Album



Ez bizony Szolnok

2019. november 30.

Mégpedig Szolnok főtere. Azokban az időkben, amikor az adóhivatal épületében még mertek, vagy nyithattak üzletet a helyi vállalkozók. Amikor a Kossuth tér még piac is volt, ahonnan vállon átvetett rúdra akasztott vödrökben hordták az ivóvizet. A város Szentháromság-szobrának a tövéből.

Szolnokról Vácra indult ez a képeslap 1907. augusztus 8-án, egy bizonyos Fischmann Olgica kisasszonynak, aki valamiért azt feltételezte a nekünk ma már ismeretlen Jóskáról, hogy "rossz". A másnap a Dunakanyarba érkező lapon Jóska csak annyit üzent, illetve állított magáról, hogy ő nem is annyira rossz, sőt: "jó vagyok". És mivel csókot is küldött az őnagyságának is címzett hölgynek, talán joggal feltételezhetjük, hogy itt többről volt szó, mint szimpla ismeretségről, esetleg némi érzelem is lehetett e 112 éves sorok mögött. Aminek, ha mást nem is, de ennek a régi szolnoki fotónak a megmenekülését biztosan köszönhetjük.

Szolnok épített örökségét talán kicsit jobban kell ismerni ahhoz, hogy valaki e képeslap felirata nélkül is be tudja azonosítani a fotózás helyszínét. Leginkább azért, mert a képen látható három ház közül már csak egy őrzi az itt megörökített formáját, és a bal szélen álló szobor sem segít a helyszín beazonosításában. A fotóstól legtávolabb lévő épület a mai Damjanich Múzeum, ami e kép készítése előtt nagyjából fél évszázaddal készült el, és mint Magyar Király Szálloda szolgált. A mellette álló alacsonyabb épület a Tiszavidéki Takarékpénztár székháza, aminek a helyén a hetvenes évek eleje óta egy négyszintes társasház áll. A fentiekből következően pedig a kép nézőjéhez legközelebb álló épület a mai Verseghy Könyvtár.

Ami az 1890-es évek elején a Magyar Királyi Pénzügyigazgatóság - kis túlzással a korabeli adóhivatal - számára épült. Ami nem mentesítette attól a "hivatalt", hogy a Szolnok főterére néző földszinti helyiségeiben üzleteket alakítsanak ki. Merthogy a korabeli gondolkodás szerint ezzel lehetett csökkenteni a beruházás adófizetőkre nehezedő terheit. Nem véltetlen, hogy a tér másik oldalán, a mai Városháza is hasonló megoldással épült. Azt hiszem, a második világháború után alakult ki az a "divat", hogy egy hivatali épület - álljon az egy település legforgalmasabb terén vagy legdrágább telkén - csak irodáknak adhat otthon. Meg talán az is, hogy az adóhivataltól minden vállalkozónak jobb a tisztes távolságot megtartani.

Ezen a képen persze nemcsak a régi házak az érdekesek. Hanem a bal szélen látható szolnoki Szentháromság-szobor is, amelyről már oly sokszor megírtam, hogy az ötvenes évek elején még megvolt. Aztán az 1-es számú irodaház - ma a tér keleti oldalán áll, egykor a megyei napilap otthona volt, tetején a jellegzetes zöld bankreklámmal - felvonulási területének az eltakarítása után már nem állt a helyén. Hogy titkokban vagy üzenet jelleggel vitték a maradványait a Belvárosi Nagytemplom tövéhez, még ma sem tudom, pedig nagyon érdekelne. Hiszen, ha már az alsó harmadon álló négy szent szobrát elpusztították - ezek ugye nincsenek ott a Templom úti torzón -, akkor a többit miért őrizték meg?

Ez a titokban eltüntetett Szentháromság-szobor egyébként közel egy évszázadon keresztül a szolnoki főtér három köztéri "alkotásának" volt az egyike. A másik, a tér túloldalán a 68-as gyalogezred obeliszkje, amit a hatvanas évek elején telepítettek át az Eötvös téri víztorony tövébe. A harmadik pedig a díszes artézi kút, a város egyik legfontosabb ivóvíz-vevő helye volt, amit valamikor a második világháború után szüntettek meg. Hogy e fotó készítésekor működött, talán bizonyítja a kép közepe táján álló férfi, aki a vállán átvetett rúdon vödröket cipel. Nem hinném, hogy a Tiszáról vagy a Zagyváról hozta volna erre a vizet.

Egyébként a kép további értéke - és ezért képletes kézcsók Olgica néninek és a nem is annyira rossz Józsi bácsinak -, hogy szinte riportfotóként őrzi a múlt század elejének szolnoki viseletét. A jobb szélen álló esernyős - vagy napernyős - hölgy ruháját talán el is lehetne készíteni. Távolabb három fiatal lány és egy fejkendős asszonyság néz a kamerába. Majd következik a vízhordó férfi, rajta túl pedig - nekünk háttal - hosszú szoknyás, fejkendős, piacozó asszonyokat látunk. Akik nem piaci napon is ott árultak a Szentháromság-szobor tövében. Amiben semmi meglepő nem lehetett, hiszen a Kossuth tér a XIX. század közepétől a XX. század közepéig Szolnok éléskamrája, szinte állandóan "nyitva" lévő piaca volt. Tegyük hozzá: lekövezett térként!

Nézem ezt a száztizen évvel ezelőtti nyári pillanatot, és az jut eszembe, hogy gőzöm sincs, ki volt a kép készítésének pillanatában a város első embere, kik ültek a Városháza tanácstermében, ki képviselte a szolnokiakat az ország házában, vagy éppen ki felügyelte az akkori adóbeszedést és pénzügyeket. Pontosan annyit tudok róluk, mint Jóskáról, Olgicáról vagy éppen e képen megőrzött régi-régi szolnokiakról. Pedig biztos, hogy anno ők is nagyon fontosnak érezték magukat. A város meg élte az egyszerű, hétköznapi életét.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Ünnep a hídon
A mellékelt képhez tartozó felirat az állítja, Szolnokon készült a fotó. Ha ez igaz, akkor csak a Várkonyi téri Zagyva-híd ábrázolhatja, a Tallinn városrész felől fotózva. De mikor?

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Hova lett a fatörzs?
Szolnok egyik különleges közterületi "szobra" volt (?) az a 120 éves fekete nyár törzsszelet, amely a Tisza árterében végzett helyreállítási munkáknak állított emléket. A fatörzset négy évvel ezelőtt egyszer már "renoválták", ám most ismét eltűnt. A mellette lévő ismertető tábla így most értelmetlenül áll a Vízügyi székház tövében. Reménykedjünk, hogy a 120 éves törzs ismét csak "felújításon" van, és nem valami végzetes baj érte, így hamarosan visszakerül a Boldog Sándor István útra. Persze, pár sort megérne, hogy ne aggódjunk, hisz az utóbbi hónapokban túl sok szolnoki "emlékműnek" kélt lába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A Gyermekév hercege
Negyven éve lesz 2019. május 26-án, hogy a Fiumei úti iskola előkertjében a kis herceg a rókával beszélget. Szöllőssy Enikő, Munkácsy-díjas szobrászművész pár évvel korábban készített alkotását a Gyermekek Nemzetközi Éve alkalmából állították fel az akkor még Ságvári úti iskola udvarán.

A Szoborpark további képei