Album



Sóvárgó lélek a Zagyva-parton

2018. szeptember 15.

Szolnoknak nem sikerült Lajos szívébe lopnia magát, akinek valamilyen oknál fogva 28 napot kellett városunkban töltenie. Ám már a hatodik napon megállapította a szolnokiakról, hogy hidegek és fagyosak. A Csontos Milka úrleánynak választott képeslapon sem a legjobb arcát mutathatja a város.

Az egyébként ferdén nyomtatott képeslapra került szöveg nélkül nem mondanám meg elsőre, hogy ehhez az 1913-ban, Budapesten kiadott anzikszhoz használt fotó Szolnokon készült. Hacsak nem akad korábban a kezembe Kaposvári Gyula Szolnok képekben című, 1984-ben megjelent könyve, amiben ugyancsak megtalálható ez a felvétel. Ráadásul kísérőszövege nemcsak alátámasztja a korabeli kiadó helymeghatározását, de még a felvételen látható kémény funkciójára is magyarázattal szolgál. Tehát két forrás is egyértelműen alátámasztja - a fővárosi kiadó felirata és a Damjanich Múzeum néhai igazgatója -, hogy bizony ez a kép Szolnokon készült, és a Zagyva-partot ábrázolja. (Kaposvári szerint a kémény a tabáni Alcser-féle kékfestő műhelyhez tartozott.)

A magam részéről mindehhez egy dolgot tennék hozzá. A képen látható házak kertvégei, vagyis nem a folyó felöli bejáratuk szerintem valahol a mai Pólya Tibor utca helyén lehettek. Mégpedig azért, mert bő száz évvel ezelőtt, amikor a fényképezőkhöz használható optikák zoomolási képessége még igencsak gyerekcipőben járt, egy, a Zagyvát ennyire felülről és magasról mutató képet csak a torkolathoz közeli hídról lehetett elkészíteni. Ami akkoriban még fából volt ácsolva, de nagyjából a mai Nyáry Lőrinc-híd helyén állt. Ebből pedig az is következik, hogy a felvétel előterében látható házak, az egykori Festő utca - Kaposvári Gyulát ez az utcanév is igazolja - 7-13. számú telkein álltak.

Feltehető a kérdés, hogy miközben az előző évszázad első évtizedében már szinte teljesen kiépült a Szabadság tér, a Gorove utca, a Kossuth tér, a Szapáry út, sőt álltak a Tisza-parti templomaink, ha pedig nem sokkal a postázás előtt fotografálták a felvételt, akkor már vasból és betonból épített Tisza-hidunk is volt, miért volt annyira érdekes, hogy fotó készüljön a Zagyva-partról, sőt képeslapon is megjelenjen? Erre egyetlen magyarázatot tudok kitalálni. Ugyanazért, amikért a Szolnoki Művésztelep festőit vonzotta a Tabán romantikája. Volt valami varázsa ennek a folyó menti, városszéli településrésznek. Amiről a korabeli képeslapkiadó - szinte egyedüliként - azt gondolhatta, talán a festményeknél olcsóbb és modernebb technikával megörökítve is eladható.

Fűzy Lajos (ha jól olvasom ki az aláírást) 1913 őszén vett is egyet ebből a fővárosi kiadású szolnoki képeslapból. Hogy szándékosan választotta Szolnok falusi arcát vagy sem, csak találgatni lehet. Az mindenesetre tény, hogy a tiszakűrti kötődésű fiatalember nem zárta szívébe a várost. Rövid üzenetében a következőket írja Csontos Milka úrleánynak: "A gyöngyélet nehezen múló pauzáiban sóvárgó lélekkel gondolok a mi kedves kis községünkre. Szolnokon nem esik jól semmi, oly hidegek, fagyosak itt az emberek. Még a 28-ból 22 van hátra! Sohasem telik el." Ma már tudjuk: eltelt. Hogy mi, azt persze megint csak találgatni lehet. Szerintem valami katonai kiképzés céljából kellett egy hónapra Szolnokra "költöznie" a fiatalembernek, aki talán nemcsak a kis községére, de az ott lakó úrleányra is epekedve gondolhatott a távolból.

És talán ügyet sem vetett arra a kilenc emberre, akik a Zagyva partján, a fotóshoz közelebb eső ház árnyékában láthatóak. Ha jól veszem ki, hatan egy hosszú fatörzsön ülve néznek a fotós felé, előttük egészen a víz szélén egy férfi áll csípőre tett kézzel, míg szinte a folyóban két nő látható. Mit csináltak? Kik lehettek ők? A kéményes házhoz kellett tartozniuk, hiszen csak az udvarról a vízig vezető lépcsőn juthattak oda. Lehet, hogy a kékfestő műhely munkásai tartottak pihenőt a fotózás pillanatában? Rejtély marad, miként az is, hogy a Zagyva partján, magas alapokon álló házak miként vészelhették át a nagy árvizeket. Meddig bírta egy-egy ilyen szolnoki ház, ha évente egyszer-kétszer akár az ablakáig is felért a víz?

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Valaki sikkasztott
Ragács Gyula több mint 110 éve készült felvétele legalább annyira érdekes, mint a képeslappá lett fotóra írt 1904-es üzenet. Amiből kiderül, hogy valakik 90 ezer koronát sikkasztottak.

Az Album további képei
 

AKB

Fájó bökkenő
Csak egy apró, a díszburkolatból évek óta kiálló, koszos vasdarab. Mi itt a bökkenő? Egykor a Tisza-parti sétányra történő behajtás korlátozására került a betonba, de oda ma már az megy be autóval, motorral, aki akar. Mert ez Szolnok. Kár bármit szóvá tenni. Jól van az úgy. Csak vigyázzanak! Bringakereket gyilkoló, gyereklábat felszakító, önfeledt sétát fájdalmasan megszakító bökkenő lehet abból a vasból. Figyeljenek! Mert csak magunkra számíthatunk.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Szomorú lány a Vegyinél
Hamarosan 40 éves lesz a mohásodó fejjel szomorkodó lány a Tiszai Vegyiművek főbejárata közelében lévő, ma már gondozatlan parkban. Az idén elhunyt Simon Ferenc alkotása még akkor született, amikor a beruházók és az nagy cégek költöttek a képzőművészetre.

A Szoborpark további képei