[Helyszínelő]

Ajándékok a Zagyvából

2017. október 25.

A pulttól az utcára kígyózós sorokat elnézve, minden héten lehetne írni a Zagyva cukrászdáról, sokak számára a családi ebédek és ünnepek megkerülhetetlen pontjáról. Ahol nem ülnek a babérokon: hajtanak, gondolkodnak. És micsoda aprósütemény-sorozatot alkottak már megint?

Minden településnek megvan "A cukrászdája". A szerencsésebb városoknak ráadásul nem is egy, így valóban fontos ügyek mentén is lehetnek megosztottak a lakók. Én például, ha amolyan békebeli hangulatú helyre akarok beülni, akkor nem a Tallinn városrészbe, a Zagyva-partra indulok. Ha viszont valahová sütit kell vinni, vagy csak kedvem támad egy kis vállalható bűnözésre, akkor kétség nem férhet az irányhoz. Az sem tántorít el, hogy az autót egyre messzebb tudom lerakni, és abban is biztos lehetek, hogy valahol az épület előtt kígyózó sor végére tudok majd beállni. Ennyi erőfeszítést a jóért? Bármikor.

Egyébként be kell vallanom, szeretek a Zagyva cukrászda előtt, aztán a szűk folyosón és főleg bent a süteményes pultok előtt várakozni. Először is azért, mert talán ma már ez az egyetlen hely az országban, ahol mindenki egyenlő, nincsenek kiváltságosok, csókosok, fontosabb emberek. Legalábbis lassan negyedszázada nem tudok olyan pillanatot felidézni, hogy bárkit a sort megkerülve szolgáltak volna ki. Amit a vevők 99,9% tudomásul is vesz, a helyezkedő paraziták meg nem hiányoznak senkinek. Bármikor állok ott a sorban, mindig az jut az eszembe, hogy talán menne ez nekünk máshol is, csak akarni kellene.

A süteményes pultoknál pedig nem a kínálatnak szoktam hódolni. Hanem a személyzet munkájának. Nem tudom, hogy a tulajdonos mivel varázsolja el őket, hogyan veszi rá sokukat évtizedek óta erre a pörgésre. Az azonban biztos, hogy nincs az országban másik hely, ahol ilyen profin, ennyire gyorsan és mindig kedvesen, többségében ugyanazokkal az arcokkal találkozva szolgálnak ki. Ha nem félteném a hely "nyugalmát", simán azt mondanám, hogy bármilyen csapatépítő, munkaerős fejlesztő és egyéb hókuszpókusz helyett itt tanulhatnának a legtöbbet bármelyik cég vagy intézmény vezetői és munkatársai. Mert lehet, hogy a háttérben olykor megbicsaklik valami, de a vevő előtt már minden tökéletes. És amikor valamiért fizetek, nekem csak ez számít.

Meg persze a termék is. Amit a Zagyva cukrászda esetében lehetetlenség végig venni. Van olyan fagyi - sajnos csak nyáron -, amit kizárólag itt eszek, olyan apró sós, amit máshol meg nem vennék, és olyan krémes sütemények, amelyek csak innen kerülhetnek az asztalra. Holott ez egy nagyon veszélyes hozzáállás, hiszen konzervatívvá tesz. Ám a Zagyva még engem is képes kibillenteni a megszokotthoz való ragaszkodásomból. Mert micsoda édes, apró kockákat alkottak már megint?

Lehet, hogy ezekkel az édes kockákkal úgy vagyok, mint az újszülött a viccekkel. Csak pár hete vettem észre őket, de mint egy először hallott jó poénhoz, időről időre visszatérek. Mert az nem kifejezés, hogy jók, de örömmel töltenek el. A szilvás marcipános rétegekben robbanó íz orgia. A kinderes a kisadagban vállalható bűn. A grillázs tetejű az elegáns tartózkodás. A narancsos a kiindulópont, amihez az összes többit igazítom. A cherrys a krémes kikacsintás. A kókuszos pedig gyerekkorom megidézése. Csak egy tortaszeletnyi a hat kis kocka együtt. De mint egy igényes svédasztal, ahol minden ott van piciben, mindenből lehet csipegetni, és úgy telhet el az ember, hogy közben ezerfelé járt. Hát mi ez, ha nem a kreativitás, a gondolkodás, a cukrászművészet győzelme? Az őszi Szolnok legnagyobb ajándéka.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

105 éves délután a Kossuth téren
Úgy sejtem, hogy Szolnok főteréről készült a legtöbb képeslap a második világháború előtt. Nem véletlen, hogy évente legalább egy a blogSzolnok Album rovatában is feltűnik. Most például ez az 1911-ben postázott, valószínűleg egy hétköznap délután készített fotót használó lap.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Küry Albert közterületi emléktáblája
Születésének 150. évfordulóján leplezték le dr. Küry Albert, Jász-Nagykun-Szolnok megye utolsó Monarchiabeli alispánjának emléktábláját annak a háznak az utcafrontján, ahol hivatalától megválva, élete utolsó éveit töltötte. A Madách utca 49. szám alatti emléktábla felavatásában nem kis szerep jutott a háza mai lakójának.

A Szoborpark további képei