Kérdezem

A '86-os trauma feldolgozása

2020. március 17.

A szolnoki Tisza-hídon, Csábi József egykori válogatott futballistával, a MÁV FC vezetőedzőjével sétálva vetődött fel Benedek Szabolcsban, hogy megírja annak a magyar válogatottnak a történetét, amelyik utoljára jutott ki VB-re. A korrajzzá lett könyvről a szerzővel beszélgettünk.

- Próbálom a Ballada egy csapatról című új könyved műfaját meghatározni, hiszen nem egy klasszikus regény. Talán riportkönyv? Minek mondanád?

- Riportkönyvnek semmiképpen. Ha be akarjuk tuszkolni egy skatulyába, akkor esetleg ismeretterjesztő mű. A pontosabb meghatározás pedig ott van az alcímben: a 1986-os válogatott története. Vagyis annak a magyar futballválogatottnak a sztorija, amely mindeddig utoljára szerepelt világbajnokságon, és előtte, 1983-1986 között végigverte a fél világot. Mindezt beleillesztve a korabeli, Janus-arcú, skizofrén, késő Kádár-kori miliőbe, a bécsi bevásárlásoktól az utolsó igazi MSZMP-kongresszuson és a tragikus véget ért szépségkirálynő-választáson át Csernobilig.

- Te találtad ki a témát vagy felkérésre írtad?

- Saját ötlet volt, aminek van némi szolnoki vonatkozása is. Másfél éve gyalogoltunk át a szolnoki Tisza-hídon Csábi Józseffel - egykori válogatott futballista, volt szövetségi kapitány, most a Szolnoki MÁV vezetőedzője -, és erről a bizonyos nyolcvanas évekbeli válogatottról beszélgettünk. Neki mondtam először, hogy lehet, írnék erről a csapatról egy könyvet. Ő pedig biztatott. A sztori, a Mexikói világbajnokságon a szovjetektől elszenvedett 6 gólos vereség sok mindenkit foglalkoztat a mai napig. Főleg, hogy miként és miért zuhanhatott az a csapat a csúcsról percek alatt a mélybe.

- Egykorúak vagyunk, mindkettőnkben él ez a bizonyos 0-6-os mexikói trauma. Azóta hordozod magadban, hogy majd írsz róla?

- Az akkori traumára természetesen emlékszem. A szovjetek elleni 0-6 egyike a magyar futball legtöbbet emlegetett mérkőzéseinek. Azt a csapatot szerettem, a játékosait és a kapitányát is. Sokáig nem gondoltam könyvírásra. A Csábi Józsival folytatott beszélgetés után még egy másik dolog adta meg a lökést: Esterházy Mártonnak a tavaly februári Élet és Irodalomban megjelent interjúja. Akkor határoztam el, hogy ezt a könyvet tényleg megírom.

- Van összefüggés e mostani könyv és a Focialista forradalom című regényed között? Azzal együtt, hogy az egy klasszikus, fikciós mű.

- Mindkettő egy vereség utáni traumát mesél el. A különbség az, hogy az 1954-es vb-döntőt valóban a világ legjobb csapata vesztette el, a reakciók, amelyek utána következtek, reálisnak mondhatók. Viszont 1986-ban egy szürreálisan felfokozott elvárás előzte meg a magyar válogatott vb-szereplését. Annak is próbáltam utánajárni, hogyan és miért alakult ki ez a csodavárás. És még egy könyvemet említeném, A kvarcóra hét dallama című regényemet, amely ugyancsak a nyolcvanas évek közepének meghasonlott világáról szól.

- Ennek a könyvnek az írását nem lehetett titokban tartani, hiszen sokakkal beszéltél, anyagokat gyűjtöttél. Mit szólt a sportújságíró szakma vagy focis közösség?

- Fogalmam sincs, mit szóltak vagy szólnak hozzá. Nem foglalkoztatott. Tény, hogy megmártóztam kicsit a futball világában, kaland és élmény volt, megannyi tapasztalattal. Kívülállóként talán egyszerűbb is volt realistának és elfogulatlannak maradni.

- Mennyi kutatómunka van ebben a könyvben? Mindent sikerült beszerezni, vagy van, amiről tudod, hogy létezik, de nem kaptad meg?

- Sok korabeli újságot és könyvet elolvastam. Videókat néztem a neten, beszélgettem egykori szereplőkkel. Egy dolognak nem tudtam semmilyen szinten a nyomára bukkanni. Hogy az 1984-es bundabotrány nyomán miért pont azok lettek a bűnbakok, akiket végül megtettek erre a szerepre. Ezt az akkori lapok természetesen nem írták meg, és azóta sem derült ki a nyilvánosság számára. Pletykákat persze hallottam, de azok egy része ellenőrizhetetlen, más része meg nem nyilvános információ.

- Van olyan, akivel nagyon szerettél volna beszélni, de nem állt kötélnek?

- Voltak olyan egykori szereplők, futballisták, akik köszönték szépen az érdeklődést, de nem kívántak erről a témáról beszélgetni. Egyébként ők is nagyon udvariasan és kedvesen viszonyultak a kérdéshez. A többiek meg végképp, akikkel tudtam beszélgetni. Nagyszerű embereket ismertem meg, túl azon, hogy valamikor a bálványaim voltak.

- Mi volt a célod a könyvvel? Magadnak akartad megmagyarázni, a kortársaknak, vagy csak izgatott az a vereség?

- Izgatott.

- A Facebook-on látom, hogy egyre többen olvassák a könyved, sok e témában érintett ember. Milyen a fogadtatása?

- Alapvetően jó. Annak különösen örülök, hogy az érintettek, akikről szó van benne, szívesen fogadták.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Békebeli Szolnok
A Hatvanasként emlegetett ABC előtt, talán a mai zebra környékén állhatott a fotós, aki - szerintem - a húszas évek második felében megörökítette az akkori Gorove, jelenleg Kossuth Lajos utcát, és ezzel számtalan érdekes, apróságot hagyott ránk.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Plakátmagány
Beruházni, kivitelezni nagyon tudunk. Működtetni már nem annyira. Néhány évvel ezelőtt viszonylag esztétikus hirdetőtáblák kerültek a Szapáry út megújult burkolatára. Hogy milyen pénzből, mára nem érdekes. Az azonban érdekelne, kié lehet ez a néhány hirdetőtábla. Kit nem zavar, hogy hónapos plakátok rohadnak rajtuk? Ki nem veszi észre, hogy van, amelyikre vállalhatatlan kiegészítések kerültek? Szolnok közepén. Vagy ezek magányos plakáthelyek, gazdátlan plakátokkal? Kellemetlen ez a tulajdonosra, a hirdetőkre, a plakátokon szereplőkre, de ránk, szolnokiakra nézve is.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A legszolnokibb költő emlékezete
A Szabadság tér 2. szám alatti ház falán egy olyan nagyszerű szolnokira emlékeztet a lassan tízéves tábla, aki nemcsak költőként, közéleti személyiségként, de a legnehezebb időkben emberként is példát mutatott. És a kommunizmus egyfajta áldozataként fejezte be életét.

A Szoborpark további képei