Emlék az elsodort hídnak?

2019. június 19.

Ha e képeslap nyomdába adásakor rá merték írni, hogy "Régi tiszahíd", akkor talán joggal feltételezhetjük: e lap az első vasból és betonból emelt szolnoki Tisza-híd átadása után jelent meg. De miért tartották akkor fontosnak, hogy képeslapra kerüljön a régi, ráadásul megrongálódott híd? Nem hinném, hogy kortörténeti dokumentumot akartak hátrahagyni. Holott sikerült.

Szolnok történetét ismerve kijelenthetjük, hogy az ehhez a képeslaphoz használt fotót legelőször 1909 kora nyarán, legutoljára pedig 1910 késő nyarán készíthették. Ugyanis, ha jobban megnézzük a felvétel bal oldalán lévő fahidat, akkor észrevehetjük, hogy a harmadik pillér után hiányzik a híd szerkezete. Ez pedig azt jelenti, hogy a fotó 1909. március 15-e után készülhetett, hiszen a jeges ár akkor vitte el az utolsó szolnoki, tiszai fahidat. Ami közel fél évszázadon keresztül szolgálta a várost és az átutazókat. Azt, hogy a fotózás annak az évnek a kora nyara előtt nem történhetett meg, a fák lombkoronája igazolja. Miként a legkésőbbi dátumban is ezek segítenek, hiszen 1911-ben, ugyanezen a helyen már állt az első vasból és betonból készült, a fővárosi Ferenc József - ma Szabadság - hídra hasonlító "szép Tisza-hidunk".

Persze a kételkedők feltehetnék azt a kérdést is, hogy a feliraton kívül mi bizonyítja a kép készítésének szolnoki helyszínét. Mert ugye láttunk már olyat, hogy főleg a nem az adott városban, hanem a fővárosban vagy a Monarchia távolabbi városaiban, esetleg külföldön kiadott képeslapokra hibás feliratok kerültek. Ebben az esetben azonban nemcsak a viszonylag sok képeslapon megörökített hídszerkezet szolgálhat bizonyítékul, hanem a túlparton látható épület is. A Szolnoki Evezős Egylet csónakháza, ami majd még évtizedek múltán is ott áll a későbbi Aranylakat helyén.

Tehát biztos, hogy Szolnokon járunk, vitathatatlan, hogy az ismeretlen fotós 1909 és 19010 nyara között dolgozott. Csak az nem világos, hogy miért jelent meg ez a képeslap 1911 után, amikor a megrongálódott fahídra, mint "Régi tiszahíd" lehetett hivatkozni. Azaz e fotó képeslapként való megjelentetéséről azt követően döntött a kiadó, hogy már tudott - vagy akár látta is - az új híd létezéséről. Maradt egy fotó, amire szerződése volt a kiadónak? Emléket akartak állítani az elsodort fahídnak? Bővíteni kellett a kínálatot és már csak ez a fotó volt kéznél? Azt nem hinném, hogy közel 110 évvel ezelőtt valaki úgy gondolta, hogy kordokumentumot hagy hátra. Holott sikerült. Hiszen rengeteg érdekesség fedezhető fel ezen a képen (is).

Kezdjük mindjárt a híd első pillérével. Ha jól látom, egy szinte ugyanolyan vízmérce van felszerelve oda, mint amilyen ma is látható a Belvárosi Tisza-híd Béres József sétány felőli oldalán. Az persze innen nem látszik, hogy mi lehetett a legnagyobb magasság azon a régi mércén, pedig érdekes utalás lenne arra, mit is gondoltak az előző századfordulón a várható legnagyobb tiszai vízállásról. Ha nem tévedek, a XX. században azt többszörösen sikerült felülmúlni. Azt mindenesetre érdemes e kép alapján is rögzíteni, hogy már az 1900-as évek elején is létezett Magyarországon valamiféle vízügyi szolgálat.

De nézzünk fel a híd még álló harmadik pillérére is. Egyértelműen egy villanypóznát láthatunk, aminek a folytatását a túlparton is felfedezni vélem. Mindez pedig arra utal, hogy a város 1896-ban indult villamosítása viszonylag rövid időn belül túlnőtt a belvároson, és az Almási-Kertváros vagy talán Szandaszőlős felé is elindult.

E képet nézegetve, és tudva, hogy ma micsoda káosz keletkezik, ha bármi történik a Belvárosi Tisza-hídon, elképzelhető, milyen nehézséget okozhatott a város életében az egyetlen közúti átkelő kiesése. Talán joggal feltételezhetjük azt is, hogy a hidat rongáló jeges ár után jó néhány napnak vagy hétnek el kellett telnie addig, amíg a híd lábához egy megfelelő kompot irányítottak, ami aztán - feltételezem - ingában hordta a gyalogosokat és a szekereket a két part között.

És ez ugyancsak számtalan kérdést vet fel. Honnan volt a komp, ki volt a gazdája és ki volt a révész? Ingyen, a város pénzén vagy valamiféle díjszabás szerint szállítottak a két part között. De, ami a legizgalmasabb számomra. Mi mozgatta a kompot? Merthogy se nem gőzgép, se nem robbanómotor, se nem vitorla, az e képeslap alapján egészen bizonyos. Ha tippelnem kellene, akkor azt mondanám, a folyó sodrása adta az energiát. Bár ahhoz meg valamiféle kötélnek is kellett volna feszülnie a két part között. (Ha tudja valaki, vagy esetleg találkozott a szolnoki kompról készült tanulmánnyal, segítsen megfejteni ezeket a titkokat!)

Mindezt csak azért tartottam fontosnak leírni, mert látszólag egy nem túl érdekes, nem túl informatív képeslappal van dolgunk. Ám, ha jobban megnézzük ezt vagy az ehhez hasonló régi képeket, akkor pillanatokon belül kiderülhet: minden ilyen felvétel mesélhet valamit Szolnok múltjáról. Csak hagyni kell megszólalni. (Ezért is bátorkodtam ezt a képet az Arcanum nyilvános gyűjteményéből használni.)