Album



Ez a dal lett a végső?

2018. szeptember 08.

Ezt a felvételt 1988 tavaszán készíthette Nagy Zsolt, a megyei napilapnak akkor már bő negyedszázada dolgozó fotóriporter. Elsőre legyinthetnénk, hogy nem túl érdekes kép, amin valahol több száz ember álldogál, ha a némi történelmi tapasztalattal rendelkezőknek nem csengene a fülébe az Internacionálé. És, ha nem csodálkoznánk rá az Agóra egykori, vagyis eredeti színháztermére.

E felvétel értéke részben abban rejlik, hogy bár nem ezzel a céllal készült, mégis megőrizte az 1979-ben, a Nemzetközi Gyermekévben átadott Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (MMIK) - Szolnok máig legérdekesebb középülete - nagytermének, avagy színháztermének eredeti belsejét és elrendezését. A kevésbé fiatalabbak még emlékezhetnek, hogy az átadást követő másfél évtizedben a színpad az épület hossztengelyével párhuzamosan volt elhelyezve, miután az öltözők és a kiszolgáló helyiségek a Centrum felé lévő udvarra néztek. Ennek megfelelően a nézőtér minden oldala a Hild tér felőli ajtókon át volt megközelíthető, azaz nemcsak a nézőréti balról lehetett bejutni. Ennek további előnye volt, hogy nagyobb érdeklődés esetén a folyosóról nyíló összes ajtót ki lehetett tárni, így az üvegfal elől is beláthattunk a terembe. Ez azt is jelentette, hogy az ezen a képen nem látható színpad körülbelül kétszer olyan széles volt, mint a mai.

Ott pedig, ahol jelenleg, a színpadi rálátás szempontjából egy elég szerencsétlen karzata van a teremnek, egykor technikai helyiségek sorakoztak. Azaz a felvétel tetején végigfutó fehér falban lévő, fura alakú ablakok mögött voltak a világosítóknak, a hangosítóknak, de még a vetítőknek is a helyük. A terem két rövidebb oldalán - azaz a mai színpad és a nézőtér mögött - pedig talán két teljesen egyforma (ebben nem vagyok biztos) kerámia faliképet láthattunk. A három különböző méretű, domború és homorú felületű, középen lyukas elemekből kirakott alkotások engem stilizált madarakra emlékeztettek, és hosszasan tudtam nézegetni őket egy-egy unalmasabb előadás alkalmával.

Feltételezem, hogy a Nagy Zsolt által megörökített esemény résztvevői között is voltak páran, akik olykor azokat a falakat bámulták, ám ezt senkinek sem merték elárulni. Merthogy ez a felvétel az 1988 tavaszi, megyei pártértekezletet örökítette meg, amiről csak utólag derült ki, hogy lényegében a rendszerváltás nyitányának is tekinthető. A megyei értekezletek után rendezett országos tanácskozáson ugyanis az állampárt reform kommunistái kiszorították a hatalomból az ortodoxokat, Kádárból pedig feladat és hatalom nélküli pártelnököt csináltak. Bár az eredeti cél nem ez volt, a két kongresszus közé beékelt értekezlet mégis új irányt szabott az ország történelmének, és például egy évvel később már munkaszünet nap volt március 15-e, másfél év múlva meg az ország nevéből eltűnt a "nép", és maradt a köztársaság.

Amit persze a Szolnok megyei - a Jász-Nagykun-Szolnok elnevezést is majd csak két évvel később hozták vissza - küldöttek még semmit sem sejthettek az MMIK-ba összehívott pártértekezlet elején. Amikor, a korabeli koreográfiának megfelelően, a felállva énekelt Internacionáléval indult a szeánsz, amiről Nagy Zsolt képe is készülhetett.

Hogy harminc évvel később elmondhassuk róla: két szempontból is kordokumentum. Egyrészt megőrizte az Aba-Novák Agóra régi szárnyában lévő színházteremnek az eredeti belsejét, másrészt dokumentálta az állampárt utolsó megyei pártértekezletét, és annak résztvevőit.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Izgalmas háttér
Szerintem valamikor 1905 után, de még az első világháború előtt készülhetett az ehhez a képeslaphoz használt fotó. Amit nem az előtérben álló kaszinó, hanem megyeháza és kaszinó között látszó épület teszi igazán izgalmassá.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Nepomuki Szent János szobra
A szobor és talapzata is elég rossz állapotban van, holott minden bizonnyal Szolnok második legidősebb ilyen alkotásai. Ráadásul szerintem van néhány fontos - ma is büszkén vállalható - oka, amiért nálunk is szobrot állítottak Nepomuki Szent Jánosnak.

A Szoborpark további képei