Album



Első Magyar Általános

2019. február 23.

Biztosító bérháza. Ez a két szó azonban már fért ki a Gorove utca 3. szám alatti telken felhúzott, tekintélyes, kétemeletes plusz magasföldszintes épület homlokzatára. Amely egyike annak a nagyjából tíz szolnoki bérháznak, amiket budapesti és bécsi mintára építettek az előző századforduló környékén.

A kiegyezés és az első világháború között Budapesten körülbelül hatezer bérház épült, hogy kiszolgálja a rohamosan fejlődő főváros lakásigényeit. Ugyanebben az időszakban Szolnokon talán tíz hasonló épületet húzhattak fel, ugyancsak azzal a céllal, hogy a polgárosodó, és szintén gyorsam gyarapodó megyeszékhelyen a korábbiaknál magasabb színvonalú, városias otthonok álljanak rendelkezésére. Ezeket a ma már klasszikusnak nevezhető bérházakat minden esetben befektetők - magánszemélyek vagy vállalkozások - építették, de általában nem eladni akarták a bennük lévő lakásokat és helyiségeket, hanem inkább bérbe adni. (Innen a magyar elnevezés.) Merthogy abban az időben hosszú távon terveztek, tehát azt gondolták, jobban megéri 10-20-30 éven keresztül kiadni, mint eladni a lakásokat, ráadásul valószínűleg fizetőképes kereslet sem lett volna a vásárlásra. Talán ezzel is összefügg, hogy ezek a bérházak többségükben egyediek, már-már különleges homlokzatúak voltak, hiszen évek, évtizedek múlva is "el kellett adni magukat".

A megyeszékhellyé váló Szolnokon először a hivatali épületek - a Megyeháza, a Városháza, a Bíróság - szolgálta ki a főhivatalnokok lakásigényeit, illetve a ma Vargaként működő, jó két évtizeddel korábban épült első bérházunk. Majd egyre több olyan polgár lett a városban, akik nem engedhették meg maguknak az önálló házat - mint, amilyen a ma már szintén a Vargához tartozó Gyömörey-féle épület -, ugyanakkor nem szerettek volna a Szolnokra jellemző "falusias" körülmények között élni. Hogy melyik volt a kiegyezés utáni időszak első igazi bérháza Szolnokon, sajnos nem tudom. De hogy az időszak talán legszebb és legnagyobb ilyen gangos, emeletes háza a ma már a Kossuth és a Dózsa György út sarkán álló, abban egészen biztos vagyok.

Ezt a mellékelt képeslap előterében álló, alápincézett, magas földszintes, kétemeletes, hatalmas tetővel felhúzott, L-alaprajzú, gangos bérházat az Első Magyar Általános Biztosító építtette valamikor az 1900-as évek első évtizedének a végén. A szolnoki palotasor lényegében utolsó, ilyesmire alkalmas üres telkén, a Mezőgazdasági Takarékpénztár szecessziós sarokháza mellé, a Törvényház, a Megyeháza és a Városi Kaszinóval szembe. Akkoriban még a Gorove és a Verbőczy utca sarkára. Természetesen nem azzal a céllal, hogy puccos irodák legyenek benne, hanem azért, hogy a rájuk bízott pénzt hosszú távon fialtassák. Nincs kétségem afelől, hogy az itt bemutatott képeslap sem véletlenül készült az azóta már átszínezett, sok díszét elvesztett, az elmúlt bő évszázadban nemcsak lakóházként funkciónál klasszicizáló épületről.

Ami előtt nem sokkal korábban ültethették el a dupla fasor növényeit, tehették rendbe a járdát, a kocsiutat. Miközben talán már vezetékes víz is lehetett a környéken, sőt lassan a villany közvilágítás is kiépült. Arról nem is beszélve, hogy a képeslaphoz használt fotó készítése környékén merült fel először Szolnokon a villamos építésének az ötlete, ami a nagyállomást és az Alcsi vasútállomást éppen e ház előtt elcsilingelve kötötte volna össze.

Annak ellenére, hogy ez egy utólag színezett képeslap, a Biztosító bérháza és a Mezőgazdasági Takarékpénztár szecessziós irodaháza meglehetősen élesen látszik a képen. Nagyon szépen kivehetők az épületek díszei, miközben a Kossuth tér és távolabb lévő emberek elmosódnak. A ház előtt állók, akik a fotóst figyelték szintén egész élesek, így nemcsak egy szép ház első állapotát őrizte meg ez a felvétel, hanem a korabeli, szolnoki, ifjúsági viseletet is. Ma minimum 120-125 évesek lennének azok, akik a gyerekként néznek a fotósra és ránk erről a nagyjából száztíz éves képeslapról.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A Szapáry út 1899-ben
Lehet, hogy Csuday Miczike őnagysága az előző századfordulón már képeslapgyűjtő volt? Avagy a budapesti Szapáry utcában lakó hölgy gyűjtötte az azonos nevű utcákat mutató anzikszokat? Netán csak kötődött Szolnokhoz? Mindenesetre egy fiatalember kedvességének köszönhetően fennmaradt ez az 1899-ben készült szolnoki kép.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Plakátmagány
Beruházni, kivitelezni nagyon tudunk. Működtetni már nem annyira. Néhány évvel ezelőtt viszonylag esztétikus hirdetőtáblák kerültek a Szapáry út megújult burkolatára. Hogy milyen pénzből, mára nem érdekes. Az azonban érdekelne, kié lehet ez a néhány hirdetőtábla. Kit nem zavar, hogy hónapos plakátok rohadnak rajtuk? Ki nem veszi észre, hogy van, amelyikre vállalhatatlan kiegészítések kerültek? Szolnok közepén. Vagy ezek magányos plakáthelyek, gazdátlan plakátokkal? Kellemetlen ez a tulajdonosra, a hirdetőkre, a plakátokon szereplőkre, de ránk, szolnokiakra nézve is.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A városrész jelképe
Szandaszőlős jelképe vagy címere is lehetne a városrész kvázi főterén 2014 óta álló Szőlővivők című alkotás. Pogány Gábor Benő szolnoki születésű és Szolnokon is élő és alkotó, Munkácsy-díjas szobrászművész "háromalakos" műve tulajdonképpen egy kút a Lengyel Antal téren.

A Szoborpark további képei