Album



Bő évszázada a nagykanyar

2012. március 24.

Ennek a fotónak ismert olyan fekete-fehér változata, amin semmi felirat nem látható, így önmagában nehezen azonosítható, mint szolnoki felvétel. Szerencsére azonban a XIX. század utolsó éveiben megjelenik színes képeslapként is, és akkor már a tetejére odaírták: "Szolnok. Újváros". A minden részletében azonos kép - még a gyárkémények füstjének iránya sem változott - nagyon szépen kiretusálva egy az első világháború elejéről származó képeslapon is szerepel, igaz akkor már a bal alsó sarkában van a felirat. Talán, ha nem készül újabb és újabb képeslap ebből a fotóból, eltűnik, mint beazonosíthatatlan helyen készült kép. Így azonban az iparosodó Szolnok egyik legismertebb képi bizonyítéka, illetve az egyik leggyakrabban felbukkanó, a várost az első világháború előtt ábrázoló képeslap.

Csupán okoskodás - de más magyarázatot nem találok -, hogy a fotós ebben az esetben is a belvárosi nagytemplom tornyából dolgozhatott. A kép előterében nagyjából a harmincas években épült tárház helyén egykor álló paraszti udvar, jobb oldalán pedig a tiszai átrakodást szolgáló vasúti vakvágány látható. Ha jobban megnézzük a képet, akkor feltűnik, hogy a folyó partját nem szemét, hanem az Erdély felől úsztatott rengeteg fa szegélyezi. Nem véletlen, hogy akkoriban az újvárosi ipartelep legfontosabb vállalkozásai a fűrészüzemek voltak.

A távolban lévő, füstölő kémények közöl a közelebbi szerintem a járműjavítóhoz tartozhat. A többi pedig azokhoz a gyárakhoz - pl. gyufagyár -, amelyek a kiegyezést követő aranykor idején települtek meg a megyeszékhely déli területein. Nem véletlenül, hiszen Szolnok a vasút megépülésétől kezdve kiemelkedően fontos szállítási és kereskedelmi csomópont volt.

A kép születésének lehetséges időintervallumát is a képen látható egyik "üzem" segíti meghatározni. A bal felső sarokban ugyanis ott a Hungária Műmalom ötszintes tömbje, amit 1891-ben adtak át. És, aminek 1905-ös vesztét - tehát a képnek e két dátum között kellett készülnie - éppen a profizmusa okozta. Kaposvári Gyulától tudható, a malom olyan jó minőségű lisztet őrölt, hogy az az 1900-as Párizsi Világkiállításon Grand Prix-t - azaz nagydíjat - nyert. Ám terméke annyira finom őrlésű volt, hogy a rossz szellőzésű malom levegője megtelt a lisztporral, és emiatt egy tűzben pillanatok alatt leégett. Ma az egykor ugyancsak nagyhírű Szolnoki Papírgyár üresen kongó csarnokai állnak a helyén.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Képnyomozás
A szolnoki képeslapgyűjtemények egyik gyakran felbukkanó darabja ez a valamikor a XX. század első évtizedében készült fotó, amely tipikus példája annak is, hogy ha bő száz éve nem írták volna rá a várost, nehezen lehetne azonosítani a képet. Elsőre így sem egyszerű.

Az Album további képei
 

AKB

Minek a hírmondója?
"Úgy is mondhatnám, hogy én vagyok az utca hírmondója." Mit szólna Lópici Gáspár, ha látná, mivé vált a szakmája? Vagy a Vadliba őrsnek örömmel nyilatkozna arról is, hogy a szolnoki Baross utcán még olyan plakátokra is bukkanhat az újak alatt, amiket még az ő idejében ragasztottak ki? Nem olcsó ilyen helyekre plakátokat kihelyezni. A profitráta azonban nem engedi, hogy időnként letakarítsák a hirdetőoszlopokat. Persze, ha nincs a városházán senki, akinek ez bántaná a szépérzékét, és merne szólni is a gazdának, akkor maradnak a "plakátmagányban ázó éjjelek" - és nappalok.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Kőbe zárt történelem
A lassan nyolcvan éves, vörös emléktábla 1937 óta látható, a Szolnoki Hitelbank Rt. székházának árkádos bejárata alatt. Igaz, ennek az időnek legalább a felét az OTP egyik irodájában elfalazva töltötte. Története legalább olyan kalandos, mint a megörökített személyeké.

A Szoborpark további képei