Album



Száz éve a pályaudvaron

2015. június 20.

Milyen jó lenne tudni, hogy a Gettler József hírlapelőfizetési irodájának kiadásában megjelent, a szolnoki pályaudvart ábrázoló képeslaphoz felhasznált fotót ki készítette. Mert, ahogy elnézem a felvételt, eseményszámba mehetett, hogy felállította fotómasináját az állomás negyedik és ötödik vágánya között.

Megjött a fényképész! Talán valaki ezt kiáltozta a szolnoki pályaudvar népszerű restijében vagy a patyolat tiszta várótermében, amikor a múlt század tízes éveiben észrevette, hogy valaki fényképezőgépet kezd felállítani a vágányok között. Az állomás úri közönsége pedig a Pfaff-féle épület fedett peronjára tódult, hogy alaposan megfigyelhessék az akkoriban még nem mindennapi alakot és masináját. De nemcsak a vonatra várakozók meg a polgári színvonalú vendéglő közönsége szaladt össze a hátsó homlokzat előtt, hanem bizony volt ott rendőr és nem kevés vasutas is. Naná, hogy nem kevésbé elegáns ruhákban - egyenruhákban -, mint az úri közönség. (Ja, kérem, akkor még rang volt vasutasnak lenni, ami a külsőségekben is megmutatkozott.) Sőt, a második vágányon indulásra várakozó személyvonat személyzete is a gőzös köré sereglett, így vagy negyven ember bámult bele az ismeretlen fotós lencséjébe.

Képzeljük el ugyanezt a helyzetet ma! Elképzelhetetlen. Részben amiatt, amire a képen látható emberek közül senki sem mert volna gondolni, hogy tudniillik a leszármazottaik zsebében állandóan ott lesz egy fényképező masina, amit nem kell hosszasan felállítani, és ész nélkül lehet vele lőni a képeket. Így ki a fenét hoz lázba, ha valaki ma a szolnoki állomást fotózza. Nem is tudom elképzelni, mit kellene tenni ahhoz a negyedik és ötödik vágány között, hogy ennyi ember figyelmét fel lehessen kelteni. Ja, úgy, hogy nem ők kezdenek fotózni. Pedig, ha sikerülne, nemcsak a régi és a mai állomás épületét, meg az emberek viseletét vethetnénk össze, hanem a vasutasok munkaruháit is. Önök is mosolyognak, ha az itt látható száz évvel ezelőtti szereplők helyére koszos sárga és narancssárga mellényes vagy össze-vissza egyenruhás vasutasokat képzelnek? Netán még szerencse is, hogy mindezt nem lehet megörökíteni és nem látja majd száz év múlva senki?

Ne legyünk igazságtalanok! Inkább mélázzunk el a Pfaff-féle állomásépület díszítésén és kecsességén, és legyünk hálásak a régi képeslapok kiadóinak, hogy legalább fotókon megőrződött nekünk! Vagy vegyük észre az emeleti ablakokban, meg a tornác oszlopaira lógatott virágokat, ami ma elő nem fordulhat a szolnoki állomáson! És ott vannak a hirdetések a földszinti ablakok között, ami ugye részben arra utal, hogy aki megfordult a vasútállomáson, attól más üzletet is lehetett remélni. Persze a mozdonyok és a vagonok ma már korszerűbbek, bár ahogy néha a debreceni személyt elnézem, nem tartom kizártnak, hogy lenne, aki inkább ezekre a kocsikra szavazna.

Sőt, a hozzám hasonló múltba révedők még arra is vetemednének, hogy a fotó előterében látható, szerintem, szép lámpából legalább egyet majd valamikor állítsanak fel, az egyszer végre megújuló szolnoki vasútállomáson. Áll még néhány a városban. Talán érdemes lenne most megmenteni őket, mert ezek a lámpavasak lennének az egyetlen eredeti emlékek arról a régi korról és állomásról, amit a mellékelt képeslap megőrzött.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Faros Bözsi a szobor mögött
Aki egy picit is szereti a régi járműveket, netán rajong a hazai autóbuszgyártás aranykoráért, az velem együtt nagyon szeretné, ha ez az 1975-ös fotó valamilyen csoda folytán forgatható lenne, és a Tanúhegy emlékmű mögött, a buszmegállóban nézelődhetnénk. Mert mi minden kandikál ott!

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Nagy Lajosra emlékezve
Az egykori Nemzeti Szálló - ma két bank - falán, a Szapáry utcában van egy emléktábla, ami Nagy Lajosra, a neves íróra emlékeztet, aki 1932-ben három hetet töltött városunkban. A tábla helye és szinte minden sora magyarázatra szorul.

A Szoborpark további képei