Album



Régi állomás eredetiben és festve

2013. október 05.

Nyilvánvaló, hogy a fekete-fehér és a színesnek tűnő képeslap ugyanazon, a szolnoki állomást a sínek felől mutató fotó alapján készült. Mivel a színesen kiadási dátum is szerepel, nyugodtan kijelenthetjük, hogy valamikor 1908 és 1916 között dolgozhatott a fotós és a színező.

A tulajdonomban lévő, soha el nem küldött két anzikszon lévő fotó között árnyalatnyi a különbség. A színesen ugyanis egy picivel kisebb a képkivágás, így a két szélen álló vasúti kocsikból, illetve az előtérben futó sínből, valamint az állomás épületéből valamivel kevesebbet látunk, mint a fekete-fehér változaton. Nekem úgy tűnik, hogy a megváltoztatott kivágással a képeslapkészítő korrigált egy picit az eredeti fotó dőlésén, illetve a bal sarokból eltűntetett egy belógó alakot is. Minden bizonnyal komoly munka lehetett egy fekete-fehér negatívot, a valósághoz hasonló színűre festeni, így egy ilyen plusz korrekció már nem igazán számított. Mindenesetre a munkát elvégző ismeretlent tekinthetjük ma már az egyetlen hiteles forrásnak a régi állomásépület színeivel kapcsolatban. Mivel más vizuális információ nem áll rendelkezésünkre, el kell neki hinnünk, hogy ilyen vöröstéglás és zöld tornyos lehetett az 1944-ben megrongálódott, majd a hatvanas években elbontott szolnoki állomás pár évvel az átadása után.

Az ugyanis nyilvánvaló, hogy az a fotó, amit ezekhez a képeslapokhoz használt a "Vasúti hírlap árusítás" kiadó nem sokkal a harmadik szolnoki állomás átadása után készült. A még a Tiszavidéki Vasút által 1857-ben építtetett - ezen a helyen az első - állomásépületet a XX. század elején ugyanis elbontották, hogy a helyén 1908-ban átadják a Pfaff Ferenc tervezte, már a Magyar Királyi Államvasutak sztenderdjei alapján kivitelezett új vasútállomást. Tehát a fotós csak ezt követően dolgozhatott, és mivel komoly nyoma már nincs az építkezésnek, illetve a távolban feltűnő fákon mintha levelek lennének, talán tehetjük 1909-1910-re a fotózás lehetséges első dátumát. Abból kiindulva pedig, hogy a színes képeslapra dátumot is írt a kiadó, nyilvánvalóan 1916 előtt kellett az eredeti képnek készülnie.

Amit, ha alaposabban megnézünk, azt látjuk, hogy azért éppen nagy munkát is megörökített a fotós. Nemcsak a kép középpontjában láthatók ugyanis kisebb földkupacok, hanem a fedett peron előtt, az első vágánynál is. Ahol ráadásul több ember is láthatóan ás a sínek között. Nem tudom, hogy kik lehetnek, és mit csinálnak, de nekem úgy tűnik, mintha a második vágány mellett, a második és a negyedik villanyoszlopok előtt egy-egy csendőr is állna.

A fotózás idején éppen zajló munkáktól eltekintve kijelenthetjük, hogy száz évvel ezelőtt sem volt sokkal könnyebb megközelíteni a vonatokat Szolnokon, mint napjainkban. A gyönyörű állomásépületből kilépve ugyanis a szabadég alatt, döngölt földesnek tűnő, alacsony peronokon lehetett eljutni az e képeslap tanúsága szerint, olykor az ötödik vágányon álló személyvonatokig. Ráadásul úgy, hogy közben tehervagonokat is kerülgetni kellett. Persze volt némi világítás, de nem hinném, hogy egy késő őszi, esős este, felemelő érzés lehetett az ötödik vágányra Debrecen felől megérkezni.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Piac a századfordulón
Mármint az előzőn lehetett az a forró nyári hétköznap, amikor a Kossuth teret a Steiner és fia féle házból megörökítette egy fotós, hogy aztán színesre fesse az eredeti képet, így kínálva a mából nézve is különlegesen szép szolnoki anzikszot az azt megfizetni tudóknak.

Az Album további képei
 

AKB

Újrahasznosítás
Néhány funkció nélkül maradt oszlopnak új szerepet találtak az utcára üldözött dohányosok, a Madách utca elején, az egykori telefonközpont bejáratánál. Mert hová is lehetne itt dobni a csikket? A földre? Onnan egyszerűen össze lehet söpörni. A kukába? Az nincs a környéken. Valami saját kis csikktartóba? Az túl európai lenne. A legkézenfekvőbb helyre? Igen. Be kell gyömöszölni a cigarettavégeket a régi oszlopok tetejébe. Majd csak lesz velük valami.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A legszolnokibb költő emlékezete
A Szabadság tér 2. szám alatti ház falán egy olyan nagyszerű szolnokira emlékeztet a lassan tízéves tábla, aki nemcsak költőként, közéleti személyiségként, de a legnehezebb időkben emberként is példát mutatott. És a kommunizmus egyfajta áldozataként fejezte be életét.

A Szoborpark további képei