Kérdezem

Ez egy regény, hangsúlyosan az

2018. június 14.

Kádár hét napja címmel jelent meg az Ünnepi könyvhétre, a Helikon Kiadó gondozásában Benedek Szabolcs új regénye. A szolnoki kötődésű, József Attila-díjas író új könyvének születéséhez némileg a megyei tanács épületében egykor látható emléktáblának is köze van. Az íróval beszélgettünk.

- Miért éppen Kádár lett az új regény főhőse? És miért éppen az a bizonyos hét nap, 1956 novemberében? Esetleg a legutóbbi regényed helyszínén, Fiumében jártál a szülőházánál, netán a szolnoki vonatkozások izgattak?

- A sztori évek óta a fejemben volt. Nagyjából azóta, hogy több mint 10 éve olvastam Huszár Tibor vaskos Kádár-életrajzát. Illetve nagyjából azzal egy időben láttam egy dokumentumfilmet is, amely Kádár hatalomra kerülésének a történetével foglalkozott. Körülbelül ezek miatt fogalmazódott meg bennem, hogy valamikor írni kéne erről. Az érdeklődés persze korábbi, hisz a rendszerváltás idején volt némi találgatás a körül, hogy mi is történhetett abban az 1956. novemberi egy hétben, amikor Kádár lényegében eltűnt szem elől, és mindössze egy rádióbeszédben nyilvánult meg november 4-én. Mostanra ezt az egy hetet nagyjából elég jól rekonstruálták a kutatók. Fiumében valóban jártam Kádár szülőházánál, helyesebben annak a kórháznak a helyén, ahol született, mert maga az épület már nem létezik. Szolnok pedig úgy jön a képbe, hogy gyerekkoromban többször láttam a megyei tanács épületében a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásáról szóló, azóta már nem létező emléktáblát, és hiába kérdezgettem a felnőtteket, nem nagyon tudták vagy nem akarták megmondani, hogy miről szól. Az emléktábla egyébként egy téves szövegértelmezés miatt lett mítoszépítő a szocializmus idején. A rajta lévő idézet ugyanis Kádár egy későbbi beszédéből származott, amit a szolnoki járműjavítóban mondott el, viszont azzal, hogy a tábla a megyei tanács lépcsőházának a falára került, olyan értelmet kapott, mintha Kádár abban az épületben alakított volna kormányt, holott szemtanúk visszaemlékezése szerint sose járt ott. Szóval az érdeklődés ilyen módon a részemről akár évtizedekre is visszanyúlik, de most jutottam el odáig, hogy megírjam.

- Elhelyezhető ez a történet a korábbi regényeid között? Nem Vérgróf, nem könnyűzene, talán a Focialista forradalom vagy a Kvarcóra hét dallama sorába illik?

- Nem akarom, de talán nem is az én dolgom elhelyezni. Se ezt, se a többi könyvemet. Maradjunk annyiban, hogy ez egy regény, hangsúlyosan az. Ha már mindenáron valahova tenni akarjuk, akkor tegyük a regények sorába. Föltétlenül oda.

- Mennyi benne a fikció és mennyi a valóság? Könyvtáraztál, sok mindent elolvastál vagy honnan a tények, amik a vázat adják? Tényleg szürke Pobedája volt Kádárnak 1956-ban?

- A könyv végén található egy szerzői jegyzet. Főleg angolszász regényekben láttam ilyeneket, amiben a szerző elmondja, hogy miféle forrásokból és mennyit merített. Mindig követendő példának találtam az effélét, ezért tartottam fontosnak alkalmazni jelen esetben is. Ott megtalálhatók a válaszok ezekre a kérdésekre. Amúgy igen, ha Kádár bármikor is Pobedával közlekedett, az nem fekete, hanem szürke lehetett. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a szovjetek fekete Pobedát nem exportáltak a baráti szocialista országokba, azt megtartották maguknak. Sok ilyen apró információ van elhelyezve a regényben.

- Na, jó, de ezt a pobedás dolgot honnan tudod, hisz ez alapvetően átértelmezi az ötvenes évekkel kapcsolatos autós "emlékeinket". Csak azért izgat, mert bár ez egy fikciós regény, de azért nagyon erős benne a valóság, amiben nem lehetett tévedni, különben hiteltelen a mese.

- A kollektív emlékezetben élő fekete, ávós Pobeda nem létezett. Az állami vezetőknek voltak Pobedáik, ám azok nem feketék voltak. Az államvédelemnek voltak fekete autóik, amik meg nem Pobedák voltak, hanem nyugati márkájúak. Nagy részük még a Horthy-korszakból vagy a rövid demokratikus periódusból maradt meg. Ezt konkrétan egy internetes cikkben olvastam évekkel ezelőtt, és amikor elkezdtem írni a regényt, beugrott. És, ha már a fekete-fehér válaszoknál járunk: természetesen sok mindennek utána olvastam vagy konzultáltam. Nyilván minél távolabb megyünk vissza a történelembe, annál kevesebbet tudunk, cserébe viszont az író jobban a fantáziájára hagyatkozhat. A közelebbi múlt esetében ez fordítva van. Az író azonban minden esetben úgy rakosgatja a valóság ismert elemeit, ahogy azt ő vagy a regény dramaturgiája megkívánja. A módszer ugyanaz, akkor is, ha Ramszesz vagy Kádár koráról írunk.

- Kádár soha nem beszélt erről a hét napról?

- Nem és a Szolnokon töltött időről sem. Legalábbis nyilvánosan nem.

- Mennyire fikció Kádár belső vívódásai, monológjai, amiket a regényben olvashatunk? Néha az az érzésem, hogy túl megengedő vagy vele, olykor egy vicces történelmi balek. Ez szándékos vagy én érzem rosszul?

- Ismét kihangsúlyoznám, hogy egy regényről, irodalmi alkotásról beszélünk, amire abban a bizonyos szerzői jegyzetben külön is kitérek. Ebből kifolyólag itt és most nem szeretném külön jellemezni Kádárt, remélhetőleg megteszi ezt helyettem a regény, illetve az abból szerzett benyomásai révén az olvasó. Lám, benned is kialakult a regény nyomán egy kép. Remélhetőleg másban is fog, akár olyan is, ami eltér a tiédtől.

- Nem kényes téma Kádár és 1956?

- A történelem mindig ingoványos. A klasszikus mondás szerint győztesek írják, és hát tény, hogy ugyanazokat az eseményeket képesek, hajlamosak és hajlandóak vagyunk kortól és helytől függően akár gyökeresen eltérő módon is értelmezni. Ez alól nyilván 1956 se kivétel. Kádárt viszont ideje már történelmi távlatokból szemlélni.

- De lehet Kádárt már így kezelni? Nem vagyunk még sokan, akik ?kortársai? voltunk?

- A dilemma az lehet, hogy hol kezdődik a történelem. Vagy éppen hol ér véget. Ez a regény azt ábrázolja, ahogy én most, kereken 60 évvel Nagy Imréék kivégzése után látom Kádárt. Egyébként nem én vagyok az első, aki Kádárból irodalmi figurát csinált. Az oroszoknál is van Sztálin-regény. A németek pedig jó tíz éve filmet forgattak Hitler utolsó napjairól.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Verik a Csányi Tónit
Ismét egy olyan képeslap, aminek nem a képes oldala a legérdekesebb. A szöveges oldala alapján pedig biztosak lehetünk abban, hogy feladója, élőben nem látta a Szolnoki Művésztelepet, amit Művészkert néven örökített meg a Barasits-féle lap.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Szolnoki guanó
Még néhány év és megnyitható az első szolnoki guanó bánya, így a város már nemcsak a műtrágya, de a magas foszfor- és nitrogéntartalmú, állati eredetű talajjavítóról is híres lehet. Addig már csak azt kell megoldani, hogy a Szapáry és a Kreutzer köz - egykori Sütő köz - sarkán megnyíló bánya ne fertőzze meg és pusztítsa ki a város lakosságát. Ám ettől nem igazán kell tartani, mert mind a helyi közterületesek, mind a közegészségügyi szervek hasonló módon tesznek madárürülék felhalmozódására a megyeszékhely közepén, mint maguk a szárnyasok. Büszkén jelenthetjük: Szolnokon ma még "sz@rnak, bajnak nincs gazdája", zavartalanul épülhetnek a guanó-hegyek.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Mit üzen egy tábla?
Szerényen húzódik meg a Gutenberg tér legrégebbi lakóházának falán az az emléktábla, amely a Rákóczi-szabadságharc egyik szolnoki eseményét idézi. Ha akarom, akár érdekes üzenete is lehetett 62 éve a táblának, ami előtt ma már nem nagyon emlékezik senki.

A Szoborpark további képei