Album



Faros Bözsi a szobor mögött

2015. március 07.

Aki egy picit is szereti a régi járműveket, netán rajong a hazai autóbuszgyártás aranykoráért, az velem együtt nagyon szeretné, ha ez az 1975-ös fotó valamilyen csoda folytán forgatható lenne, és a Tanúhegy emlékmű mögött, a buszmegállóban nézelődhetnénk. Mert mi minden kandikál ott!

Ez egy nagyon szépen komponált fotó. Gyönyörű a szinte középen álló, vakítóan fehér Tanúhegy című emlékmű, amihez - a fotósnak köszönhetően - szinte hozzásimul a háttérben a vasútállomás hosszan elnyúló modern épülete. Az előtérben a Jubileum tér parkjának lépcsőmellvédje és padsora szimmetrikusan fog közre egy szeletet a parkból, frissen ültetett tujákkal és a fekete-fehér képen is zöldnek látható pázsittal. Gyurcsek Ferenc szobrászművész és Kampis Miklós építész, a város alapításának 900. évfordulójára készült emlékművén szinte minden kép kivehető. Igen, így nézhetett ki ez a hatalmas szobor és környezete, amikor az 1975-ös Vasutasnapon átadták az új állomást és az előtte lévő teret. Azt hiszem, nem vonhatjuk kétségbe, hogy az alkotóknak, a tervezőknek, az építészeknek, és talán a szolnokiaknak is volt mire büszkének lenniük, ha ránéztek erre a képeslapra.

Azt persze nem tudhatom, hogy a negyven évvel ezelőtti képeslapnézőknek is feltűntek-e a kép bal oldalán felbukkanó autóbuszok, és vajon már akkor is úgy gondoltak-e ezekre az Ikaruszokra, mint a hazai ipar büszkeségeire. Amelyek mára szinte teljesen eltűntek - Szolnokról tényleg az utolsó szálig -, ezért is volna olyan jó belépni ebbe a képbe, és a szobor mögé szaladva buszokat nézegetni.

Ha bal felől indulunk, akkor először egy Ikarusz 55-ös gyönyörű hátsóját látjuk, egy Faros Bözsit. Sajnos a bokor miatt nem látszik a busz oldala, így nem zárható ki az sem, hogy ez inkább egy 66-os, netán a Budapesti Közlekedési Vállalatnál be nem vált, három harmonikaajtóval szerelt városi változat vidékre paterolt verziója. Az azonban biztos, hogy egy minimum kétéves járműről lehet szó, hiszen az Ikarusz 55-66-os család gyártását 1973-ban befejezték. Az akkori 7-es Volán 1980-ban még biztos, hogy használt ilyeneket, hiszen gyerekként még mentem Faros Ikarusszal osztálykirándulásra. Ráadásul a második és harmadik üléssornál kialakított, egymással szembefordított, köztük lámpás-asztalkás székeknél ültem. Ami maga volt a "királyság".

Faros Bözsi és a bokor után egy Ikarusz 620-as parkolhat, aminek érdekessége, hogy Finta László tervei alapján kezdték gyártani a hatvanas évek elején, és főleg vidéken, még húsz évvel későbbi is volt belőle használatban. Ha nem tévedek a képen látható kivitelt illetően, akkor ez egy olyan városi változat, aminek az első kerék után volt az egyetlen harmonika ajtaja. A sofőr viszont saját ajtón közlekedhetett a kormány felől. Gyerekként azt szerettem a legjobban ennél a típusnál, hogy a gépkocsivezető mellett is volt egy ülés, ahová olykor be lehetett kéredzkedni.

A harmadik, szinte már az emlékmű lábánál álló jármű szerintem egy Ikarusz 180-as csuklós busz. Ilyeneket a hatvanas évek második felében kezdtek gyártani, igazodva a növekvő városok tömegközlekedési igényeihez. Szolnokról is ismert ugyanis olyan képeslap, amikor pótkocsis buszokat használt a helyi AKÖV, ami nem volt tökéletes megoldás. A világ akkori élvonalába tartozó magyar buszgyártás azonban nagyszerűen oldotta meg ezt a problémát: kvázi felfedezte a csuklós buszt, amit ma is használnak szerte a világban.

Szóval gyönyörű az emlékmű, nagyszerű a pályaudvar, de milyen nagyszerű lenne, ha ma nemcsak ezeket láthatnánk Szolnokon, hanem legalább egy-egy példányt a helyi tömegközlekedés egykori, mára legendássá lett járműveiből. Például a Faros Bözsiből.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Boldog békeidők
"Jöjjenek, mert itt a fotográfus" - terjedhetett futótűzként a hír 1894 nyarán a 68-as gyalogezred újonnan elkészült szolnoki laktanyájában, és mire Szigeti Henrik felállította masináját a főépülettel és tiszti körlettel szemben, már vagy két tucat ember nézett a kamerájába.

Az Album további képei
 

AKB

Elfeledett óra
Nem sokkal fél három után jártam a Kossuth és a Jókai út találkozásánál. Az órára pillantottam. És megállapíthattam, hogy ősz óta senkit sem érdekel, hogy a Szolnok főutcáján lévő nyilvános óra pontos vagy sem. Bár emlékeim szerint évek óta így van ez. Tavasszal már majdnem pontos lesz. De mi értelme egy ilyen órának? Haszontalan. Elfeledett. Csak csúfítja, és nem szolgálja a várost.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Nepomuki Szent János szobra
A szobor és talapzata is elég rossz állapotban van, holott minden bizonnyal Szolnok második legidősebb ilyen alkotásai. Ráadásul szerintem van néhány fontos - ma is büszkén vállalható - oka, amiért nálunk is szobrot állítottak Nepomuki Szent Jánosnak.

A Szoborpark további képei