Kockázatok és mellékhatások

(Nyári ismétlés: ez az írás 2022. május 11-én jelent meg először.)

- Hová köt az első mozis élményed?

- Szolnokhoz, a Nemzeti mozihoz. Négy éves lehettem, és nemcsak a filmre emlékszem, de arra a különleges alkalomra is, hogy a szüleimmel este Újszászról bejövünk moziba. Leginkább a hatalmas vászon meg az maradt meg, hogy egy mesefilm ilyen hosszú is lehet.

- Ez döntötte el a sorsodat?

- Nem. Pár évvel később láttam az E. T.-t, és utána elkezdtem a szüleimet kérdezgetni, akik mondták, hogy vannak emberek, akiknek az a dolguk, hogy ilyen történeteket kitaláljanak, aztán azokból filmeket készítsenek. Azt hiszem, akkor kattant be nálam a film, vagy a filmkészítés. Elég kreatív voltam, jól rajzoltam, a képzelőerőmmel sem volt gond. Kovács Zoltán barátommal általános iskolában mindig valami alkotáson járt az eszünk, dalokat szereztünk, iskolaújságot szerkesztettünk, történeteket írtunk és VHS kamerával kisfilmeket forgattunk. Neki aztán a zene maradt meg, nekem pedig a filmezés.

- Hogyan vezetett az út Újszászról a valódi filmes szakma felé?

- Nyíregyházára jártam középiskolába. Ott tagja lettem a Nyíri Amatőr Filmklubnak, ahol erősen hatvan fölötti volt az átlagéletkor, és a nagy öregek egybehangzóan azt vallották, hogy filmet készíteni úri mulatság. Ketten voltunk ott fiatalabbak Szuhányi Pállal, akik ezt nem akartuk elfogadni, és elhatároztuk, bebizonyítjuk, hogy nincs igazuk. Szerintem ez a mai napig egyikünknek sem sikerült. Balogh-Bartók Gergely osztálytársammal 2004-ben rendeztem egy kisfilmet, ami már díjat is nyert, és sok pozitív visszajelzést kapott, ami megerősített abban, hogy a filmezéssel akarok foglalkozni.

- Akkor gondolom, egyenes volt az út a főiskolára?

- Érettségi után nem kerültem be semmilyen filmes szakra. Ezért aztán felköltöztem Budapestre, és beiratkoztam egy OKJ-s iskolába azzal, hogy majd a fővárosban bedolgozom magam a filmes szakmába. Ez persze nem így megy. Bár jártam statisztálni, meg segíteni forgatásokra, de még messze voltam attól, amit csinálni akartam. Közben Egerben alapdiplomát szereztem mozgókép szakirányon, majd kimentem Angliába paradicsomot szedni meg takarítani, hogy összegyűjtsem a pénzt az első, komolyabb saját kisfilmemre. Így forgathattuk le 2011-ben a Csomagtartót.

- Ez miért volt fontos?

- Mert ez volt az első olyan filmem, ahol már rendes technika, világítás és színészek voltak. És ami nemcsak díjakat nyert, de olyan referenciát is jelentett, amivel lehetett házalni. Így kerültem először egy nemzetközi kozmetikai céghez, akiknek másfél évig a reklámfilmjeit rendeztem, majd a Magyar Televízió Ridikül című műsorához, ahol pedig három éven keresztül bejátszó filmeket készítettem. Ez azt jelentette, hogy a szerkesztők által megadott témákhoz minden héten ki kellett találnom és le kellett forgatnom egy komplett kisfilmet. Ezek vagy teljesen fikciósak voltak, forgatókönyvvel, színészekkel, storyboarddal, vagy valamilyen interjú volt az alapjuk, amit fel kellett dúsítani képileg izgalmas, kreatív részekkel.

- És a főiskolát teljesen elengedted?

- A Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező mesterszakára 2017-ben vettek fel. Előtte többször jelentkeztem alapszakra is, többek között olyan remek rendezőkkel, mint Dudás Balázs, Csoma Sándor és Karácsony Péter, de egyikünket sem vettek föl, majd csak mesterszakra. Én azt gyanítom, alapszakra könnyebben formálható embereket kerestek, nekünk pedig addigra már volt egy karakteres stílusunk, mert hosszú évek óta rendeztünk kisfilmeket.

- Volt már referenciád, lett diplomád, de hogy indult az első játékfilmed születése?

- Nagyjából két és fél évvel ezelőtt nyertem támogatást a Nemzeti Filmintézettől arra, hogy a Zanox alapötletéből forgatókönyvet fejlesszek. Így öt hónapig tényleg csak az írással foglalkozhattam. Annak idején tízen kaptunk támogatást a fejlesztésre, és aztán öten a forgatókönyvünk megvalósítására. Így jött létre két éve a Benőfilm Kft., ami a Zanox - Kockázatok és mellékhatások projektcége lett.

- Mikor és hol forgattatok? És mikor lett kész teljesen a Zanox?

- Tavaly nyáron forgattunk Dunaújvárosban, Komlón és Budapesten, viszonylag rövid ideig, mindössze tizenkilenc napig. A film pedig tulajdonképpen április utolsó napjaiban lett teljesen kész, én legalábbis az utolsó verziót akkor engedtem el.

- Miről szól Baranyi Gábor Benő első egészestés, mozikba kerülő játékfilmje?

- Ez egy sci-fibe ágyazott, romantikus felnövés történet. A Zanox egy kísérleti gyógyszer neve, amit egy 18 éves srác is tesztel, csak éppen egyik este egy idegen ember megkínálja pálinkával, a két szer hatására pedig a srác visszautazik az időben, és újrakezdi a napját.

- A Zanox elindíthatja végre azt a filmes karriert, amire tulajdonképpen kisgyerekkorod óta készülsz? Vagy ez a nézőszámtól, a kritikai fogadtatástól, esetleg a fesztiválszereplésektől függ?

- Nincs biztosíték semmire a filmszakmában. Nem mindegy, hogy milyen sikere lesz a Zanoxnak, de legfőképp azon fog múlni a következő filmem, hogy a már beadott új filmtervem mennyire fogja meggyőzni a bírálóbizottságot.

- Május végén kerül a mozikba a Zanox, de május 14-én este már láthatja a szolnoki közönség a Tisza moziban, ahol újra beszélgetni is fogunk. Neked volt fontos, hogy Szolnokon is legyen közönségtalálkozó?

- Fontosnak tartottam, hogy Szolnokon, ahová erősen kötődöm, legyen egy kiemelt, premier előtti vetítés. Ezt igen korán jeleztem a Mozinetnek, a film forgalmazójának, akik támogattak ebben, és megszervezték a közönségtalálkozós vetítést.

(Baranyi Gábor Benő Zanox című filmjét 2022. május 14-én 18.00 órától vetíti a Tisza mozi. Vetítés után közönségtalálkozó, ahol a rendezővel és más alkotókkal Bajnai Zsolt, a blogSzolnok szerkesztője beszélget.)

A filmet gyártotta a Salamandra Film és a Sparks

A film trailere itt tekinthető meg: https://youtu.be/5Rh3D6j-Tdg