Dübörög a gólyahír

Tulajdonképpen semmi új nincs a Nap alatt. Csupán csak berúgták a kampánymotort a voksainkra ácsingózók. Már néhány évvel ezelőtt is lehetett olyan érzésünk, hogy bármilyen pozitív esemény történik a városban - legyen szó családi, vállalati, kulturális, stb. eseményről -, azon előbb-utóbb felbukkan egy helyi politikus - vagy valamelyik fényképezni tudó samesze -, és máris megy a kampányszagú posztolgatás, kéretlen, politikai szagú híradás. Ezt a legutóbbi országgyűlési választás kampányában már olyan szintre fokozta az egyik jelölt, hogy félő volt, a családi eseményeinken is felbukkan, kikapja kezünkből az ajándékot, és "azt gondolom, hogy mind a magam, mind a mindenki nevében", de más pénzén, más ötleteivel fényezi magát kicsit. Aztán persze a szavazás után alábbhagyott a lendület. Minden a helyére került. Azaz ugyanúgy nem a választó, hanem a pártok érdeke lett az első.

Azt azért mégsem gondoltam volna, hogy lehet fokozni az elmebajt, és a gólya megérkezéséből is lehet politikai posztot, logóval ellátott kampánybejegyzést csinálni. Mit szólnak ehhez a gólyák? (Leszarják.) Mi szólunk hozzá mi, egyszerű szolnokiak? Hát, ha kicsit jobban belegondolunk, elkeseredünk. Nagy lehet ott a baj, ahol eredmények és tervek felmutatása helyett a megérkező gólyával kell kampányolni. Persze, ha a strand átadásával, a művártorony megnyitásával, a Tiszakavics szálloda készre jelentésével, a szandai elkerülőút szalagátvágásával, a vasútállomás rekonstrukciójának legalább az elindításával nem lehet, akkor kell valami a napi poszthoz. (Azért ugye a gólya után, nem a szülészeti gólyahírek következnek, és az újszülöttekből nem lesz előbb politikai, mint családi poszt!)

Nem vagyok biztos benne, hogy jobb megoldás az alapkőbiznisz felpörgetése. Az iménti felsorolás ugyanis bizonyítja, hogy a sok ígéretnek meglesz a böjtje. Persze lehet úgy csinálni, hogy ha már beüt a baj - lásd Tiszakavics szálló, Hotel Tisza -, akkor hárítunk, hogy nekünk ahhoz semmi közünk, tehetetlenek vagyunk, avagy végső megoldásként kinevezünk valakit golyófogónak. Csak hát a szolnoki ember a politikusi vágyak ellenére sem hülye. Nem felejt. Elég csak a Damjanich uszoda beszántására gondolni. Pedig egyesek mennyire szeretnék felejteni az elmúlt 18 év egyik "legnépszerűbb" eredményét.

Legyinthetünk, hogy kampány van. Amibe akár bele is férhetnek az olyan posztok, amelyek azt igazolják, hogy az iskolaigazgatóból lett képviselőben hirtelen felizzott a tettvágy, és szükségét érzi a belvárosi folyóparton a szemétszedésnek. Szerintem egyik pozíciójában sem ezért fizetjük. Viszont, ha tényleg elkötelezett környezetvédő, akkor azt nem kell kamerázni. Amennyiben pedig elégedetlen a város közterületeinek közállapotaival, és sokakkal együtt azt gondolja, azok szemetesek, madárszarosak és elhanyagoltak, akkor képviselői mandátumánál fogva, akár tehetne is ellene, és mondjuk, felszólíthatná az illetékeseket a nevünkben a munkájuk végzésére. Őszintén megmondom, egyik értintett képviselőtől sem azt várom, hogy a Szolnokra bevezető sínek melletti, a Kelet-Bangladesben is szégyellni való szeméthegyeket a kis kezeikkel összeszedjék, hanem intézkedjenek, gondolkodjanak és megelőzzenek.

De posztolni muszáj. És nincs az a mandátumra ácsingózó superman, aki minden napra tudna valami jócselekedetet művelni, így az ellentétet csak mások munkájának a lenyúlásával lehet feloldani. Például olyan poszttal, amikor arcképpel tudósít az évek óta elhanyagolt park időszerű kitakarításáról. Amit értelmezhetek úgy is, hogy a mandátumvadász észrevette, a város elhanyagolt egy parkot, és ezt most felnyomta, bemószerolta a gondatlan városgazdát. Persze, nem vagyok hülye, tudom, hogy nem ez lett volna a cél. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy a Tallinn-Alcsi városrésziek soha nem választottak olyan jól, mint 2019-ben. A megválasztott képviselőjük ugyanis visszavonult, nem csinál semmit, a mandátumra rárepülő meg a városháza segítségével próbál csodákat tenni. Ha jót akarnak maguknak a Zagyván túli városrész lakói, akkor június 9-én is így szavaznak, mert akkor ismét az a körzet lesz az, ahol a város pénzén a legtöbb minden történik.

De ne feledkezzünk meg a gólyáról sem! Az én kedvenc párosom újra ott bóklászik a Zagyva éppen "mocsaras" árterében. És, ha már más, más gólyákat a megkérdezésük nélkül kampányszereplővé degradálhat, akkor én firkászként beszélgethetek velük. "Gólyamadár! Miért piros a csőröd?" - "Mert ég a pofám, hogy mit csináltak belőlünk..."