[Naplóm]
Gazdagságunk szégyene
2016. március 29.
Könnyen jött, könnyen ment. Sok bába közt elvész a gyerek. Ebek harmincadján. Minden rosszban van valami jó. Sok minden eszembe jutott, miközben a lassan tíz éve bezárt, néhai Tüdőkórházban bolyongtam. Közös szégyenünk, ami késő ősztől kora tavaszig jól látható a Zagyva-hídnál.
Az 1948-ban megnyitott szolnoki Állami Tüdőkórház épületét eredetileg katonai kórháznak szánták. A terveket 1939-ben rendelte meg a Magyar Királyi Honvédség, és a Zagyva-parti épület 1941-re el is készült. A háború után kézenfekvő volt, hogy a hatalmas épületnek új funkciót kell kapnia, ám szerencsére nem a megszálló Vörös Hadsereg került birtokon belülre. Az épületben Magyarország legjelentősebb tüdőgyógyászati centruma jött létre, aminek nemcsak közvetve köszönhették sokan az életüket, de abban is jelentős szerepe volt, hogy a negyvenes évek második felében ismét magyar népbetegséggé váló kórt sikerült megfékezni.
A pincével együtt hat szintes épületben eleinte alig kettőszáz, a bezárás előtti években viszont már közel négyszáz beteget tudtak ápolni. A Tüdőkórház értékét azonban nemcsak az ott dolgozó legendás orvosok jelentették, hanem az a közel 5 hektáros park is, ami lényegében elzárta a bent élőket Szolnok porától. A parkot olyan allergénmentes fákból és cserjékből alakították ki, ami segítette a gyógyulást. Nem véletlen, hogy a kertben is álltak "kórtermek", azaz olyan pavilonok, ahol a betegek lényegében a növények között küzdhettek a kórral.
Az intézmény feladata és fenntartója sokat változott működése hat évtizede alatt. Bezárására 2008-ban került sor, ám sorsa 2005-2006 óta erősen foglalkoztatta a helyi közvéleményt és a politikát. Legmagasabbra akkor hágtak az indulatok, amikor 2005 környékén felröppent a hír, hogy esetleg lakópark épülhet az akkor már félévszázados kert helyén. A növényekért való aggódást alátámasztotta, hogy a telekszomszédnak számító, egykori szovjet katonai kórház helyén épült lakóparknak minden korábban ott élő növény áldozatául esett. Tehát senki sem hitt abban, hogy a Szolnok egyik tüdejének számító 4,5 hektárnyi növényzet megúszhatná a beruházást.
Nem véletlen tehát, hogy az önkormányzat elállt a terület értékesítésétől, és 2006-ban helyi jelentőségű védettséget kapott a park, amire a Tisza Klub kezdeményezésére 2009-ben 22,5 millió forint pályázati pénzt is ráköltöttek. Az akkori híradások még arról szóltak, hogy a terület közpark lesz, ám a médiumoknak tartott megnyitón kívül semmi sem történt.
A 2008-ban kiürített épület viszont szép lassan pusztulásnak indult. Köszönhetően az őrzés teljes hiányának. Ami 2011 nyarára oda vezetett, hogy már az országos sajtó is foglalkozott a volt Tüdőkórház kifosztásával, ahonnan addigra már nagyon sok mozdítható értéket elvittek. A körzet akkori önkormányzati képviselője azt kérte az egyébként látótávolságban székelő rendőrségtől, hogy sűrűbben járőrözzenek a környéken. Ám úgy tűnik, vagy a kérés nem talált meghallgatásra, vagy a járőrözés hatásfoka közelített a nullához.
Ami ugyanis 2016 tavaszán a volt Tüdőkórházban tapasztalható, az maga a szégyen. A területet továbbra sem őrzi senki. A kerítés mentén legalább három olyan pont van, ahonnan ösvény vezet a park belsejébe. A kerítések, a belső utak és az épületek mellett Indiát megszégyenítő a szemét és a törmelék. Városi pletykákból és a környéken élők elbeszéléseiből tudható, hogy a terület lényegében hajléktalan tanya és a bódulni vágyók nyugodt szigete. A fiatalok körében pedig egyfajta trendi hely, ahová - annak ellenére, hogy szerintem életveszélyes - vagány dolog belógni.
A kórház főépülete kívül, belül siralmas állapotban van. Látható, hogy a radiátorokat, a falban futó villanyvezetékeket, a mozdítható nyílászárókat, csapokat és csempéket módszeresen - a környék szeme láttára - kilopták az épületből. Ráadásul úgy, hogy ezeknek a bűncselekményeknek nemhogy következménye nem lesz, de a felderítésük se került szóba. Ami pedig a tolvajok után maradt, az az értelmetlen vandalizmusnak, a "szórakoztató" rombolásnak esett áldozatául. Aminek mementói a hátsó homlokzatnál egy fára felakadt, valamelyik emeletről kihajított ajtó vagy éppen a lecsupaszított lépcsőházi ablakok.
Az egykori Tüdőkórház sorsa kapcsán teljesen felesleges bárkire is mutogatni. Mindez a mi közös szégyenünk. Szerencsére hamarosan belombosodnak a fák, így kevesebb látszik majd belőle. Ráadásul a növény- és állatvilág kifejezetten jól érzi magát ebben az elhagyatott környezetben. Hiába, minden rosszban van valami jó.
Persze a legjobb az lenne, ha végre valami értelmes történne ezzel az 5 hektárral meg a hatalmas épülettel. Lehetőleg a köz javára. Ami persze nem egyszerű, és számtalan lehetőség elment már mellettünk. De az nem lehet, hogy ennyire gazdagok vagyunk, hogy egy ekkora értéket immár egy évtizede így pusztulni hagyunk.
Album

Ugyanaz színesben
Elképesztően aprólékos munka lehetett a Szolnoki Művésztelepről valamikor 1902 és 1914 között készült fekete-fehér fotót színessé varázsolni. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy ezek a lapok őrzik egy lassan száz éve nem létező szobor emlékét.
AKB

Vicc vagy reklám?
Ez csak vicc lehet. Mert kizárt, hogy 2025-ben egy magára adó szakmunkás azt gondolja, hogy a városházával szemben, egy fára felkötözött tábla a megfelelő reklám. Szerintem valaki, valahol találta ezt a táblát, és jó ötletnek vélte, hogy az ellopott Sellő hűlt helye mellé kiteszi ezt a táblát. Vagy lehet, hogy így oldódik meg a Sellő rejtélye? Lehet, hogy fel csak kellene hívni azt a számot, és nem is a karosszériás venné fel. Az utcai vicceket olykor tovább kell gondolni.
SzoborPark

Az építés emlékére is
A Szobor Park Szolnokban helyük van az itteni emléktábláknak is, amelyek épp oly sok üzenetet hordoznak a városról, mint a szobraink. Például a Várkonyi tér 20. számú ház építésének dátumára emlékeztető az épület bejáratánál.