Belenézni egy 100 éves tükörbe

- A regény alapján úgy tűnik, elképesztően ismered a 100 évvel ezelőtti Pestet. Mik a forrásaid? Térképeket, képeslapokat nézegetsz? Korabeli újságokat olvasol?

- Ez így mind együtt. A mostani Budapest, legalábbis a belvárosa, olyan látványosan nem különbözik a 100 évvel ezelőttitől. Az utcanevek olykor változtak a történelem kanyarjai nyomán, ám a város szerkezete az előző századforduló környékén alakult ki, és azoknak az épületeknek a többsége, amelyeket akkor emeltek, ma is állnak. A funkciók persze változnak. Én például olyan házban lakom, amelynek az alsó szintjén száz éve kávéház működött, Csáth Géza is megemlékezett róla a naplójában. Ma ugyanitt angol használt ruhát árulnak.

- Fontosnak tartod a történeteid környezetének hiteles ábrázolását?

- Persze, hiszen a környezet és az emberek hiteles ábrázolása is fontos. Az irodalom egyfajta tükör a világról. Ha nem lenne hiteles, akkor nem volna miért belenézni.

- Úgy tűnik, a korábbi regényeidhez hasonlóan, a Vörös, mint a vérben is nagyon sok a valós személy. Őket miért "alkalmazod"? Az új regényedben megjelenő Korvin vagy Szamuely valóban olyanok voltak, amilyennek leírod őket?

- Majdnem minden regényemben szerepelnek valós személyek. Egyrészt hitelesíthetik a történetet, másrészt közelebb hozhatják az adott kort és a helyzetet az olvasóhoz, ha olyan emberek bukkannak fel a regény lapjain, akiket ismerhet a történelemkönyvekből. Egyébiránt ez már az a korszak, amelynek nyomait fotográfiák és celluloidszalagok őrzik. Tudjuk, hogy nézett ki Korvin és Szamuely, vagy éppen hogy gesztikulált Kun Béla. Csak ki kell színezni a fekete-fehér filmkockákat.

- Ennek a regénynek a megírása, vagy a források olvasása tartott tovább?

- Az utóbbi évtizedben több könyvemben is visszatért ez a korszak, tágabb értelemben az előző századforduló környéke, amelyet kíméletlen ajtócsapódással zárt le a világháború és a forradalmak kora. Szóval az alapok megvoltak korábbról. Egyébként technikailag párhuzamosan szoktam csinálni a kutatást és az írást. Általában menet közben derül ki, hogy még minek kell utánanéznem. De olyan előfordul, hogy a könyv írása közben jelenik meg egy-újabb szakirodalom, kutatási eredmény, amely nyomán én is bővíthetem a regény által kínált összképet.

- Mennyire valós a Vörös, mint a vér két főszereplője?

- Ilyen formában nem léteztek. Minták voltak, akikből az alakjaikat összegyúrtam. De egy regény esetében nem föltétlen az a legfontosabb, hogy ez vagy az létezett-e, ez kicsit bulváros megközelítés.

- Ebben az esetben a sztori izgatott, vagy, hogy 1919-ről írj regényt?

- Nyilván a közelgő, illetve azóta már be is következett évforduló is szerepet játszott. Tíz éve egyszer már nekiszaladtam a kommünnek (Az élcsapat, Pont, 2009), de az más szemszögből, a népbiztosok irányából közelítette meg a dolgot. Most viszont csak néhány napot ragadtam ki az akkori korszakból, és azt szerettem volna láttatni, hogy az utca embere hogyan élte meg azt az időszakot. A Tanácsköztársaság a magyar történelem egyik speciális "pillanata". Annak idején nekünk az iskolában büszkén emlegették, hogy Szolnokon 134 napig tartott, ami országosan 133 nap volt. Ez mondjuk, nem tudom, hogy jött ki, mert Szolnok 1919 márciusa és augusztusa között olykor gazdát cserélt, frontváros volt, hol bejöttek a románok, hol kiverte őket a Vörös Hadsereg, vagy az antant hátrébb parancsolta őket. Közben a nagyszüleim falujában az öregek meg arról meséltek, hova menekültek, amikor befutottak Szamuely terrorlegényei.

- Miért izgat a történelmi regény, mint műfaj?

- A történelmi érdeklődésem miatt, amit, ha már nem lettem történész, talán így élhetek ki a leginkább. Különben is szeretek utazni, korokban is, és minden regény egy utazás. Időutazás is egyben.

- A korábbi történelmi regényedről, a Fiumei cápáról is nagyon sokat hallani még. Jól láttam, hogy a napokban jelent meg horvátul? Milyen a fogadtatása Fiumében?

- A rijekai Studio TiM Kiadó adta ki, Pataki Angéla fordításában. Érdekes, hogy bár a város kétszer fél évszázadig Magyarországhoz tartozott, sőt a mai formája jószerivel 1868 és 1918 között alakult ki, a helyiek tudatában kevésbé van benne a magyar múlt, mint mondjuk az olasz. Talán a "Rijekci morski pas" (ez a horvát címe) kicsit gazdagítja majd a képet. Jövőre amúgy Rijeka Európa kulturális fővárosa lesz, azt remélem, hogy ez a regény is valamelyest tovább színesíti a város amúgy is lenyűgöző kulturális lüktetését.

- Kérdezném, hogy min dolgozol most, de erre mindig homályos választ adsz. De azért rákérdezek. Szóval?

- Konkrétan egy non-fiction művet írok. Lehet, hogy hamarosan jön is belőle részlet valahol. Irodalmár mivoltomat persze nem tudom megtagadni, szóval nem afféle száraz szakkönyv lesz. Nem lesznek benne se molekulaképletek, se több-ismeretlenes egyenletek.

- A Vörös, mint a vérnek még nem volt szolnoki bemutatója, dedikálása.

- Ez sose rajtam múlik. Amikor hívnak, mindig örömmel megyek. Legutóbb november 29-én voltam Szolnokon, csináltunk egy szerintem jól sikerült magyar órát a Vargában, meg egy író-olvasó találkozót a könyvtárban. Szolnokra első szóra megyek. Ott a labda.