Album



Nagykanyar a másik irányból

2012. március 31.

Szigeti Henrik udvari fényképész a XX. század első éveiben nem volt rest kicipelni hatalmas masináját az Újvárosba, hogy azt a Tisza-parton felállítva készítsen panorámaképet Szolnokról. Így születhetett ez a ritka perspektíva a három templomról.

A Szepesben élt nagyságos Tóth Emmácskának küldött szolnoki üdvözlet, akár a párja is lehetne, az egy héttel ezelőtt itt közölt "Bő évszázada a nagykanyar" című cikkben szereplő képeslapnak. Az a város felől, valószínűleg a nagytemplom tornyából fotózva mutatta a szolnoki ipartelepeket, ez pedig pontosan onnan néz vissza a városra. Valahonnan a mai Mártírok útja mellől, nagyjából a régi indóház vonalából.

Olyan jó lenne tudni, hogy Szigeti mester, milyen megfontolásból indult el masinájával Szapáry utcai műterméből azon a napon, amikor ez a felvétel készült. A korabeli fényképezők méreteit ismerve, nem hinném, hogy hirtelen ötlet vezérelhette. Szerintem pontosan tudnia kellett, hogy hol akarja felállítania a gépét, és nagyjából mit szeretne fotózni. Továbbá biztosak lehetünk abban is, hogy ha már kiment a belvárosból, nem ez az egy felvétel készülhetett a környékről. Viszont az ismert korabeli szolnoki képeslapokat nézegetve úgy tűnik, ez lehetett az egyetlen fotó, amit közlésre érdemesnek gondot.

A kép 1899 után készült, hiszen a híres szolnoki három templom utoljára elkészült darabja, a zsinagóga is látható már rajta. Az eredeti lapot nézegetve az is biztos, hogy 1909 előtt ment ki a mester a Tisza-partra, hiszen jobb oldalán, a távolban még az utolsó fagerendákból ácsolt Tisza-híd látható. A mából nézve a kép különlegessége a három templom után magasodó két kémény és magas épület, ami - ha jól tudom - a Scheftsik-malom, ami az első világháború után tűnt el a mai Verseghy-park környékéről. A távolban feltűnik a negyedik templom, a vártemplom is, illetve mai szemmel nagyon úgy akarom látni, hogy református templom tövében a gimnázium teteje bukkan ki.

A kép előterében korabeli tiszai életkép abból az időből, amikor a folyó még komoly szállítási útvonal, hogy azt nem mondjam, a környék gazdaságának ütőere volt. Gabonaszállító dereglyék vannak a jobb parthoz kikötve, míg a túl oldalt - a mai Tiszaliget végét - szinte beborítják az úsztatott rönkök. A XIX. század végén fellendülő szolnoki ipar két alapanyaga érkezett így a városba.

Mondhatjuk, hogy az ismeretlen képeslap írónak szerencséje volt Szolnokkal és Szigeti Henrikkel. Szolnokkal azért, mert alföldi város lévé lehetett róla olyan fotót készíteni, ami nem tölti be az egész képet. Szigeti Henrikkel meg azért, mert ügyesen körbevágott képe körül hagyott helyet az üzenetnek, ami a korabeli szabályok szerint a hátlapon, a bélyeg és a címzés mellett tilos volt. Így azt is tudhatjuk, az úr úton volt Emmácska felé, és csak azt akarta Szolnokról üzenni, hogy reményei szerint "lesz szerencsém üdvözölhetni személyesen holnap".

Reméljük sikerült! Hiszen nélkülük most nem lenne ilyen remek képünk Szolnokról, a XX. század első éveiből.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Igaz ügy megvédője
Azt nem tudhatjuk, hogy Gyula mennyit látott Szolnokból 1914 nyarán, és valaha találkozott-e még Kulcsár Vilma úrleánnyal. Száz év távlatából csak azt mondhatjuk, hogy annak az igaz ügynek a megvédelmezése, amiért Szolnok érintésével indult, nem sikerült.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Azért az ember az úr
Nehéz eldönteni, hogy Szolnokot, lassan ezer éves történelme során a háborúk, a tűzvészek vagy az árvizek pusztították, illetve veszélyeztették-e többször. Azt azonban akár tényként is kezelhetjük, hogy az utóbbi kétszáz év nagy árvizeinek többségéből az ember került ki győztesen. Engem erre emlékeztet a Történelmi vízmérce.

A Szoborpark további képei