Album



Ebből lett Szolnok

2019. december 14.

Három különböző felekezet temploma. A Scheftsik-malom. Fahíd a Tiszán. Gabonát szállító bőgős hajók a parton. Erdélyből leúsztatott fa a folyó mindkét oldalán. Az előző századfordulón oly sokszor megörökített szolnoki nagy Tisza-kanyar egy 1905-ben feladott képeslapon.

A mai RepTár és a Dohányfermentáló környékén, a Tisza jobb partjáról, egészen az ártérből készült az ehhez a képeslaphoz felhasznált fotó. Az elmúlt tíz évben legalább két, nagyon hasonló beállítású fotót használó képeslapot mutattam már be itt, a blogSzolnok Album rovatában. Azokról egyértelműen tudható volt, hogy Szigeti Henrik képeit használták, ebben az esetben ez nem mondható ki. Sőt, a magam részéről azt gondolom, valaki más készítette, egészen más kivágásban ezt a fotót. Amit leginkább azért szeretek elővenni, mert számomra nagyon szépen illusztrálja, hogy milyen is volt Szolnok az előző századforduló környékén, abban az időszakban, amit talán joggal nevezhetünk a város aranykorának, és a mai Szolnok ősének.

Például a Tisza-parton sorakozó, egymástól tényleg csak pár háznyira álló, méretükben és különlegességükben egymáshoz illő templomokkal. A kép készítőjéhez legközelebb eső Belvárosi Nagytemplommal, az ezen a fotón kicsit homályba vesző, középső Zsinagógával és a legtávolabbi Református Templommal. A három nagy felekezet háza, amelyek 1899-re elkészültek a folyó közelében, és amelyek számomra a befogadó és elfogadó Szolnokot szimbolizálják. A várost, amely szerintem akkor és azóta is egy kicsit az Egyesült Államokra hasonlít, csak nem a népek, hanem a környéken élők olvasztótégelye. Ami egyébként mindig kellett ahhoz, hogy Szolnok fejlődni tudjon. Különösen a megyeszékhellyé válás után, amikor egy falusias, elmaradott alföldi városkából, a többi megyeközponthoz mérhető - meg merem kockáztatni -, európai város lett.

Amihez nagyon kellett a Tisza. És nemcsak az e kép készítésekor még fából ácsolt átkelő miatt, hanem a folyó nyújtotta gazdasági lehetőségek okán is. Ne felejtsük el, hogy a vasút megjelenéséig, az év nagy részében vízen lehetett a legnagyobb távolságra és a legbiztonságosabban szállítani. Szolnokra pedig egész távoli vidékekről így érkezett a só, a fa, a gabona, azaz mindaz, ami az ország belsejében hiányzott, és amit innen tovább lehetett vinni. Nem véletlenül vezetett pont Szolnokra az ország első, komolyan vehető vasútvonala. Miként az sem volt véletlen, hogy a sínpárok először éppen ennek a folyókanyarnak a közelében értek véget.

Amikor ez a fotó készült, már majdnem egy fél évszázada máshol volt a szolnoki vasútállomás. Viszont a réginek a helyén működött a teherpályaudvar, így biztosak lehetünk abban, hogy az ezen a képen még a folyóban úszó hatalmas szálfák így, vagy feldolgozva vonaton folytatták az útjukat. Miként annak a gabonának is a jelentős része, ami a Tisza, város felőli partján kikötött bőgős hajókon érkezett Szolnokra. Munkát adva azoknak a szolnokiaknak, akik a hajókat működtették, akik a ki- és átrakodásnál segédkeztek, vagy éppen a város malmaiban dolgoztak, hogy aztán a helyben hozzáadott értékkel gyarapodva menjen tovább az áru.

A távolban, a mai Verseghy park helyén feltűnik egy hatalmas épület, két templomtorony méretű kéménnyel. A Scheftsik-malom, amely az előző század első évtizedéig működött ott, hogy a déli ipartelepen lévő Hungária gőzmalomhoz hasonlóan, kiváló minőségű lisztet termeljen. A szerencsének meg talán a józanésznek köszönhetően az első világháború után már nem állt, amire azért nem árt emlékeznünk. Főleg a névadó, tulajdonos család miatt, akik sok Szolnokra betelepülőhöz hasonlóan komoly befektetésekkel vállaltak részt a város felvirágoztatásából. Többségükre ma már nem is emlékszünk, vagy ha igen, nem nagyon van hol fejet hajtani előttük. Pedig abban a korban éltek, amikor a város tehetős befektetői még vállalták a nevüket.

Erdélyből úsztatott fa a kép előterében és a túlparton. Bőgőshajók, amelyek ott sorakoznak végig a folyó, város felőli partján. A három nagy felekezet templomai. A Scheftsik-malom. És az 1909-ben a jég által elsodort fahíd, amely Szolnokot oly fontossá tette az utazók és a kereskedők számára. Ez az 1899 és 1904 között készült fotó azt az időszakot őrzi, ami Szolnokot valóban felrakta az ország, nemcsak papíron értelmezhető térképére. Azt a kort, ami megteremtette Szolnok ma még kézzelfogható, épített emlékeit.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Tisza és templom
Jellegzetes alföldi kép: Tisza és templom. Ha nem lenne ismerős a vártemplom tornya, és rafináltan körülvágnánk a képet, azt hiszem, sokan nehezen jönnének rá, hogy a fotó Szolnokot ábrázolja. Mégpedig valahonnan a belvárosi híd lábától fotózva, legalább hetvenöt éve.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Plakátmagány
Beruházni, kivitelezni nagyon tudunk. Működtetni már nem annyira. Néhány évvel ezelőtt viszonylag esztétikus hirdetőtáblák kerültek a Szapáry út megújult burkolatára. Hogy milyen pénzből, mára nem érdekes. Az azonban érdekelne, kié lehet ez a néhány hirdetőtábla. Kit nem zavar, hogy hónapos plakátok rohadnak rajtuk? Ki nem veszi észre, hogy van, amelyikre vállalhatatlan kiegészítések kerültek? Szolnok közepén. Vagy ezek magányos plakáthelyek, gazdátlan plakátokkal? Kellemetlen ez a tulajdonosra, a hirdetőkre, a plakátokon szereplőkre, de ránk, szolnokiakra nézve is.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Mit üzen egy tábla?
Szerényen húzódik meg a Gutenberg tér legrégebbi lakóházának falán az az emléktábla, amely a Rákóczi-szabadságharc egyik szolnoki eseményét idézi. Ha akarom, akár érdekes üzenete is lehetett 62 éve a táblának, ami előtt ma már nem nagyon emlékezik senki.

A Szoborpark további képei