[Naplóm]

A MÁV fogságában

2019. december 03.

Leesett az első hó. Aki utazott már a MÁV bármelyik járatán, az pontosan tudja, mindez micsoda következményekkel jár. Még az időutazás is megtörténik. Az IC kocsiban lévő "valósidejű" kijelző szerint a vonatunk már Nyugatiban van, miközben Albertirsán állunk.

A Szolnok-Budapest Intercity első osztályú kocsijának fogságában, éppen egy órával azt követően, hogy a Nyugatiba kellett volna érnünk, vasutasoktól hallottam a következő epésnek szánt megjegyzést. A MÁV-nak három ellensége van: az utasok, az időjárás és a menetrend. Nem értek egyet velük. A Magyar Államvasutaknak egyetlen ellensége van: saját maga. Minden részével egyetemben. Egyszerűen ki kell jelentenünk, hogy mint a világ legokosabb, legkreatívabb nemzetének, nekünk, magyaroknak nem sikerül vasutat működtetnünk. Holott azt is mondhatnánk, hogy lassan 172 év és több vasutas nemzedéknyi tapasztalat van mögöttünk. (Hogy a rendszerváltás óta eltelt 30 évben mi történt a MÁV-val, azt most nem is feszegetném.)

Mindaz, ami Szolnok és Budapest között december 2-án történt, történik minden eddigin túltett és túltesz (a vonaton írom ezt a bejegyzést). Ha és amennyiben egy normális ország lennénk - de nem voltunk, nem vagyunk és nem is leszünk soha -, nemcsak a MÁV teljes vezérkarának kellene lemondania, de az őket felügyelő miniszternek, államtitkárnak és helyettesének is. Mert erre a napra, reggelre, délelőttre, minderre nincs mentség, magyarázat. Maximum süket duma és ordas hazugságok.

A hétfő reggeli Cívis IC elvileg 7.21-kor indul Szolnokról. Az utóbbi hónapokban Debrecen felől viszonylag pontosan be is fut a Jubileum téri állomásra. A szolnoki állomás állapotát, a vasúti kocsik minőségét, a szolgáltatások színvonalát illetve nem létét, most nem citálnám. Mert idevágónak érzem Antall József legendás, bár másra vonatkozó mondatát: "tetszettek volna forradalmat csinálni".

December 2-án a Debrecen felől érkező IC néhány perc késéssel érkezett Szolnokra, és nagyjából 10 perc csúszással át is gurultunk a Kolozsvári felüljáró alatt. Fontosnak tartom rögzíteni. A hőmérséklet 4-5 fok körül volt, szemerkélt az eső. Tőlünk Nyugatabbra szálingózott a hó, itt-ott a nulla fok alá is benézett a hőmérséklet. Amiben semmi rendkívüli nincs. Sőt, talán azt is mondhatjuk, az ilyenkor megszokottnál némileg melegebb volt ezen a napon. Gyerekkoromban söpörtük már ilyenkor a bokáig érő havat, nagyapáink meg lapátoltak fél métereset is. Tehát maximum háznyi hó falak lehetnének meglepőek és váratlanok.

Szóval elindultunk, a MÁV kabaréval együtt. Vagy ez feketekomédia? Álltunk Abonyban, Cegléden, és IC lévén szinte minden állomáson és megállóhelyen. A vagonokban ülve gőzünk sem lehetett arról, hogy pontosan mi is történik velünk és körülöttünk. Mert a XXI. században a MÁV utas tájékoztató honlapja nagyjából úgy működik, mint ötven éve a Magyar Rádió. Jelentős fáziskéséssel, nem valós hírekkel. Természetesen lefagy az applikációjuk is. Élő vasutastól pedig nem lehet információt szerezni, mert vagy megsértődik a kérdéstől, vagy valóban neki sem mondanak semmit. Ami azt is feltételezheti, hogy azért, mert senki nem tud semmit. Miközben a kocsiban lévő tájékoztató monitoron az szerepel, hogy a vonatunk már rég beért a Nyugatiba. Hát mit mondjak? Van bennem rettegés. Mi van, ha valamelyik bakter tényleg úgy hiszi, hogy már szabad az a sín, ahol mi állunk?

A hétfő reggeli Cívis IC-nek papírforma szerint 8.37-kor kellett volna beérni a Nyugatiba. Lassan 8 éves gyakorlatom alapján állíthatom, hogy ez talán még soha sem fordult elő. De a naponta utazók már annak is örülnek, ha legalább 10-15 perc késéssel sikerül megvalósítani a tervet, amit más országokban menetrendnek neveznek. Már rég nem tervezünk 9 órára semmit, örülünk, ha fél tíz körül el tud indulni a nap. Van, ahol ezt tolerálják, van, ahol nem. És persze nincs senki - országgyűlési képviselő, polgármester, képviselő-testületi tag -, aki mondjuk, szót emelhetne értünk. Szolnoki utasokért.

Akik előtt a következő alternatívák állnak. Átszokunk az autózásra, még akkor is, ha ez drágább, bizonytalanabb, a 4-esen veszélyesebb és környezetszennyezőbb. Felmondjuk a budapesti állásunkat, miközben az ott keresett pénzünk nagy részét Szolnokon költjük el, majd Szolnokon keresünk állást. Avagy meghirdetjük az ingatlanainkat, és távozunk Szolnokról, mert számunkra a MÁV miatt élhetetlenné vált a város. Meg persze kiabálhatunk, dühönghetünk is, de ennek láthatóan semmi értelme.

A MÁV, az ország és a város foglyai vagyunk. Alattvalók, akikkel mindent meg lehet csinálni. Akikkel ezért mindent meg is csinálnak. Két órája a Nyugatiban kellene lennem... Ezt a történetet elengedtem...

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Életkép létrával
Nehéz eldönteni, hogy 1909 kora tavaszán a Királyi Törvényházat, avagy a létrán a villanypóznára indulót akarta megörökíteni az a fotós, akinek ebből a kissé mulatságos életképéből Gerő Ignácz azért képeslapot jelentetett meg.

Az Album további képei
 

AKB

Szomorú padok
Szerintem senki sem tudja, hány pad lehet Szolnok közterületein. Így arról se lehet pontos információ senkinél, hogy a kihelyezett padok közül jelenleg hány alkalmatlan arra, amire szánták. Arról meg pláne, mi lesz a sorsuk. Meddig hirdetik a nemtörődömséget, a gazdátlanságot? Avagy mikor jut valakinek az eszébe, hogy felújítsa ezeket a szomorú, feladatukra alkalmatlan padokat.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Hősök a XX. században
Eredetileg csak az első világháborúban elesett szolnoki férfiaknak állított volna emléket, ám későbbi sorsa és megítélése tipikus példája lett Magyarország XX. századi történetének és a történelemfelfogások rendszerekhez kapcsolódó változásainak. A nem az eredeti helyén álló alkotást a városi köznyelv ?meztelenszoborként? emlegeti.

A Szoborpark további képei