Taxi vár a fotósra

2016. január 16.

A Fortepan.hu-n is publikált, eredetileg a VÁTI számára készített fotó a mai Tallinn városrész buszvégállomását mutatja még akkor, amikor az még a Vöröscsillag út vége volt, a köznyelv pedig Vosztoknak nevezte. A kép közepén lévő taxi szerintem a képet készítő fotóst szállította.

A Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (VÁTI) az ötvenes években jött létre, és nagyjából a hetvenes évekig elsősorban településtervezéssel foglalkozott. Az állami cég számtalan település bővítésében, átépítésében és szocialista nagyvárossá alakításában vett részt, amit munkatársai szerencsénkre nagyon pontosan dokumentáltak is. Valószínű, hogy ez az interneten legalább öt éve keringő fotó is azért készülhetett anno, mert a VÁTI-nak köze volt a szolnoki Vosztok városrész és a Várkonyi tér fejlesztéséhez, amit időről-időre megörökítettek. Örökségük egy része pedig a Lechner Ödön Dokumentációs Központhoz került, ahonnan időről időre felkerül néhány hasonló csemege a nagyszerű Fortepan.hu oldalra.

Mivel azonban a képekhez nagyon kevés információt csatolnak, nem árt ezeket kicsit alaposabban szemügyre venni.

Erről a fotóról például nagy biztonsággal megállapíthatjuk, hogy 1970-ben semmi esetre sem készülhetett. A képen ugyanis a Vöröscsillag - ma Városmajor - út vége látható, előterében, a napjainkban is létező buszvégállomással. Azonban a Fortepan.hu-n megadott évben, a kép hátterében, a négyemeletesek után már látszódnia kellene a második szolnoki 18 emeletes építkezésének. Hiszen azt a toronyházat 1971 tavaszán - Lenin születésének 100. évfordulóján - adták át, és ugye az kizárható, hogy 1970 nyarán az építkezésnek semmi nyoma ne legyen. Márpedig a kép jobb oldalán, a busz mellett simán ellátunk a vasúti őrházig, ami előtt a toronyház épült. Éppen ezért azt gondolom, hogy ez a fotó minimum 1967-68 környékén született.

A fotón látható házak és bal oldalon látható - a maga nemében egyébként egész szép - élelmiszerbolt a mai napig a helyén van. Ami igazán sokat változott, az a házak környéke, hiszen az elmúlt közel öt évtized alatt rendezett és parkosított lett. Sőt, ha nem tévedek, akkor a vas villanyoszlopok is a helyükön vannak még, miként a közvilágítás oszlopai is.

Számomra a fotó igazi érdekességét a megörökített járművek adják. A kép középpontjában egy Warszawa M20-as taxit látunk, amit szerintem a büszke sofőr támaszthat. (Ki más merhetett akkoriban ilyen lazán pózolni egy autó előtt?)

A taxit egyébként maga a képet készítő fotós bérelhette, ugyanis más képen is feltűnik ez az autó. Ami azt valószínűsíti, hogy az akkoriban nem éppen kis táskákkal járkáló, a fővárosból érkezett fotós más helyeken is dolgozhatott a városban. A Warszawa további érdekessége, hogy ekkoriban még nem volt taxi lámpa a tetőn, csak az oldalcsík és az itt természetesen nem látható fekete, J betűvel kezdődő rendszámtábla jelezte, bérkocsiról van szó. A modell persze nem teljesen volt alkalmas erre a célra, amit a tetőre szerelt jókora csomagtartó is jelez, hiszen a "bogárhátú" modellnek nem volt valami tágas a csomagtere. Nem úgy az 1967-től gyártott Warszawa 223-asnak, ami már limuzin kivitelben készült, hosszú, mély csomagtérrel.

A lengyel személyautónál talán kicsit érdekesebb a hátrébb parkoló furcsa busz, aminek középen egyetlen harmonikaajtaja van, viszont elől nincs lámpája és a sofőr helye sem látszik. Az ugyanis a székesfehérvári Általános Mechanikai Gépgyár ÁMG 406-os típusú autóbusz pótkocsija. Az Ikarusz 60-as főelemeiből gyártott, éppen ezért arra nagyon hasonlító pótkocsikat a tömegközlekedésben használt buszok után lehetett akasztani, ami a leírások szerint 30 álló és 10 ülőhellyel bővítette a kapacitást. A fotó tehát azt is bizonyítja, hogy a szolnoki AKÖV még a hatvanas évek végén is használt ilyen járműveket. Aminek kétségtelen előnye volt, hogy kisebb utasforgalom esetén, a végállomáson hagyhatóak voltak.