[Naplóm]

Legyen mindig kampány?

2019. október 01.

Persze, hiszen ilyenkor szóba állnak velünk azok, akik helyettünk akarnak dönteni - vágom rá. Naná, mert ebben a néhány hétben pillanatok alatt megoldódik minden, ott is takarítanak, ahol máskor nem - egészítem ki. Aztán felmegyek a közösségi oldalakra, és elmegy a kedvem az egésztől.

Leszögezném, hogy szerintem egy ország működtetésére továbbra is a parlamentáris demokrácia a legjobb politikai találmány, és amíg valaki nem mutat jobbat, addig maradnék is ennél. Hozzátéve, hogy a demokrácia is olyan, mint az autóvezetés: rakhatják a feneked alá a legszuperebb járgányt, nem biztos, hogy minden szolgáltatását képes leszel élvezni, sőt az sem, hogy épségben megérkezel a célodhoz. Erről azonban nem a járgány tehet. Miként a demokrácia hibái sem a találmányban vannak, hanem az alkalmazóiban. Így minden országnak és városnak pontosan olyan politikusai vannak, mint amilyenek a választóik. Még akkor is, ha ezt sokan nemhogy elfelejtik, de felfogni sem képesek.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy az elmúlt hetekben elkezdtem élvezni az önkormányzati választási kampányt. Merthogy végre azt érzem, a helyettem dönteni akarók, a város irányításáért tülekedők kíváncsiak rám, választópolgárra. Lakossági fórumokat rendeznek, többet, mint az elmúlt öt évben bármikor. Kiállnak az utcára, hogy találkozhassunk, beszélgethessünk, amire csak ilyenkor van alkalom, különben elérhetetlenek, vagy titkárnők védelmében élnek. Próbálnak úgy csinálni, mint akiket valóban komolyan érdekelnek a közös problémák, és még ötleteik is vannak a megoldásukra. És mindezek tetejében, legalább minimális szinten kíváncsiak a véleményemre is. Ilyenkor tényleg polgárnak és nem alattvalónak érzem magam.

Persze nekem is van már három évtizedes tapasztalatom a honi demokráciáról. Sőt, elég komoly gyűjteményem az elmúlt évtizedek választási kampányanyagaiból. És igen, ezeket lapozgatva "összefutok" olyan arcokkal, akiknek minden csak addig volt fontos, amíg kampányoltak, aztán vesztettek és eltűntek. Meg ma is regnáló arcok elképesztő ígéreteivel, amelyeket összeöntve rég itt kellene lennie a Kánaánnak. Szóval pontosan tudom, hogy a kampány és az ott elhangzó ígéretek olyan, mint a csoda. Három napig tart: amíg mondják, amíg választunk, és amíg elfelejtik.

Ennek ellenére nem mondanék le a kampányról. Gondoltam mostanáig. Mert most már revideálom a véleményemet. Az ilyen, emberileg és szellemileg egyre mélyebbre süllyedő kampányról szívesen lemondok.

Bár nem újdonság, de elképesztő mindaz, ami a közösségi oldalak szolnoki felületein folyik. Semmi se szent, semmit se számítanak az alapvető emberi jogok. Teljes erőből lehet beleszállni képviselők és jelöltek családi életébe. Elfelejtve, hogy a megtámadottnak is lehetnek gyerekei, idősödő szülei, akiknek ezt a mocskot el kell viselniük. Minden további nélkül elő lehet jönni betegséggel, nemi identitás vélt vagy valós felemlegetésével, azaz csupa olyan dologgal, ami az illetőn kívül az égvilágon senkire sem tartozik. De lehet manipulálni nemzetiségi hovatartozással, soha nem bizonyított korrupcióval és bármilyen aljassággal. Ami a csövön kifér. Kivetkőzve emberi mivoltokból. Hallomásokat tényként terjeszteni, a mocskot habosítani.

És persze, mindig a másik oldalnak gurul el a gyógyszere.

Szerintem nem. Legalábbis a világon bárhonnan elérhető magyar közösségi oldalak alapján a honi politikai elit - ezen most értsünk mindenkit, aki választott tisztségért tülekedik, továbbá a belőlük bármilyen módon hasznot leső segítőket - oldaltól, párttól függetlenül elképesztő erkölcsi, szellemi és morális állapotot mutat. Miközben közülük kellene választanunk. Kétségbeesetten rádöbbenve, hogy a választófülke magányában tükörbe fogunk nézni. Olyanok, mint mi, olyanok, amilyeneket megérdemlünk. Atya ég! Hová jutottunk? Hogyan lehetne megjavítani a demokráciát? Itt Szolnokon (is).

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Három templom a park felől
Az ehhez a szolnoki laphoz használt fotó 1914 és 1937 között bármikor készülhetett volna, ám nekem van egy olyan érzésem, hogy 1934-es vagy legfeljebb 1935-ös a felvétel. Amit, bár a református templom felirattal láttak el, gyönyörűen mutatja mindhárom nagy templomunkat, amelyek akkoriban a szolnokiak toleranciáját és a békés együttélést hirdették.

Az Album további képei
 

AKB

Félbemaradt pusztulás
Nemcsak az a baj, hogy a Mária utcában egy újabb régi, szolnoki ház tűnik el. Hanem az is, hogy az eltűnés milyen hosszú ideig tart. Hónapokkal ezelőtt kezdték a bontást, aztán félbemaradt. Így ma, a járda mellett egy kibelezett ház megmaradt főhomlokzata várja a sorsát. Amit reméljük, nem valami vihar fog beteljesíteni! És nem akkor, amikor valaki pont arra sétál! Mert ez a bontás már nemcsak ronda, de életveszélyes is. Hónapok óta. Szolnokon.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Elrejtett másolat
A kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész, Medgyessy Ferenc egyetlen Szolnokon álló alkotásáról nemcsak kevesen tudják, hol áll, de szinte senki sem nézheti meg közelről. A Szoptató anyával a régi ezer forintos hátulján még ma is előbb találkozhatnak, mint a maga, közel három méteres valóságában.

A Szoborpark további képei