Kérdezem

A '86-os trauma feldolgozása

2020. március 17.

A szolnoki Tisza-hídon, Csábi József egykori válogatott futballistával, a MÁV FC vezetőedzőjével sétálva vetődött fel Benedek Szabolcsban, hogy megírja annak a magyar válogatottnak a történetét, amelyik utoljára jutott ki VB-re. A korrajzzá lett könyvről a szerzővel beszélgettünk.

- Próbálom a Ballada egy csapatról című új könyved műfaját meghatározni, hiszen nem egy klasszikus regény. Talán riportkönyv? Minek mondanád?

- Riportkönyvnek semmiképpen. Ha be akarjuk tuszkolni egy skatulyába, akkor esetleg ismeretterjesztő mű. A pontosabb meghatározás pedig ott van az alcímben: a 1986-os válogatott története. Vagyis annak a magyar futballválogatottnak a sztorija, amely mindeddig utoljára szerepelt világbajnokságon, és előtte, 1983-1986 között végigverte a fél világot. Mindezt beleillesztve a korabeli, Janus-arcú, skizofrén, késő Kádár-kori miliőbe, a bécsi bevásárlásoktól az utolsó igazi MSZMP-kongresszuson és a tragikus véget ért szépségkirálynő-választáson át Csernobilig.

- Te találtad ki a témát vagy felkérésre írtad?

- Saját ötlet volt, aminek van némi szolnoki vonatkozása is. Másfél éve gyalogoltunk át a szolnoki Tisza-hídon Csábi Józseffel - egykori válogatott futballista, volt szövetségi kapitány, most a Szolnoki MÁV vezetőedzője -, és erről a bizonyos nyolcvanas évekbeli válogatottról beszélgettünk. Neki mondtam először, hogy lehet, írnék erről a csapatról egy könyvet. Ő pedig biztatott. A sztori, a Mexikói világbajnokságon a szovjetektől elszenvedett 6 gólos vereség sok mindenkit foglalkoztat a mai napig. Főleg, hogy miként és miért zuhanhatott az a csapat a csúcsról percek alatt a mélybe.

- Egykorúak vagyunk, mindkettőnkben él ez a bizonyos 0-6-os mexikói trauma. Azóta hordozod magadban, hogy majd írsz róla?

- Az akkori traumára természetesen emlékszem. A szovjetek elleni 0-6 egyike a magyar futball legtöbbet emlegetett mérkőzéseinek. Azt a csapatot szerettem, a játékosait és a kapitányát is. Sokáig nem gondoltam könyvírásra. A Csábi Józsival folytatott beszélgetés után még egy másik dolog adta meg a lökést: Esterházy Mártonnak a tavaly februári Élet és Irodalomban megjelent interjúja. Akkor határoztam el, hogy ezt a könyvet tényleg megírom.

- Van összefüggés e mostani könyv és a Focialista forradalom című regényed között? Azzal együtt, hogy az egy klasszikus, fikciós mű.

- Mindkettő egy vereség utáni traumát mesél el. A különbség az, hogy az 1954-es vb-döntőt valóban a világ legjobb csapata vesztette el, a reakciók, amelyek utána következtek, reálisnak mondhatók. Viszont 1986-ban egy szürreálisan felfokozott elvárás előzte meg a magyar válogatott vb-szereplését. Annak is próbáltam utánajárni, hogyan és miért alakult ki ez a csodavárás. És még egy könyvemet említeném, A kvarcóra hét dallama című regényemet, amely ugyancsak a nyolcvanas évek közepének meghasonlott világáról szól.

- Ennek a könyvnek az írását nem lehetett titokban tartani, hiszen sokakkal beszéltél, anyagokat gyűjtöttél. Mit szólt a sportújságíró szakma vagy focis közösség?

- Fogalmam sincs, mit szóltak vagy szólnak hozzá. Nem foglalkoztatott. Tény, hogy megmártóztam kicsit a futball világában, kaland és élmény volt, megannyi tapasztalattal. Kívülállóként talán egyszerűbb is volt realistának és elfogulatlannak maradni.

- Mennyi kutatómunka van ebben a könyvben? Mindent sikerült beszerezni, vagy van, amiről tudod, hogy létezik, de nem kaptad meg?

- Sok korabeli újságot és könyvet elolvastam. Videókat néztem a neten, beszélgettem egykori szereplőkkel. Egy dolognak nem tudtam semmilyen szinten a nyomára bukkanni. Hogy az 1984-es bundabotrány nyomán miért pont azok lettek a bűnbakok, akiket végül megtettek erre a szerepre. Ezt az akkori lapok természetesen nem írták meg, és azóta sem derült ki a nyilvánosság számára. Pletykákat persze hallottam, de azok egy része ellenőrizhetetlen, más része meg nem nyilvános információ.

- Van olyan, akivel nagyon szerettél volna beszélni, de nem állt kötélnek?

- Voltak olyan egykori szereplők, futballisták, akik köszönték szépen az érdeklődést, de nem kívántak erről a témáról beszélgetni. Egyébként ők is nagyon udvariasan és kedvesen viszonyultak a kérdéshez. A többiek meg végképp, akikkel tudtam beszélgetni. Nagyszerű embereket ismertem meg, túl azon, hogy valamikor a bálványaim voltak.

- Mi volt a célod a könyvvel? Magadnak akartad megmagyarázni, a kortársaknak, vagy csak izgatott az a vereség?

- Izgatott.

- A Facebook-on látom, hogy egyre többen olvassák a könyved, sok e témában érintett ember. Milyen a fogadtatása?

- Alapvetően jó. Annak különösen örülök, hogy az érintettek, akikről szó van benne, szívesen fogadták.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Eltűnt Szolnokot őrző nem ritka kép
A napokban került fel az egyik közösségi oldalra ez a fotó, mint ritkán látható szolnoki kép. A mai Szapáry és Baross utca torkolatát 1962-63 körül ábrázoló képeslapban azonban nem az az érdekes, hogy szerintem tízezres példányszámban jelent meg egykor, hanem az a sok apró részlet, amiket megőrzött.

Az Album további képei
 

AKB

Az ott egy lyuk
A Szentháromság térrel szemben, az egykori kőolajos klub előtt, egy elég forgalmas járda mellett. Több hete tető és figyelmeztetés nélkül. Áldozatra várva. A szerencsében bízva. Hogy mire valók a közterület-felügyelők Szolnokon, régóta nem tudom. Hogy miért nincs gazdája az utcáknak, jó ideje nem értem. Hogy mire való egy önkormányzati képviselő, azt biztos félreértem. Miként a gondatlan veszélyeztetést is. Tehát az ott egy veszélyes lyuk. Én szóltam.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A sétány vasmacskája
A Tiszaparti gimnázium sarkánál immár 12 éve áll egy vasmacska vagy, ha úgy jobban hangzik, egy horgony. Előtte kis tábla hirdeti, hogy kinek az adománya. Ennél többet azonban eddig nem találtam a műtárgyról, így csak találgatni tudok a Szigony utcai horgonyról.

A Szoborpark további képei