Album



Ez a dal lett a végső?

2018. szeptember 08.

Ezt a felvételt 1988 tavaszán készíthette Nagy Zsolt, a megyei napilapnak akkor már bő negyedszázada dolgozó fotóriporter. Elsőre legyinthetnénk, hogy nem túl érdekes kép, amin valahol több száz ember álldogál, ha a némi történelmi tapasztalattal rendelkezőknek nem csengene a fülébe az Internacionálé. És, ha nem csodálkoznánk rá az Agóra egykori, vagyis eredeti színháztermére.

E felvétel értéke részben abban rejlik, hogy bár nem ezzel a céllal készült, mégis megőrizte az 1979-ben, a Nemzetközi Gyermekévben átadott Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (MMIK) - Szolnok máig legérdekesebb középülete - nagytermének, avagy színháztermének eredeti belsejét és elrendezését. A kevésbé fiatalabbak még emlékezhetnek, hogy az átadást követő másfél évtizedben a színpad az épület hossztengelyével párhuzamosan volt elhelyezve, miután az öltözők és a kiszolgáló helyiségek a Centrum felé lévő udvarra néztek. Ennek megfelelően a nézőtér minden oldala a Hild tér felőli ajtókon át volt megközelíthető, azaz nemcsak a nézőréti balról lehetett bejutni. Ennek további előnye volt, hogy nagyobb érdeklődés esetén a folyosóról nyíló összes ajtót ki lehetett tárni, így az üvegfal elől is beláthattunk a terembe. Ez azt is jelentette, hogy az ezen a képen nem látható színpad körülbelül kétszer olyan széles volt, mint a mai.

Ott pedig, ahol jelenleg, a színpadi rálátás szempontjából egy elég szerencsétlen karzata van a teremnek, egykor technikai helyiségek sorakoztak. Azaz a felvétel tetején végigfutó fehér falban lévő, fura alakú ablakok mögött voltak a világosítóknak, a hangosítóknak, de még a vetítőknek is a helyük. A terem két rövidebb oldalán - azaz a mai színpad és a nézőtér mögött - pedig talán két teljesen egyforma (ebben nem vagyok biztos) kerámia faliképet láthattunk. A három különböző méretű, domború és homorú felületű, középen lyukas elemekből kirakott alkotások engem stilizált madarakra emlékeztettek, és hosszasan tudtam nézegetni őket egy-egy unalmasabb előadás alkalmával.

Feltételezem, hogy a Nagy Zsolt által megörökített esemény résztvevői között is voltak páran, akik olykor azokat a falakat bámulták, ám ezt senkinek sem merték elárulni. Merthogy ez a felvétel az 1988 tavaszi, megyei pártértekezletet örökítette meg, amiről csak utólag derült ki, hogy lényegében a rendszerváltás nyitányának is tekinthető. A megyei értekezletek után rendezett országos tanácskozáson ugyanis az állampárt reform kommunistái kiszorították a hatalomból az ortodoxokat, Kádárból pedig feladat és hatalom nélküli pártelnököt csináltak. Bár az eredeti cél nem ez volt, a két kongresszus közé beékelt értekezlet mégis új irányt szabott az ország történelmének, és például egy évvel később már munkaszünet nap volt március 15-e, másfél év múlva meg az ország nevéből eltűnt a "nép", és maradt a köztársaság.

Amit persze a Szolnok megyei - a Jász-Nagykun-Szolnok elnevezést is majd csak két évvel később hozták vissza - küldöttek még semmit sem sejthettek az MMIK-ba összehívott pártértekezlet elején. Amikor, a korabeli koreográfiának megfelelően, a felállva énekelt Internacionáléval indult a szeánsz, amiről Nagy Zsolt képe is készülhetett.

Hogy harminc évvel később elmondhassuk róla: két szempontból is kordokumentum. Egyrészt megőrizte az Aba-Novák Agóra régi szárnyában lévő színházteremnek az eredeti belsejét, másrészt dokumentálta az állampárt utolsó megyei pártértekezletét, és annak résztvevőit.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Holdvilág a Szapáryn
Roth Dezső - akinek nagyon sok szolnoki képeslapot köszönhetünk az előző századfordulóról - romantikus alkat lehetett. Legalábbis, ha ezt az 1905 előtt készült és festett képeslapját vesszük alapul, amin Holdvilágnál gyerekek ácsorognak Szolnok későbbi korzóján, ráadásul a házak ablakaiból lámpafény világlik.

Az Album további képei
 

AKB

Szeméttároló oszlop
Tény, hogy így legalább nem fújja szét a szél a szemetet. Az is elvitathatatlan, hogy aki a villanyoszlop nyílásába betömte az üres PET palackokat meg a kukorica konzerv dobozát, annak legalább eszébe jutott: valamit kezdeni kellene a hobbija során keletkezett szeméttel. De, ha már a vízparttól az útig elvitte, nem lehetett volna egy kukáig vagy hazáig? A villanyoszlopokat ritkán ürítik a kukások. Mi lesz ezzel a szeméttel? Már más gondja.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Szomorú lány a Vegyinél
Hamarosan 40 éves lesz a mohásodó fejjel szomorkodó lány a Tiszai Vegyiművek főbejárata közelében lévő, ma már gondozatlan parkban. Az idén elhunyt Simon Ferenc alkotása még akkor született, amikor a beruházók és az nagy cégek költöttek a képzőművészetre.

A Szoborpark további képei