Album



Könyörgés a Marseillaise kottájáért

2016. december 10.

A Szolnoki Művésztelepről, Szigeti Henrik kiadásában megjelent egyik legkorábbi képeslapon könyörög Gáspár Dezső a francia himnusz összes szólamáért tekintetes Réh Dezsőnek. Akinek a Királyi Kúriára küldte lapját, válaszcímnek pedig a Szolnoki Művésztelepet adta meg.

Azt gondolom, hogy Szigeti Henrik udvari fényképész kifejezett kedvelője lehetett a Szolnoki Művésztelepnek, és bár mindig a Szapáry utcában működött a műterme, gyakran kilátogatott a Vártemplom tövébe. Ráadásul sűrűn magával vitte méretes fotómasináját is, legalábbis erre utal az a talán féltucatnyi szolnoki képeslap, amin a fotói szerepelnek, és amelyek vagy a Művésztelepet ábrázolják, vagy nyilvánvalóan onnan készültek. Afelől sincs kétségem, hogy az ezen a képeslapon látható hamis vártoronyban is gyakran megfordult, és nem feltétlenül az lenti részében kialakított kellemes borospince miatt. Sokkal inkább a sátortető alatti kilátóban, netán a tetőn körbefutó padozaton járhatott, merthogy jó pár olyan képe ismert, amin a Zagyva túloldalát örökítette meg, nagy valószínűséggel ezekről a helyekről fotózva. Ha patetikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy ezzel az általa kiadott képeslappal, mintegy emléket állított számtalan fotózása helyszínének.

Ami e képeslap 1910 körüli megjelenésekor sem volt Szolnok legismertebb pontja. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy ezen a felvételen viszonylag még új a torony, a mellette lévő rom és a mai napig álló műteremház is. Merthogy a ma is a Művésztelepen álló vártorony alig múlt száz éves, hiszen azt az első lelkes lakók, a szolnoki földvár feltételezett köveiből hordták össze. Tehát az nem a néhai szolnoki erőd megmaradt darabja, legfeljebb pár művész és lokálpatrióta tisztelgése az eltűnt múlt előtt. Amit egyébként Szigeti Henrik fotója remekül ad vissza.

A Mester kiadásában megjelent képeslap birtokomban lévő példánya esetében természetesen nem csak a felhasznált fotó az érdekes, hanem a hátlapra írt szöveg is. Mert abból úgy tűnik, hogy a telep egy korabeli lakója - az a bizonyos Gáspár Dezső - pont a Művésztelepet megörökítő lapon küldött kétségbeesett üzenetet a fővárosba. "Nagyon kérem arra, hogy legyen szíves..." Szépen körülírta, hogy a címzett végre, valahára küldje már a Marseillaise összes szólamát. Amit a képeslap megfogalmazója, írásos ígérete alapján, "leírás" - magyarul másolás - után "azonnal, ajánlva" visszaküld. Miért lehetett ennyire fontos Szolnokon a francia himnusz? Vagy a címzett, Réh Dezső birtokában valami különleges feldolgozása lehetett a dalnak? Hiszen a Marseillaise-t már a szabadságharc idején is énekelték, tehát ekkor már majdnem száz éve ismerték Magyarországon. És miért éppen olyan valakitől kellett elkérni, aki egyébként a Királyi Kúria épületében - ma a Néprajzi Múzeum a fővárosban - dolgozott? Valami amatőr zeneszerző vagy kórista lehetett?

Mindenesetre remélem, hogy a két Dezső képeslapváltása eredménnyel járt, és az 1910-es években valami különleges átiratban csendülhetett fel Szolnokon a szabadság, egyenlőség, testvériség himnusza. Miként azt is, hogy az akkori fővárosi Országház téren - ma Kossuth tér - dolgozó Réh Dezső megjegyezte, milyen klassz Művésztelep jött létre Szolnokon. Az se zavar, ha esetleg ő is ugyanazt gondolta a bal szélen álló toronyról és romról, mint ma is sokan, hogy az a régi szolnoki vár maradványa.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A mellékutca miatt
A XX. század első másfél évtizedében készült képeslapot újévi üdvözletként küldték Szolnokról Segesvárra. Mivel németül íródott, lehet, hogy egy itt szolgáló szász katona postázta 1915. január elsején. Számomra azonban érdekesebb a megörökített mellékutca miatt.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Hova lett a fatörzs?
Szolnok egyik különleges közterületi "szobra" volt (?) az a 120 éves fekete nyár törzsszelet, amely a Tisza árterében végzett helyreállítási munkáknak állított emléket. A fatörzset négy évvel ezelőtt egyszer már "renoválták", ám most ismét eltűnt. A mellette lévő ismertető tábla így most értelmetlenül áll a Vízügyi székház tövében. Reménykedjünk, hogy a 120 éves törzs ismét csak "felújításon" van, és nem valami végzetes baj érte, így hamarosan visszakerül a Boldog Sándor István útra. Persze, pár sort megérne, hogy ne aggódjunk, hisz az utóbbi hónapokban túl sok szolnoki "emlékműnek" kélt lába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Azért az ember az úr
Nehéz eldönteni, hogy Szolnokot, lassan ezer éves történelme során a háborúk, a tűzvészek vagy az árvizek pusztították, illetve veszélyeztették-e többször. Azt azonban akár tényként is kezelhetjük, hogy az utóbbi kétszáz év nagy árvizeinek többségéből az ember került ki győztesen. Engem erre emlékeztet a Történelmi vízmérce.

A Szoborpark további képei