[Naplóm]

Nyerhetnénk a válságon

2024. április 23.

Szolnok akár nyerhetne is a lakhatási válságon. A megfizethetetlen albérletek, az elérhetetlen árú lakások ugyanis nemcsak Európa nagyvárosait, így Budapestet sújtják, de a fejlődő iparú és az egyetemi városokat, például Debrecent és Kecskemétet is. A jó helyen fekvő Szolnok közben elfogy.

Szolnok történetében egyszer már előfordult, hogy nagyot nyert egy válságon. A húszas évek végén amerikai dollárban felvett Speyer-kölcsönt ugyanis fillérekből fizethette vissza az 1929-ben kitört nagy gazdasági világválságnak "köszönhetően". Igaz, ezért semmit nem kellett a városnak tennie, csak ölébe hullott a lehetőség. Nem hinném, hogy kétszer lehet így szerencsénk, ugyanakkor talán van olyan válság, amit meglovagolhatnánk. Azaz, ha nem csak várná a város a csodát, hanem valódi közösségként megpróbálna egy világjelenség haszonélvezője lenni, akkor talán Szolnok lenagyobb problémáját, a drasztikus népességcsökkenést is meg lehetne állítani.

Budapesten az albérletek és az új lakások árai - hasonlóan sok világvároshoz - lassan megfizethetetlenek. Részben, mert a lakástulajdonosoknak jobban megéri turistáknak kiadni a szobáikat, részben, mert a nyugati munkavállalók messze rá tudnak ígérni a hazai fizetésből élőkre. A lakásépítő vállalkozások pedig nagyon jól elvannak az infláció, a haszonmaximalizálás, az állami támogatások, a banki kölcsönkihelyezések mentén a milliós négyzetméterárakkal, hülyék lennének 10-20%-os haszonkulccsal dolgozni, ha 100%-on is tudnak. És ugye ez a jelenség nemcsak Budapestre, de azokra a jelenleg "szerencsésebb" városokra is igaz, amelyek nyugati vagy kínai befektetők betelepülése révén nem elvesztették rendszerváltáskori lakosságuk negyedét, hanem közel megduplázták azt. Gondoljunk csak Kecskemétre vagy Debrecenre!

Azt gondolom, Szolnok nyertese lehetne a nagyobb városokat érintő lakhatási válságnak, ha a városháza, Szolnok tőkeerős befektetői, vállalkozói, a helyi nagyvállalatok nem külön és olykor egymás ellen dolgoznának, hanem összehangoltan lépnének be a nehéz helyzetben lévő települések ingatlanpiacára. Egyszerűen azért, mert Szolnokról Budapest mind vonattal, mind autóval gyorsabban elérhető, mint akár Káposztásmegyerről, Csepelről vagy netán a felkapott, és szintén drága alvóvárosokból. Kecskemét és Debrecen esetében persze más a helyzet, de talán van az az árkülönbség, amiért megéri egy-másfél órát ingázni, majd a hétvégéket Szolnokon tölteni. Állj! Nem hülyültem meg! Csak éppen nem a jelenlegi állapotokból indulok ki, hanem abból, hogy a sikerhez és az eredményekhez álmok, tervek, majd összefogás és rengeteg munka kell.

Mert tételezzük fel az európai vasutak fejlődése alapján, hogy a MÁV-ot is előbb-utóbb ki kell rángatni jelenlegi siralmas állapotából. Azaz néhány éven belül a szolnoki állomást fel kell újítani, a gördülőállományt korszerűsíteni kell, a menetrendeket pedig biztonságossá és gyorsabbá kell tenni. Azaz számíthatunk arra, hogy Szolnok, és főleg az állomás környéke időben és kényelemben is sokkal közelebb lesz Budapest belvárosához, mint a főváros sok peremkerülete. Tehát nem kellene egyebet tennünk, mint a Jubileumi tér és környékét, beleértve a sínek túloldalán lévő Partos kápolna városrészt is tudatosan fejleszteni. Akár úgy is, hogy a közös marketing és a közművek városi fejlesztéséért cserében a leendő új lakóházakban Szolnok sok-sok lakást kap, amiket a köz javára értékesíthet, vagy átengedhet a városból hiányzó értelmiségieknek.

Az ugyanis egyértelmű, hogy ebből az egészből akkor lesz hasznunk, ha a vasútállomás környékén letelepedők nemcsak alszanak, de élnek is Szolnokon. És mondjuk, a gyerekeik itt kezdenek óvodába-iskolába járni, itt veszik igénybe a szolgáltatásokat, sőt néhány év múlva akár az új munkahelyüket is itt találják meg. Szerintem nem túl bonyolult az a matek, amiben azzal számolunk, hogy az haszon, ha a máshol megkeresett jövedelmek Szolnokon költődnek el, itt adóznak, és itt serkentik az adózó helyi vállalkozáskat. Sőt, újjáélesztik az egykor nyolcvanezres, de sok tekintetben 100-120 ezresre tervezett város szolgáltatói szektorát, netalán minőségi elvárásokat hoznak Szolnokra, ami mindenki javát szolgálhatná.

Természetesen egy ilyen "húzásra" semmi esélyünk, ha fél évtizedente elájulunk harminc darab új parkolóhely bejelentésétől, miközben kisstílű vagy az alkotmányos költségeket jó helyre csorgató vállalkozók a saját pillanatnyi hasznukat szem előtt tartva fejlesztenek, ráadásul azt hisszük, hogy ha Szolnokon azt mondjuk, "jó itt élni", meg "fejlődik a város", akkor ezt Szolnokon kívül is látják és/vagy elhiszik. Alapvető szemléletváltás kellene. Nemcsak a városházán, de a helyi cégeknél és bizony a szolnokiak fejében is. Mert az elmúlt öt évben a város lakóinak közel 7%-át elvesztő Szolnok előtt két út áll: a teljes leszakadás és lecsúszás vagy kreatív ötletek mentén a kitörés, és iszonyatosan sok munka. (Munka még akkor is, ha esetleg annak gyümölcsét már nem mi szakíthatjuk le, nem mi pózolhatunk az átadási fotókon, és talán emlékezni se fognak ránk.)

Mit veszíthetünk azzal, ha nekiugrunk egy ilyen projektnek? És miközben megálmodunk egy új városrészt, választottjaink nem hülyeségek posztolásával töltik az idejüket, hanem MÁV és a kormányzati illetékesek nekünk kedvező döntéseinek a kikényszerítésével, a városházán ücsörgők a 32-es út bevezető szakaszának négysávosításával - hogy autóval is 60 perc alatt legyen Budapest -, és egy eszméletlenül jó városmarketing futtatásával. Mert miközben álmodunk, tervezünk és építkezünk, fiatalossá, trendivé kell tennünk Szolnokot, hogy az elkészülő lakásokért versengjenek a leendő lakók.

Igen, sokkal jobban örülnék, ha a mostani választási kampány is inkább erről, vagy ehhez hasonló ötletekről szólna, és nem évek óta semmit felmutatni nem tudó, nyomógombok nyilvános dicséretéről, illetve még a meg sem szerzett helyek osztogatásáról. De persze már sokszor leírtam: olyanok a képviselőink, amilyeneket megérdemlünk. És a város is. Miközben azt is tudom, hogy én a világ legjobb helyén szeretnék lakni most és a következő évtizedekben is.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A bódék utolsó tavasza
Fél évszázada még vagy húsz bódéból illetve az alkalmai árusoknak meghagyott placcból állt a szolnoki piac az Ady Endre út és a Ságvári körút sarkán. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat (43-as ÁÉV) fotósa a vásárcsarnok építése előtti kora tavaszon készítette ezt a képet.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Apró figyelmetlenség
Mikor lettünk beoltva gondolkodás ellen? Egy rendelő felújítása mindig öröm. Szandaszőlősön is. A bekerítést ugyan meg tudom érteni, de van vele problémám. Adott esetben a bezárt kerítéskapu és a bejárati ajtó közötti távolság. Merthogy felújítás ide, drága beruházás oda, maradtak az ajtóra ragasztott tacepaók. Rajtuk a rendelési idővel. Ami a kerítésen túlról elolvashatatlan. Ha már kerítésre futotta, egy vállalható hirdetőtábla sokba került volna? Apró, de hasznos figyelmesség lenne.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Az első ipari formatervező emléke
A Kossuth tér és a Táncsics út sarkán bő fél évszázada díszíti a "lordok háza" nyugati homlokzatát Dózsa Farkas András valószínűleg "Tudomány és művészet" című alkotása. Elhelyezéséről, leleplezéséről szinte semmit se lehet tudni, pedig alkotója a hazai ipari formatervezés úttörője.

A Szoborpark további képei