Adózni muszáj, de!

Irigylésre méltó gyorsasággal robogott körbe Szolnokon annak a híre, hogy 2025. január elsejétől már nemcsak a garázsokra és a 150 négyzetméter fölötti ingatlanokra kell építményadót fizetni, hanem minden magántulajdonú otthonra is. Annak ellenére így volt ez, hogy a november utolsó csütörtökén tartott közgyűlés előtt erről vajmi keveset lehetett tudni, hiszen az előterjesztés is csak az utolsó pillanatban készült el, az FB-ismerős képviselők közül pedig csak egy tartotta fontosnak, hogy előzetesen tájékoztassa választóit. Mivel a város honlapján azóta sem olvasható semmi a 28-ai döntéserő, bővebb információja annak lehet a szavazás hátteréről - például, hogy egy képviselő nem volt jelen, egy pedig tartózkodott -, aki vagy elcsípett valahol egy tudósítást, vagy keresgélt kicsit a világhálón. Mindennek köszönhetően a döntés interpretálása és kommentálása meglehetősen széles skálán mozog, kezdve a "kommunista tempótól", az "ezt akartátok balosok" szélsőségtől a lakonikus belenyugvásig és a megértésig.

A magam részéről először ez utóbbiak táborát szeretném erősíteni.

A júniusi választás előtt is lehetett sejteni, hogy Szolnok költségvetése bajban van. Pontos okát persze nehéz volt kibogarászni, korrekt tájékoztatást nem adott és ma sem ad senki. Ugyanakkor valószínű, hogy közrejátszott az elvont súlyadó, a csökkenő iparűzési adó bevétel, a lassan megvalósuló beruházások pluszkiadásai (a 100%-os uniós támogatásúnak indult várprojektre például közel félmilliárdot kellett sajátzsebből költenünk), az alapkiadások mellett a vissza nem igényelhető forgalmi adót is pörgető infláció, és megkockáztatom, a lassan két évtizede változatlan szemléletű gazdálkodás is. Tehát nem kétséges, hogy ha már a régi testületnek nem volt vér a pucájában a bajokat új adók bevezetésével vagy a meglévők emelésével orvosolni, akkor a csak részben új önkormányzatunknak nem maradt más lehetősége, mint dönteni. Szolnok csődbe megy, és akkor nemcsak döntéseiben korlátozzák, de a megmaradt vagyonkáját is kótyavetyén értékesítik. A város csökkenti a szolgáltatásait, azaz például még kevesebb lesz a takarítás, a felújítás, a beruházás, hogy a helyi programokról már ne is beszéljek. Avagy, egyéb lehetőség hiányában - mert az elődök nem halmoztak fel jól jövedelmező ingatlanokat, tejelő részvényeket, alapítottak sikeres vállalkozásokat, hanem folyamatosan csak felélték Szolnok vagyonát és ezzel a jövő lehetőségeit - az egyetlen lehetőséghez, a ma még helyben maradó adók emeléséhez folyamodhattak.

Tudom, hogy lesznek, akiknek az évi 350 forint négyzetméterenként már-már megfizethetetlenül sok, hiszen nagyon sok nyugdíjas (a város lakosságának egyre jelentősebb hányada) él "óriási Kádár-kockákban", vagy éppen magányosan olyan otthonokban, amiket évtizedekkel ezelőtt 3-4 főre vásároltak. Mondanám, hogy talán a végleges rendeletszövegben lesznek kivételek és kedvezmények, de nem teszem, mert Magyarország legnagyobb problémája, hogy mindig, minden szabály elsorvad a kivételektől és az így nyíló kiskapuktól. Engem már az is felbőszít, hogy a 350 forintos négyzetméteradó csak a magáningatlanokra vonatkozik, így a befektetési céllal épített, vett és bérlők által használt lakások, irodaként, rendelőként bevételt termelő ingatlanok tulajdonosai kieshetnek a befizetők közül. És persze még most is van egy szűk hónap azzal trükközni, hogy a saját lakást eladjuk a saját cégnek, és visszabéreljük. De szerintem egy városi polgár ilyet nem tesz. Kicsit fáj, de azt mondom, hogy havi két mobiltelefon- és egy tévéelőfizetésnyi összeggel hajlandó vagyok beszállni a város költségvetésébe.

Ám most jelzem, hogy a befizetést az utolsó utáni pillanatig fogom halogatni, sőt megkockáztatom, hogy nem vitatva, de a büntető kamatokat is vállalva még tovább is fogom tolni, ha néhány dologban nem tapasztalok változást.

Mert nem akarom a pénzemet lyukas kasba önteni. Azaz szeretném tudni - nem FB posztokból, hallomásból, hanem elsősorban a város honlapjára kirakott jelentésből -, hogy pontosan miért is állt elő az adóbevezetést megkövetelő helyzet. Továbbá milyen lépéseket tesz a testület és a hivatal egy újfajta gazdálkodási és költségvetési szemlélet bevezetésére, hiszen előttünk a bizonyíték, hogy az eddigi vagy nem volt megfelelő, vagy képtelen volt reagálni a valóságra és a jelentkező kihívásokra.

Nem szeretném továbbá szolnokiként viselni a Szolnokot használó, de szolnoki ingatlannal nem rendelkező, a város lakosságával nagyjából azonos létszámú környékbelinek nyújtott szolgáltatások terheit. És mivel más települések lakóira adót nem vethet ki Szolnok, nincs más lehetőség, mint a parkolási díjak egész városra való kiterjesztése, a jelenlegi díj duplájára emelése, de úgy, hogy a szolnoki lakcímmel rendelkezők parkolási terhei nem emelkednek. (Kicsit macerás, de még karácsony előtt kidolgozható, és bevezethető.) Az ugyanis vérlázító, hogy miközben az ingatlanadótól plusz 600 milliót remél a testület, parkolási díjból éves szinten ennek a harmada sem folyik be. Holott közel azonos összeget is beszedhetne a város.

És vállalom, hogy demagóg leszek. A város kasszájából hiányzó közel 2 milliárd forintot 100 millióig a képviselőtestület október végén felemelt tiszteletdíjából szeretném jövő decemberig viszontlátni. Mert az azért mégiscsak elképesztő, hogy a 17 tagú testületünk és a külső tagokkal kiegészült szakbizottságaink éves szinten közel 200 millió forintunkba kerülnek. A város gyalázatos állapotú honlapján kicsit keresgélve ugyanis kiderül, hogy képviselőink javadalmazása 500-800 ezer forint között mozog havonta, de a nem választott, hanem a pártok által delegált külső bizottsági tagok is havi 120 ezer forintra jogosultak Szolnokon. Úgy, hogy a polgármesteren és az alpolgármesteren kívül a képviselőség senkinek sem főállása, azaz vannak, akik többet keresnek így, mint a napi 8 órás munkahelyükön. Ez szerintem nemhogy nem normális, de aláássa az adófizetési morálomat.

Alapvetően boldognak kellene lennem attól, hogy a szolnoki városházán mostanában nagy az egyetértés a kormányoldal és a másik oldal között, és ahogy a tiszteletdíjak emelését, úgy az ingatlanadó kiterjesztését is szinte minden képviselő megszavazta. Ez óhatatlanul szükséges a város működőképessége miatt, azonban azt is erősíti, hogy a "köz érdekében" jelszava mögé bújva, sok mindent el lehet odázni, sikálni, mismásolni. Márpedig szerintem a többség, június 9-én pont az ilyesmi ellen szavazott. És nagyon remélem, ezt a többség jelentős része nem is felejtette el, így nemcsak jogkövető adófizető polgárként, de a közös érdekeket is szem előtt tartó városlakóként is fog hozzáállni az új adó megfizetéshez.