Album



Ez bizony Szolnok

2019. november 30.

Mégpedig Szolnok főtere. Azokban az időkben, amikor az adóhivatal épületében még mertek, vagy nyithattak üzletet a helyi vállalkozók. Amikor a Kossuth tér még piac is volt, ahonnan vállon átvetett rúdra akasztott vödrökben hordták az ivóvizet. A város Szentháromság-szobrának a tövéből.

Szolnokról Vácra indult ez a képeslap 1907. augusztus 8-án, egy bizonyos Fischmann Olgica kisasszonynak, aki valamiért azt feltételezte a nekünk ma már ismeretlen Jóskáról, hogy "rossz". A másnap a Dunakanyarba érkező lapon Jóska csak annyit üzent, illetve állított magáról, hogy ő nem is annyira rossz, sőt: "jó vagyok". És mivel csókot is küldött az őnagyságának is címzett hölgynek, talán joggal feltételezhetjük, hogy itt többről volt szó, mint szimpla ismeretségről, esetleg némi érzelem is lehetett e 112 éves sorok mögött. Aminek, ha mást nem is, de ennek a régi szolnoki fotónak a megmenekülését biztosan köszönhetjük.

Szolnok épített örökségét talán kicsit jobban kell ismerni ahhoz, hogy valaki e képeslap felirata nélkül is be tudja azonosítani a fotózás helyszínét. Leginkább azért, mert a képen látható három ház közül már csak egy őrzi az itt megörökített formáját, és a bal szélen álló szobor sem segít a helyszín beazonosításában. A fotóstól legtávolabb lévő épület a mai Damjanich Múzeum, ami e kép készítése előtt nagyjából fél évszázaddal készült el, és mint Magyar Király Szálloda szolgált. A mellette álló alacsonyabb épület a Tiszavidéki Takarékpénztár székháza, aminek a helyén a hetvenes évek eleje óta egy négyszintes társasház áll. A fentiekből következően pedig a kép nézőjéhez legközelebb álló épület a mai Verseghy Könyvtár.

Ami az 1890-es évek elején a Magyar Királyi Pénzügyigazgatóság - kis túlzással a korabeli adóhivatal - számára épült. Ami nem mentesítette attól a "hivatalt", hogy a Szolnok főterére néző földszinti helyiségeiben üzleteket alakítsanak ki. Merthogy a korabeli gondolkodás szerint ezzel lehetett csökkenteni a beruházás adófizetőkre nehezedő terheit. Nem véltetlen, hogy a tér másik oldalán, a mai Városháza is hasonló megoldással épült. Azt hiszem, a második világháború után alakult ki az a "divat", hogy egy hivatali épület - álljon az egy település legforgalmasabb terén vagy legdrágább telkén - csak irodáknak adhat otthon. Meg talán az is, hogy az adóhivataltól minden vállalkozónak jobb a tisztes távolságot megtartani.

Ezen a képen persze nemcsak a régi házak az érdekesek. Hanem a bal szélen látható szolnoki Szentháromság-szobor is, amelyről már oly sokszor megírtam, hogy az ötvenes évek elején még megvolt. Aztán az 1-es számú irodaház - ma a tér keleti oldalán áll, egykor a megyei napilap otthona volt, tetején a jellegzetes zöld bankreklámmal - felvonulási területének az eltakarítása után már nem állt a helyén. Hogy titkokban vagy üzenet jelleggel vitték a maradványait a Belvárosi Nagytemplom tövéhez, még ma sem tudom, pedig nagyon érdekelne. Hiszen, ha már az alsó harmadon álló négy szent szobrát elpusztították - ezek ugye nincsenek ott a Templom úti torzón -, akkor a többit miért őrizték meg?

Ez a titokban eltüntetett Szentháromság-szobor egyébként közel egy évszázadon keresztül a szolnoki főtér három köztéri "alkotásának" volt az egyike. A másik, a tér túloldalán a 68-as gyalogezred obeliszkje, amit a hatvanas évek elején telepítettek át az Eötvös téri víztorony tövébe. A harmadik pedig a díszes artézi kút, a város egyik legfontosabb ivóvíz-vevő helye volt, amit valamikor a második világháború után szüntettek meg. Hogy e fotó készítésekor működött, talán bizonyítja a kép közepe táján álló férfi, aki a vállán átvetett rúdon vödröket cipel. Nem hinném, hogy a Tiszáról vagy a Zagyváról hozta volna erre a vizet.

Egyébként a kép további értéke - és ezért képletes kézcsók Olgica néninek és a nem is annyira rossz Józsi bácsinak -, hogy szinte riportfotóként őrzi a múlt század elejének szolnoki viseletét. A jobb szélen álló esernyős - vagy napernyős - hölgy ruháját talán el is lehetne készíteni. Távolabb három fiatal lány és egy fejkendős asszonyság néz a kamerába. Majd következik a vízhordó férfi, rajta túl pedig - nekünk háttal - hosszú szoknyás, fejkendős, piacozó asszonyokat látunk. Akik nem piaci napon is ott árultak a Szentháromság-szobor tövében. Amiben semmi meglepő nem lehetett, hiszen a Kossuth tér a XIX. század közepétől a XX. század közepéig Szolnok éléskamrája, szinte állandóan "nyitva" lévő piaca volt. Tegyük hozzá: lekövezett térként!

Nézem ezt a száztizen évvel ezelőtti nyári pillanatot, és az jut eszembe, hogy gőzöm sincs, ki volt a kép készítésének pillanatában a város első embere, kik ültek a Városháza tanácstermében, ki képviselte a szolnokiakat az ország házában, vagy éppen ki felügyelte az akkori adóbeszedést és pénzügyeket. Pontosan annyit tudok róluk, mint Jóskáról, Olgicáról vagy éppen e képen megőrzött régi-régi szolnokiakról. Pedig biztos, hogy anno ők is nagyon fontosnak érezték magukat. A város meg élte az egyszerű, hétköznapi életét.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Iskola előkészítés?
Ismét a Fortepanról citálok egy fotót. Elsősorban azért, mert szerintem sokkal több információt hordoz, mint a nagyszerű közösségi fotóalbumban elérhető róla. Ha helyes a kép keletkezése, illetve az eredeti tulajdonosa, akkor nem kizárt, hogy a Pálfy tervezése miatt készült a felvétel.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

De miért pont ott?
Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Nagy Lajosra emlékezve
Az egykori Nemzeti Szálló - ma két bank - falán, a Szapáry utcában van egy emléktábla, ami Nagy Lajosra, a neves íróra emlékeztet, aki 1932-ben három hetet töltött városunkban. A tábla helye és szinte minden sora magyarázatra szorul.

A Szoborpark további képei