A Mária utcai hepehupák kapcsán

A Mária utca feléhez, a Könyv utcai kereszteződés után, valamikor az elmúlt hetekben, fekete és sárga vasakból gyártott fekvőrendőrt telepítettek. Hogy ki és miért éppen oda, eddig nem sikerült megfejtenem. Vitathatatlan, hogy a belváros egyirányú mellékutcáit sokan versenypályának használják. A korlátozó táblák betartója pedig olyan ritka, mint ezekben az utcákban a traffipaxozó rendőr. Ugyanakkor, ha esetleg a Madách utca felőli sikátorból vagy a Könyv utcából érkezőket, netán a rendezvényhelyszínen mozgókat akarták ezzel a lassításra ösztönző tereptárggyal védeni, akkor vagy 50 méterrel elvétették a helyét, vagy nem tudták a kihelyezők, merről egyirányú a Mária út. Ekkora böszmeséget persze nem feltételeznék senkiről, így az jutott eszembe, hogy az egyre tragikusabb állapotban lévő Mária utca gödreire akarta valaki felhívni a figyelmet egy ellengödörrel, azaz huppanóval.

Merthogy a Mária utca, de talán a belváros többi mellékutcája is, az elmúlt évek társasház-építési lázának "köszönhetően" meglehetősen lepukkant. Amin nincs is mit csodálkozni, hiszen ezeknek a régi utcáknak a burkolatát maximum személyautók vagy kisteherautók közlekedésére méretezték, nem pedig betonkeverők, daruk, konténeres autók vagy dömperek okozta terhelésre. Márpedig nem nehéz belátni, hogy ha egy felületre nem egy-két tonna nehezedik, hanem heteken keresztül húsz-harminc, olykor negyven, annak mi lesz a következménye. Aszfaltozott út esetében megsüllyedés, töredezés, folytonossági hiány, azaz kátyúk kialakulása.

Amire lehet azt mondani, hogy egy város infrastruktúrája mindenkié, beleértve az építési beruházókat, a vállalkozókat és a kivitelezőket is. Meg, mit lehet csinálni, ha valakinek éppen egy ilyen régi utcában van társasházépítésre alkalmas telke, amihez dömpernyi beton kell, amit csak zsiráffal lehet több emelet magasba felnyomni, hogy a rengeteg egyéb építőanyagról ne is beszéljünk. Az mégsem életszerű, hogy talicskával tolják oda az anyagot. A fejlődés, az építkezés ezzel jár.

Ugyanakkor talán érdemes újra feltenni a kérdést, hogy azoknak a városlakóknak, akiknek egy-egy ilyen építkezéshez semmi közük - nem befektetők, beruházók, vásárlók, stb. -, miért is kell az okozott károkat tolerálniuk, sőt a helyreállításukhoz hozzájárulniuk. A társasházépítésén keletkező haszon a befektetőé, a beruházóé, a vállalkozóké, miközben a társasház építése miatt a város infrastruktúrájában keletkezett kár a közösségé. A tönkretett utakon kitört kocsikerék javítási költsége meg az adott személyé.

És most ne jöjjön senki azzal, hogy a város - vagyis a közös kassza - dolga az utcák karbantartása! Mert ez nem vonatkozik az extrém igénybevétel okozta károkra, márpedig egy régi utcán ácsorgó negyventonnás dömper ennek tekinthető. És azt se kiabálja senki, hogy elég adót fizetünk, fussa abból! Egyrészt, mert a befolyó adónak jobb helye is lenne, mint mások haszonszerzése okozta károk enyhítése. Másrészt nem hinném, hogy ezeknek a társasházépítéseknek a befektetői és kivitelezői annyi adót fizetnének a városnak, amennyi legalább az általuk okozott kár fedezésére elég lenne. Holott az elszabadult ingatlanárak mellett - amit csupán a kereslet indokol -, akár gavallérosan adózni is lehetne.

Avagy, betartani egy olyan szabályt, ami kimondja, hogy amennyiben a köz tulajdonának nem rendeltetésszerű használata miatt abban kár keletkezik, azt a kárt okozó köteles eredeti állapotába visszaállítani. Amire ugye nem az az analógia, hogy ha egy tízéves autóval karambolozunk, akkor annak kijavítása során tízéves alkatrészeket használunk! Meg netán némi nagyvonalúság is beleférhetne, hogy ha már egy-másfél éven keresztül elviselte a környék az építkezést - a haszonszerzést -, akkor esetleg kicsit jobbat adok vissza, mint amilyen volt. Tegye fel a kezét, aki látott már erre példát Szolnokon! Magyarországon?

Persze naivság lenne azt gondolni, hogy majd a vállalkozók önként és dalolva lemondanak a hasznuk egy részéről, és rendet tesznek maguk után. Amíg ez nem válik természetessé, addig csak a város kényszerítheti ezt ki. Nem a városlakók azzal, hogy utcára vonulnak, mondjuk a tönkre tett Mária utca miatt. Hanem a városlakók által a város vezetésével megbízottak. Akik esetleg alkotnak egy olyan szigorú rendeletet, ami kompenzál bennünket az elkerülhetetlen beruházások okozta károkért. És be is tartatják a rendeletet, mondjuk azzal, hogy nem engedik addig kiadni a lakhatási engedélyt, amíg a vállalkozó vagy nem hozott helyre mindent, vagy nem fizetett egy szigorúan csak a város infrastruktúrájának felújításra használható alapba.

Mert addig két dologban bízhatunk. A hülye helyre kirakott fekvőrendőrökben, meg az építési kedv alábbhagyásában. De attól félek, egyik sem segít a pár év alatt lerongyolódó utcákon. Így maradnak a hepehupákon bólogató autók, a kitörő kerekek, a tócsák, és a bosszúság.