híd mind a két alkalommal súlyos harcok helyszíne és áldozata volt. Persze ez csak feltételezés.

Főleg, hogy maga a dombormű a Tiszai hajósok emlékműve címet viseli. Nyolc önálló képe pedig a folyóhoz, a folyó és az ember kapcsolatához köthető. Bal felső képén a gabona a folyó több évszázados szállítási út szerepére utal. Alatta három rakodó férfi, akik nemcsak gabonát, de akár sót is pakolhatnak arra a hajóra, aminek a kormányosa a harmadik, legnagyobb képben, a kormánylapát rúdját fogva áll. Alatta egy tiszai hajó körvonala, mellette pedig a hajók mozgatásához és kikötéséhez nélkülözhetetlen kötél és lánc jelenik meg. A legalsó, két lovas kép is ezekkel az eszközökkel függ össze, és véleményem szerint, nem véletlenül került éppen erre a helyre, hiszen a folyón való vontatásra utalhat. Kissé elkülönül a két talicska képe holott ezeknek az eszközöknek mind a rakodásnál, mint a folyó hajózhatóvá tételénél, a folyamszabályozások idején, a gátak építésekor volt jelentő szerepük.

A kompozíciót legalul egy kidőlt, gyökereivel az égnek meredő tuskó "tartja", amivel kicsit bajban vagyok. Tudom, hogy a gyökér, a gyökerek sok mindenre utalhat, meg a fának is fontos szerepe volt a tiszai hajósok életébe, nekem mégis kicsit idegen. Ahogy a mű hatalmas címe is, aminél csak az állíttatóra utaló - ráadásul kusza - felirat a zavaróbb. De ma már így, a Szolnok Megye Tanács felirattal alkot megbonthatatlan egységet a mű.

Aminek alkotója, az 1936-ban Újpesten született Lajos József, úgy tűnik, ezzel az egy művel kapcsolódik Szolnokhoz. Legalábbis nem találtam arra utaló információt, hogy lenne valami kötődése a városhoz - esetleg itt élt vagy alkotott -, sem arra, hogy áll vagy állt volna más műve Szolnokon. Ettől függetlenül jelentős és elismert művészről van szó, akinek Pátzay Pál és Vígh Tamás voltak a mestere, sőt Pátzaynak tanársegéde is volt az ötvenes évek végén. Később tanított a Magyar Iparművészeti Főiskola formatervező tanszékén, illetve a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán a rajz és formaismereti tanszéken. Szobrászatát realista szellemiségű, klasszikus ihletettségűnek írják le. A megrendelésre készített monumentális művek mellett plakettek és érmek tervezése is fűződik a nevéhez. Szempontunkból azonban sokkal érdekesebb lehet, hogy a Tiszai hajósok emlékére című műve előtt, ahhoz nagyon hasonló domborműveket készített Szegedre és Budapestre. A Fővárosban, a Közraktár utcában látható az 1965-ben készült Zodiákus című, a tizenkét csillagjegyet mintázó alkotása, Szegeden pedig az egyik egyetemi kollégium bejáratánál az 1969-ben felavatott Orvosi tudományok.

A Tiszai hajósoknak természetesen nemcsak Lajos József állított művészi igényű emléket, hanem nála jóval korábban Juhász Gyula is. Amit a belvárosi Tisza-híd lábánál látható dombormű nézegetése közben akár fel is idézhetünk.

Tiszai hajósok

Ha tavaszi szelek járnak,

Megy a hajó lefele,

Szárnya támad a nótának,

Víg a hajós élete,

Messze megyünk, de megtérünk,

Itt születtünk, itt a révünk.

 
lap tetejére
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Melánka és az új Zsinagóga
Bár Violics Melánka úrleánynak csak 1903. szeptember 28-án küldték Budapestre, az Alsó Erdősor utca 36. szám alá ezt a szolnoki képeslapot, nekem nem sok kétségem van afelől, hogy Szigeti Henrik az új zsinagóga elkészülte után azonnal, tehát még 1899-ben elkészítette ezt a felvételt.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Hova lett a fatörzs?
Szolnok egyik különleges közterületi "szobra" volt (?) az a 120 éves fekete nyár törzsszelet, amely a Tisza árterében végzett helyreállítási munkáknak állított emléket. A fatörzset négy évvel ezelőtt egyszer már "renoválták", ám most ismét eltűnt. A mellette lévő ismertető tábla így most értelmetlenül áll a Vízügyi székház tövében. Reménykedjünk, hogy a 120 éves törzs ismét csak "felújításon" van, és nem valami végzetes baj érte, így hamarosan visszakerül a Boldog Sándor István útra. Persze, pár sort megérne, hogy ne aggódjunk, hisz az utóbbi hónapokban túl sok szolnoki "emlékműnek" kélt lába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A szolnokivá lett Hild emlékére
Hild Viktor 47 évesen lett szolnoki az előző századfordulón, ám a rákövetkező bő negyedszázadban máig meghatározó személyisége lett a városnak. Emléktáblája egykori szolnoki otthonának falán található, az Arany János utca 19. szám alatt.

A Szoborpark további képei