Kérdezem
A '86-os trauma feldolgozása
2020. március 17.
A szolnoki Tisza-hídon, Csábi József egykori válogatott futballistával, a MÁV FC vezetőedzőjével sétálva vetődött fel Benedek Szabolcsban, hogy megírja annak a magyar válogatottnak a történetét, amelyik utoljára jutott ki VB-re. A korrajzzá lett könyvről a szerzővel beszélgettünk.
- Próbálom a Ballada egy csapatról című új könyved műfaját meghatározni, hiszen nem egy klasszikus regény. Talán riportkönyv? Minek mondanád?
- Riportkönyvnek semmiképpen. Ha be akarjuk tuszkolni egy skatulyába, akkor esetleg ismeretterjesztő mű. A pontosabb meghatározás pedig ott van az alcímben: a 1986-os válogatott története. Vagyis annak a magyar futballválogatottnak a sztorija, amely mindeddig utoljára szerepelt világbajnokságon, és előtte, 1983-1986 között végigverte a fél világot. Mindezt beleillesztve a korabeli, Janus-arcú, skizofrén, késő Kádár-kori miliőbe, a bécsi bevásárlásoktól az utolsó igazi MSZMP-kongresszuson és a tragikus véget ért szépségkirálynő-választáson át Csernobilig.
- Te találtad ki a témát vagy felkérésre írtad?
- Saját ötlet volt, aminek van némi szolnoki vonatkozása is. Másfél éve gyalogoltunk át a szolnoki Tisza-hídon Csábi Józseffel - egykori válogatott futballista, volt szövetségi kapitány, most a Szolnoki MÁV vezetőedzője -, és erről a bizonyos nyolcvanas évekbeli válogatottról beszélgettünk. Neki mondtam először, hogy lehet, írnék erről a csapatról egy könyvet. Ő pedig biztatott. A sztori, a Mexikói világbajnokságon a szovjetektől elszenvedett 6 gólos vereség sok mindenkit foglalkoztat a mai napig. Főleg, hogy miként és miért zuhanhatott az a csapat a csúcsról percek alatt a mélybe.
- Egykorúak vagyunk, mindkettőnkben él ez a bizonyos 0-6-os mexikói trauma. Azóta hordozod magadban, hogy majd írsz róla?
- Az akkori traumára természetesen emlékszem. A szovjetek elleni 0-6 egyike a magyar futball legtöbbet emlegetett mérkőzéseinek. Azt a csapatot szerettem, a játékosait és a kapitányát is. Sokáig nem gondoltam könyvírásra. A Csábi Józsival folytatott beszélgetés után még egy másik dolog adta meg a lökést: Esterházy Mártonnak a tavaly februári Élet és Irodalomban megjelent interjúja. Akkor határoztam el, hogy ezt a könyvet tényleg megírom.
- Van összefüggés e mostani könyv és a Focialista forradalom című regényed között? Azzal együtt, hogy az egy klasszikus, fikciós mű.
- Mindkettő egy vereség utáni traumát mesél el. A különbség az, hogy az 1954-es vb-döntőt valóban a világ legjobb csapata vesztette el, a reakciók, amelyek utána következtek, reálisnak mondhatók. Viszont 1986-ban egy szürreálisan felfokozott elvárás előzte meg a magyar válogatott vb-szereplését. Annak is próbáltam utánajárni, hogyan és miért alakult ki ez a csodavárás. És még egy könyvemet említeném, A kvarcóra hét dallama című regényemet, amely ugyancsak a nyolcvanas évek közepének meghasonlott világáról szól.
- Ennek a könyvnek az írását nem lehetett titokban tartani, hiszen sokakkal beszéltél, anyagokat gyűjtöttél. Mit szólt a sportújságíró szakma vagy focis közösség?
- Fogalmam sincs, mit szóltak vagy szólnak hozzá. Nem foglalkoztatott. Tény, hogy megmártóztam kicsit a futball világában, kaland és élmény volt, megannyi tapasztalattal. Kívülállóként talán egyszerűbb is volt realistának és elfogulatlannak maradni.
- Mennyi kutatómunka van ebben a könyvben? Mindent sikerült beszerezni, vagy van, amiről tudod, hogy létezik, de nem kaptad meg?
- Sok korabeli újságot és könyvet elolvastam. Videókat néztem a neten, beszélgettem egykori szereplőkkel. Egy dolognak nem tudtam semmilyen szinten a nyomára bukkanni. Hogy az 1984-es bundabotrány nyomán miért pont azok lettek a bűnbakok, akiket végül megtettek erre a szerepre. Ezt az akkori lapok természetesen nem írták meg, és azóta sem derült ki a nyilvánosság számára. Pletykákat persze hallottam, de azok egy része ellenőrizhetetlen, más része meg nem nyilvános információ.
- Van olyan, akivel nagyon szerettél volna beszélni, de nem állt kötélnek?
- Voltak olyan egykori szereplők, futballisták, akik köszönték szépen az érdeklődést, de nem kívántak erről a témáról beszélgetni. Egyébként ők is nagyon udvariasan és kedvesen viszonyultak a kérdéshez. A többiek meg végképp, akikkel tudtam beszélgetni. Nagyszerű embereket ismertem meg, túl azon, hogy valamikor a bálványaim voltak.
- Mi volt a célod a könyvvel? Magadnak akartad megmagyarázni, a kortársaknak, vagy csak izgatott az a vereség?
- Izgatott.
- A Facebook-on látom, hogy egyre többen olvassák a könyved, sok e témában érintett ember. Milyen a fogadtatása?
- Alapvetően jó. Annak különösen örülök, hogy az érintettek, akikről szó van benne, szívesen fogadták.
Album

Látszik a Szabadság tér 1.
A szolnoki Szabadság térről meglehetősen sok képeslap maradt ránk, ám ezek között viszonylag kevés az olyan, amin a 1-es számú - ma már nem létező - ház is látszik. Két ügyvéd lapváltásának, na meg Bakos István különleges nézőpontú képeslapjának köszönhető a ritka kivétel.
AKB

MÁV álláspont
A szolnoki vasútállomás 1-es vágánya mellett lévő táblára festett felszólítást tekinthetjük a Magyar Államvasutak hivatalos álláspontjának vagy új szlogenjének. Mert ugye az elég valószínűtlen, hogy az elmúlt 4 hónapban nem járt arra vasutas, vasúti vezető, és nem tudott volna intézkedni a mocsok eltüntetéséről. Szolnokra is szégyen, hogy a város egyik kapujában így hirdetik az állami vállalat immár hivatalosnak tekinthető álláspontját.
SzoborPark

A Közgé névadójának emléke
Szolnok második legrégebben működő középiskolája 1955 óta viseli a reformkor akadémikus mérnökének a nevét. Szobra hatvan vagy hatvanegy éve áll a lassan hetvenéves épület előtt. Alkotója idén hunyt el. Majdnem egyidős volt az iskolával.