Album



Faros Bözsi a szobor mögött

2015. március 07.

Aki egy picit is szereti a régi járműveket, netán rajong a hazai autóbuszgyártás aranykoráért, az velem együtt nagyon szeretné, ha ez az 1975-ös fotó valamilyen csoda folytán forgatható lenne, és a Tanúhegy emlékmű mögött, a buszmegállóban nézelődhetnénk. Mert mi minden kandikál ott!

Ez egy nagyon szépen komponált fotó. Gyönyörű a szinte középen álló, vakítóan fehér Tanúhegy című emlékmű, amihez - a fotósnak köszönhetően - szinte hozzásimul a háttérben a vasútállomás hosszan elnyúló modern épülete. Az előtérben a Jubileum tér parkjának lépcsőmellvédje és padsora szimmetrikusan fog közre egy szeletet a parkból, frissen ültetett tujákkal és a fekete-fehér képen is zöldnek látható pázsittal. Gyurcsek Ferenc szobrászművész és Kampis Miklós építész, a város alapításának 900. évfordulójára készült emlékművén szinte minden kép kivehető. Igen, így nézhetett ki ez a hatalmas szobor és környezete, amikor az 1975-ös Vasutasnapon átadták az új állomást és az előtte lévő teret. Azt hiszem, nem vonhatjuk kétségbe, hogy az alkotóknak, a tervezőknek, az építészeknek, és talán a szolnokiaknak is volt mire büszkének lenniük, ha ránéztek erre a képeslapra.

Azt persze nem tudhatom, hogy a negyven évvel ezelőtti képeslapnézőknek is feltűntek-e a kép bal oldalán felbukkanó autóbuszok, és vajon már akkor is úgy gondoltak-e ezekre az Ikaruszokra, mint a hazai ipar büszkeségeire. Amelyek mára szinte teljesen eltűntek - Szolnokról tényleg az utolsó szálig -, ezért is volna olyan jó belépni ebbe a képbe, és a szobor mögé szaladva buszokat nézegetni.

Ha bal felől indulunk, akkor először egy Ikarusz 55-ös gyönyörű hátsóját látjuk, egy Faros Bözsit. Sajnos a bokor miatt nem látszik a busz oldala, így nem zárható ki az sem, hogy ez inkább egy 66-os, netán a Budapesti Közlekedési Vállalatnál be nem vált, három harmonikaajtóval szerelt városi változat vidékre paterolt verziója. Az azonban biztos, hogy egy minimum kétéves járműről lehet szó, hiszen az Ikarusz 55-66-os család gyártását 1973-ban befejezték. Az akkori 7-es Volán 1980-ban még biztos, hogy használt ilyeneket, hiszen gyerekként még mentem Faros Ikarusszal osztálykirándulásra. Ráadásul a második és harmadik üléssornál kialakított, egymással szembefordított, köztük lámpás-asztalkás székeknél ültem. Ami maga volt a "királyság".

Faros Bözsi és a bokor után egy Ikarusz 620-as parkolhat, aminek érdekessége, hogy Finta László tervei alapján kezdték gyártani a hatvanas évek elején, és főleg vidéken, még húsz évvel későbbi is volt belőle használatban. Ha nem tévedek a képen látható kivitelt illetően, akkor ez egy olyan városi változat, aminek az első kerék után volt az egyetlen harmonika ajtaja. A sofőr viszont saját ajtón közlekedhetett a kormány felől. Gyerekként azt szerettem a legjobban ennél a típusnál, hogy a gépkocsivezető mellett is volt egy ülés, ahová olykor be lehetett kéredzkedni.

A harmadik, szinte már az emlékmű lábánál álló jármű szerintem egy Ikarusz 180-as csuklós busz. Ilyeneket a hatvanas évek második felében kezdtek gyártani, igazodva a növekvő városok tömegközlekedési igényeihez. Szolnokról is ismert ugyanis olyan képeslap, amikor pótkocsis buszokat használt a helyi AKÖV, ami nem volt tökéletes megoldás. A világ akkori élvonalába tartozó magyar buszgyártás azonban nagyszerűen oldotta meg ezt a problémát: kvázi felfedezte a csuklós buszt, amit ma is használnak szerte a világban.

Szóval gyönyörű az emlékmű, nagyszerű a pályaudvar, de milyen nagyszerű lenne, ha ma nemcsak ezeket láthatnánk Szolnokon, hanem legalább egy-egy példányt a helyi tömegközlekedés egykori, mára legendássá lett járműveiből. Például a Faros Bözsiből.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Másfél évtizedig jó képeslap
Nem tudni, hogy a sok szolnoki képeslaphoz fotót készítő Csobaji Előd mikor örökítette meg így a Kossuth teret. De tulajdonképpen mindegy is, mert azt mondhatjuk, 1975 és 1990 között nem sok minden változott Szolnok főterén. Így ezzel a képpel megidézhető a késő Kádár-kor.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

De miért pont ott?
Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Kandó Kálmán emléktábla?
A róla elnevezett téren álló épület falán találjuk Kandó Kálmán szolnoki emléktábláját. Tudja, hogy merre keresse ezt a teret? A közterületet megtalálva sem biztos, hogy észreveszi az emléktáblát. Ha pedig elolvassa, talán önben is felmerül néhány kérdés.

A Szoborpark további képei