[Helyszínelő]

Csak a tengerpart hiányzik

2023. április 03.

A vargányás rizottójukra éppúgy nem találok szavakat, mint a paradicsomlevesnek nevezett élményükre. A pizzájuk meg a legjobb olasz emlékeket hívta elő, már tényleg csak a tengerpart hiányzott. Most még nehezen megközelíthető, pedig sugárútnak kellene vezetnie az Amo la Pizza-hoz.

Még mielőtt az asztali örömökről kezdenék áradozni, szánjuk néhány sort a március végén megnyílt új, szolnoki, olasz étterem, az Amo la Pizza elhelyezkedésére. Félreértés ne essék, de a néhai IV. kerületünk - a régi térképeken Lengyel-telep és Cigányváros - kis túlzással Szolnoknak olyan része, mint az olasz városok kikötőinek a környéke. Kell fantázia és a jövőbe vetett hit ahhoz, hogy meglássuk benn a lehetőséget. Amennyiben csupán sima üzleti megfontolások vezették volna az Amo la Pizza kitalálóit, akkor egészen biztos, hogy nem itt nyitnak nápolyi gyökerű éttermet, sőt, ha tanácsadókra hallgatnak, akkor is messzire viszik a kemencéjüket. Ám úgy tűnik, valami más vezette őket: a hatalmas szívük vagy az álmaik. Ezért pedig hálás lehetne nekik nemcsak a környék, de az egész város is - mondjuk, egy normális parkolóval. Egy ilyen hely ugyanis felértékeli a környéket azzal, hogy hitet tesz mellette. ("Ki fog ez épülni!")

Szóval, ha nemcsak olaszosat, de valami igazán jót és különlegeset is akarnak enni Szolnokon, akkor a Szántó körúton induljanak el, aztán a Meki és az osztrák benzinkút, meg az alkatrészkereskedők után kanyarodjanak jobbra, és a Tomory Pál utcában megtalálják az új olasz éttermet. Aminek még mindig ne beszéljünk a kínálatáról, merthogy a belső, a dizájn is megér egy másik "misét". Ez nem oda lett kenve, hogy "nesztek, ez az olasz"! Nem! Ezt az utolsó szögig megálmodták, végig gondolták, és szeretettel megépítették. Nem tolakodó ízléssel, nem túltolt modernséggel, hanem egyszerűen csak szépen, praktikusan és kényelmesen. Például a földszinti asztalokhoz választott székek az íves támlájuk, a háttartásuk miatt is kiemelendők.

Persze tudom, hogy a ma még fura helyválasztás és a kellemes belső tér semmit se érne a megfelelő konyha és személyzet nélkül. Miként azzal is tisztában vagyok, hogy az elképesztő asztali örömök a dizájnt is képesek szebbé tenni. De mindez lényegtelen, hiszen sokkal fontosabb, hogy az Amo la Pizza nem egy üzletileg felépített olasz életérzés, hanem valóban egy cseppnyi Olaszország Szolnokon. Nem átverés, nem csalódás, hanem per pillanat maga a csoda. Igaz, engem már azzal levettek a lábamról, hogy a hűtőjükben a több mint húsz éve megszeretett, de csak az olasz tengerparton kapható üdítő is megtalálható.

Ezeknél azonban fontosabb mindaz, ami az asztalra kerül. Először is egy vállalható összeállítású, kellő tételszámú, valóban olasz étlap (egy kivétellel, de erről még később). Levesük például csak egy van, de esküszöm, ne menjen oda, aki azt nem kóstolja meg. A legforróbb nyarak, legédesebb paradicsomjai köszönnek vissza a tányérból, ahol levesnek nem is nevezhető állagban tobzódik a valóban inkább gyümölcsnek, mintsem zöldségnek tekinthető csoda. Ehhez képest március végén persze haloványabb volt a paradicsomos bruschetta-juk, bár benne a nyár ígérete.

Egy ilyen helyen elsőre persze pizzát kell enni, és a tésztájukról ki merem jelenteni, hasonló jelenleg nincs Szolnokon. Ez nekem Olaszország, a tenger és a nyár, azaz majdhogynem tök mindegy, milyen feltéttel rendeltem. Ám az biztos, hogy legközelebb vargányás rizottót kérek, amibe ezúttal csak beleeszegetni tudtam, de teljesen elképedtem. Nem találok szavakat rá, mert az, hogy finom, az kevés. Most annyit tudok rá mondani: eszméletlen. És persze a desszert sem maradhatott ki: citromos habbal töltött profiterol. Jaj! A pokolba vezető út jó séfekkel van szegélyezve.

Az Amo la Pizza újra csak azt mondatja velem, hogy van remény, Szolnok még mindig nem veszett el. Az a város ugyanis, ahol vannak ilyen hely létrehozására vállalkozók, akik a pénzüket tényleg valami kis helyi csodába fektetik, és láthatóan nem a máról-holnapra való meggazdagodás a cél, meg a lenyúlás vezérli őket, az a város nem veszhet el. Főleg, ha példát vesznek róluk. Mert azt véssük fel: nyílt egy olasz étterem, ahol az olasz desszertek mellett az étlapon ott a Szolnoki habos isler is, aminek minden helyi étterem kínálatában folyamatosan szerepelnie kellene.

Sok sikert! Kitartást! Én már tudom, hogy mikor megyek legközelebb.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Ugyanaz kétszer
A Kossuth teret ma Nyugat felől lezáró társasház számtalan fotón és képeslapon feltűnik. Természetesen nem szépsége vagy különlegessége, inkább a helye miatt. Nekem is van két olyan lapom, amelyek szinte ugyanabból a szögből ábrázolják, ám különböző időpontban.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Apró figyelmetlenség
Mikor lettünk beoltva gondolkodás ellen? Egy rendelő felújítása mindig öröm. Szandaszőlősön is. A bekerítést ugyan meg tudom érteni, de van vele problémám. Adott esetben a bezárt kerítéskapu és a bejárati ajtó közötti távolság. Merthogy felújítás ide, drága beruházás oda, maradtak az ajtóra ragasztott tacepaók. Rajtuk a rendelési idővel. Ami a kerítésen túlról elolvashatatlan. Ha már kerítésre futotta, egy vállalható hirdetőtábla sokba került volna? Apró, de hasznos figyelmesség lenne.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Lefegyverzett, utált, megszokott
Az első határozattól a szobor avatásáig közel négy év telt el. A hatvan évvel ezelőtti átadó után még évekkel is írtak arról, hogy a szolnokiaknak mennyire nem tetszik a Kovács Ferenc Kossuth téren felállított Munkásmozgalmi emlékműve. Aztán megszoktuk. 27 évig állt. A talapzata meg 2+17-ig.

A Szoborpark további képei